Fellinger Károly
Bizalmasan
A Teremtő szól Szent fiához, Jézus
Krisztushoz, apostolaihoz, hogy a
róluk készült szobrokat tüntessék el
most és mindörökké, egyszer és minden-
korra. Jézus megszólal: igazságos
Atyám, a keresztet, a feszületet
is? Nátánael, lenézve a porba,
kérdi: a gyilkos korbáccsal mi legyen?
Kérdéssé görbülve hitetlen Tamás
kér szót: Teremtő Atyám, a belém szúrt
dárdával együtt? A Néró által meg-
kínzott, lefejezett Szent Pál apostol
susogva kérdi, akár a szelek a
falevelet: Atyám, a gyilkos bárdnak
vajon mit szánsz? Az Úr hitetlenkedve,
szomorúan szól hozzájuk, fiaim,
a kereszt, a korbács, a véres dárda,
mint a bárd is, természetesen, marad.
Anyu
Anyu már egy öregotthon lakója,
havonta hazahozom két hétre, ha
az egészségi állapota stabil,
otthon a hasán keresztül etetem.
Hetente háromszor van látogatás,
oda-vissza száz kilométer a vég-
telennek tűnő távolság, akárhány
alkalommal teszem is meg, amikor
elindulok a vén SEAT-tal, minden
egyes faluban, amiből akad egy
tucat, keresztet vetek a kíváncsi
feszületeknél, legyenek azok az
út mellett, templomnál, temetőnél,
közben látom, ahogy a másik sávban,
a velem szemben közlekedőknek majd
kiesik a szemük az ámulattól.
Már ezért megéri hinni Jézusban.
Néha a volánt is félrerántják, nem
hisznek a szemüknek, olyannak vélnek,
aki visszafordul, hogyha átszalad
előtte a fekete macska, akit
dédnagyanyám a kezéből etetett
mindenféle jóval, megvonva saját
magától a legdrágább falatokat, s
amikor otthon felravatalozták
a dédit, rázárva fehér ajtaját,
nem vették észre, a fekete macska
az ágy alatt gubbaszt, s az éjszaka be
is lakmároz gazdasszonya ujjából,
tenyeréből, belőle eszik majd a
világ végezetéig, akkor is, ha
már nem lesznek semmilyen macskák a
világegyetemben, így viszem vissza
anyut az öregotthonba, ő pedig
a búcsúzkodás után keresztet vet
homlokomra, mint mikor kenyeret szeg.
Megjelent a Bárka 2023/2-es számában.