Prózák
Prózák
"erdőben, fák között törnek rá a költő évtizedek óta benne élő szavai, a képzetek alapvetően mégis a testiséghez tapadnak, nem a természethez." Egressy Zoltán Százezer eperfa című regényének részlete...
"össze-vissza csapongtak a gondolataim: az állatok a központban, a terhes anyám, a sárga víz, a társukat felfaló patkányok… tennem kell valamit, tennem kell valamit..." Orcsik Roland regényrészlete.
...
...
"A Hömpölyzugi Köztársaságban addig nem csinálhatunk rendet, amíg egész Állóvíz megye rendőrségét meg nem tisztítottuk a megbízhatatlan, polgári elemektől." Márton László regényrészlete.
"Kényszeredetten nevettem. Ránéztem, a földet bámulta. És megint egy el nem tervezett kérdés hagyta el a számat. Miféle bérgyilkos? Állami, mondta." Podmaniczky Szilárd prózája a legfrissebb...
"Átnéz rám, de tisztára úgy, mint a Tesz-Vesz Városban a malacok néznek kifelé a könyvből (...), ha az anyja ordibálna a helyemen, azt se ismerné meg (...)" Lövei Zsolt elbeszélése a legutóbbi...
"Felállhattam, elszaladhattam volna szinte azonnal, de mér- hetetlen hálát éreztem valaki iránt, akiről semmit sem tud- tam (...)" Vári Fábián László regényrészlete a legutóbbi Bárkából.
"két lövés dördült a háta mögött – talán a rendőr, talán valaki más tüzelt –, és B. az utolsó ajtó előtt holtan vágódott el a folyosón." Fehér Boldizsár elbeszélése a legújabb Bárkából.
"Van olyan visszhang, ami sosem hal el. Mint a fék csikorgása a jégen. Mint a sziréna sivítása. Mint a vihar dübörgése." Róbert Katalin Ígéret című elbeszélése a legutóbbi Bárkából.
"és bár maga sem tudott róla, az a mozdulat, amellyel szégyenlősen eltakarta a mellét, a regénynek legalább két bekezdésében ott ringott láthatatlanul." Győrei Zsolt elbeszélése: Kiss Ottónak.
