Prózák

„Mondja, doktor úr, hallott ön a szabadkőművesekről, azt beszélik, egymás vérét itták, és kivágták annak a nyelvét, aki megszegte a titoktartás szabályait"

„Ne mondd, hogy mindenkit szemmel tartottak! Tartottak? Tartottunk! Olyan nem volt, hogy valaki kicsússzon. Hogy az ember elnézte volna, hogy akárki kicsússzon a hálóból"

„Egy őszi, elhagyott fürdőhelyen húznám meg most legszívesebben magamat (...), ahol nincs már senki, amolyan öreg Firszként szemlélődve kifelé a lehúzott spaletták rései közül"

"A regény­írásban egy alapvető szabály van: nem szabad éhen halnunk; míg le nem pöttyentettük az utolsó pontot a már - halványan - megírt kottába. Én azért írok tovább, amiért a tyúk sem hagyja abba a...

„Szóval nem azt akarom mondani, hogy bemegyek egy helyre, ahol ki vannak állítva a legnagyobb detektívregény írók, hanem azt, hogy én magam is ott leszek!"

„A nagy magyar költőket mindig is különösen jól felszerszámozta az úristen. Miként is lehetne pöttöm pennával, kevés és híg téntával nagy poémát írni?"

"Egyetlen kincsemnek azt a papírzsebkendőt tekintettem, amire a Fehérvári úton egy Hobó Blues Band koncert szünetében Allen Ginsberg írta a következő szavakat: Allan, Ginsberg"

A székely szerző Komám, innen el kell menni - Madagaszka; Megvettük a beszédet és Megöregedtem, de ilyen mesterségről, mint a tiéd, még nem hallottam című művei a Bárka legújabb számából

"Az én apukám író. Bent ül a szobában és ír. Nem tudja abbahagyni. Anyu szerint soha nem fog elkészülni, mindig csak ír. Vagyis befejezi, de aztán újra elkezdi. Ez a mániája"

Az Amikor meg vagy ijedve avagy történetek az élet rögös útjairól című írás, mely az V. Irodalmi humor fesztiválon hangzott el Gyulán