Prózák

 

 erdei_vasut.jpg

 

Mersdorf Ilona

 

A Negra völgyében

(Bodor Ádám: Sinistra körzet)

 

– Felelj, piros vagy sárga? – nézte a látóhatár gyémántszínűre hűlt csíkjára feketén kirajzolódó fenyőt az ezredes merőn, hamuszürke, derelyevágóval barázdált arccal. Tudtam, nem is a fenyő csúcsán pillogtató csillagot vizsgálja, hanem engem. Ha maradni akartam a Negra völgyében, jó választ kellett adnom.

Szürkületkor szálltam le az erdei vasútról, leugrottam még a peron előtt, amikor megláttam az állomás kéményéből a bádog ég felé pengve pattogó szikrákat. Egy darabig moccanatlan kushadtam a Piatra gránitjából rakott töltésen, de mikor már magam is jegecesre kristályosodott kővé dermedtem, indulnom kellett. Kúszva tettem meg azt a pár métert a fenyvesig, amit csak alacsonyan kúszó borókák borítottak, illatuk átitatta a bőrömet, a szúrós ágak őszülő hajamba ragadtak. Fatörzstől fatörzsig futva haladtam tovább, arra, amerre a falut sejtettem. Vállamra kanyarítottam a fenyvesek komor sötétjét, fejemre húztam a csend csuklyáját. Megálltam hallgatózni minden lépés után, légzésemet a fák ormát mozgató keleti szél ritmusához igazítottam, hogy még az ágak hegyén billegő baglyok se fogjanak gyanút. Moccanatlan csend volt, csak a mohákon futott át egy-egy borzongás, a penészszagú avart átütő boroszlánok kaptak bokám után. Kiértem a tisztásra, csimbókos hófoltok kucorogtak a gübbenőkben, mint nyájtól eltévedt bárányok. Néztem a völgyben a pogány füstjeleket eregető falut, fölötte a katonai barakkok ragyáit a lecsupaszított hegyoldalban.

Ott kellett lennie, valamelyik alacsony háztető alatt annak, akit kerestem, aki, ha írt volna nekem, azt írta volna, ne jöjjek, neki nincs senkije. Behunytam a szemem, magam elé akartam képzelni az arcát, a mostanit, amit az elmúlt évek átfaragtak, a gyermeki gödröcskék talán már ólmos árkokká mélyültek rajta.

Az ezredes nem fordult felém, de tudtam, ugyanúgy lát, mint ahogy látta minden eddigi léptemet. A moha, amin tapostam az ő érdesre ványolódott zubbonya volt, a boróka az ő leheletét szórta rám. Lassan mozdultam, hogy megérezze ő is rajtam a borókaillatot, amibe az addigi életem során megérintett milliónyi gomba penészes szaga vegyült, az áfonya kesernyés kipárolgását, amivel a legrosszabb pálinkát is meg lehet szelídíteni.

Megremegtek az orrlyukai, amik addig farkasveremként tátongtak, az emlékezés köde fényes maszkká simította pórusait. Megéreztem, neki is érkeznie kellett ide a völgybe valahonnan, ahol világító fehér combok ölelték, járt olyan utakon, amik nem torpantak meg örökre leeresztett sorompók előtt.

Felrezzent egy madár, farktollai csörögtek, mint az egymáshoz ütődő csontok, éles hangja fekete csíkokra hasogatta az éjszaka felettünk feszülő sátrát, a szélben szétbomló szálakat csőrükbe kapták odafentről lecsapó társai.

Nem volt már mi mögé rejtőznöm, felelnem kellett az ezredes kérdésére, még ha nem is tudtam, mi a helyes válasz.

– Csillagszínű – feleltem tétován, torkomat marta a rettegés sava, maradnom kellett a völgyben, bármi áron. Nem kapott csípőjén dudorodó fegyveréhez, folytattam.

– Érces, kemény a fénye, mintha itt bányászták volna, a mi hegyeinkben. Amott, a határon túl, minden bizonnyal csak sápadtan pislog.

Az ezredes megfordult, vállapján alázatos hízelkedéssel csillant meg a holdfény, cinkosan hunyorogtak a csillagok, jobban szerettek volna ők is a fenyők ormán tündökölni.

– Hmm, meglátjuk, még hasznodat vehetem. Úgy van, innen származhat az a csillag a Piatra rézbányáiból. A fővárosba küldjük holnap ezt a fenyőt, és fontos, mindennél fontosabb, hogy a csúcsán a csillag vörös legyen.

 


Főoldal

2022. november 21.
Háy János tárcáiElek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokCsillag Tamás: Hazáig követnekDebreczeny György verseiBorsodi L. László versei
Banner Zoltán: Önarckép MunkácsyvalBalássy Fanni: KészülődésKiss László: EltűnőkSzil Ágnes: Poros út
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png