Fehér Enikő
Bünti
Anya bezárt a szobába. Nem hallja, hogy dörömbölök, azt sem, ha sírok. Beletörlöm a könnyeket a párnába, rajzolok velük egy autót. Bemászom az ágy alá, ha Anya jön, majd jól megijesztem. Hideg a padló, hozzányomom az orrom. Inkább bebújok a szekrénybe, a ruhák közé, a melegbe. Az ajtón ott vannak az arcok, mindig figyelnek, ha a szobában vagyok, hogy ne csinálhassak butaságot. Ha gyorsan pislogok, olyan, mintha mozognának, de nem tudnak, amikor kint játszom, nem láthatnak. Anya azt mondta, nem jöhetek ki, mert rossz voltam, és el kell gondolkodnom a rosszaságomon. Betakarom magam a kedvenc piros kabátommal, az ujjából kilóg kicsit a karom, de nem fogok szólni, nehogy egy csúnyát kapjak helyette a turiból. Párnát csinálok a pulóverekből és azt játszom, hogy alvó kismacska vagyok.
Mikor felébredek, szólok Anyának, most sem válaszol. Biztos még tart a bünti. Szomjas vagyok, de a konyhában maradt a pipacsos poharam. Még nem mehetek ki, mert a fejemben van a rosszaság. Előveszek egy lapot, lerajzolom magamat cicaként, aztán egy autót, meg Anyát és Apát. Ők is cicák. Apa ma hazajön külföldről, sokat van ott, dolgozik. Most egy ideig itthon marad velünk, és végre játszani is fogunk a társasjátékokkal, amik fent vannak a polc tetején. Kiszínezem a rajzom, de kint hagytam a kéket, pedig Apa szeme kék, legalábbis úgy emlékszem.
Nagyon szomjas vagyok, már az sem segít, ha szopom az ujjam. Sőt, az is lehet, hogy amíg én a rosszaságon gondolkodtam, addig megérkezett Apa, és már rég ott ülnek a nappaliban és engem várnak. Gyanúsan csendesek, nem is veszekednek vagy csókolóznak. Biztos elbújtak. Lenyomom a kilincset, nyitva az ajtó, Anya mégsem zárta be, mint szokta, úgy tűnik, elfelejtette. Megiszom rögtön két pohár szörpöt, hallom, ahogy nőni kezd a hasamban a béka. Anyát viszont nem találom, nincs a cipője az előszobában, se a papucsa, pedig azt oda rakja le mindig, ha boltba vagy dolgozni megy. Benézek a szobájába, ekkora rumliért én már rég büntit kaptam volna. Biztosan sietett. Kiborult az ágyon a sminkesdoboza, a rúzsai összekenték a takarót. A nagyasztalon hagyott egy borítékot, meg sok tollat, rajzolni szeretnék rá egy cicát, de egyik toll sem fog. Valaki hangosan trappolva jön fel a lépcsőn. Megjött Apa! Bebújok a szekrénybe, hogy megijesszem.
