Berényi Klára
Öt limerick anyukáknak
Volt egyszer egy fiú, kis Bence,
eléggé gyakran volt megverve,
helyzete könnyebb lett,
amikor áttértek,
központi fűtéses rendszerre.
Volt egy lány, úgy hívták, Piroska,
a farkas sodrából kihozta.
„Virágot nem tépek,
ott írják, hogy védett,
a tábla szemed majd kiszúrja!”
Patakban álldogál Iluska,
mosnia kellene, de lusta,
‒ Hopp, Jancsi, épp ott jön!
Subáján szelfizzünk?
Juj, szemem, pont ma nincs kihúzva!
Szegény kis varázslók Roxfortban,
röpködnek tök béna posztókban.
Aztán, ha leesnek,
törést nem gipszelnek,
pálcával ráböknek, oszt jól van.
Három kislány
Három kislány,
tíz, öt, kettő,
ágyban ördög,
kádban sellő,
hébe-hóban
angyalok.
Három kislány,
agyam kivan!
Egyik föllök,
másik rohan,
a harmadik
andalog.
Három kislány,
együtt laknak,
szíre-szóra
hajba kapnak,
egymást rendre
megtépik.
Három kislány,
tiszta, rendes.
„Jaj, de drága,
illedelmes!”
Idegenbe
feszt édik.
Három kislány
megvár ébren.
Eszik húsom,
isszák vérem,
összevesznek
csontomon.
Három kislány
alfa szinten,
kulcscsont-kínzó
kece kincsem,
szőke tincsek
torkomon.
Három kislány
kicsit túl sok.
Folyton forgó
hisztis tyúkok,
cseverésznek
itt velem.
Három kislány,
szép a téma,
ők a borsó,
én a héja.
Köszi, édes
Istenem!
