Hajós Eszter
Azóta nem
Krishna Das: Hanuman Chalisa
(Kakrighat, India; 2009)
1.
Piroska épp a virágokkal játszott, amikor anyja azt mondta, menjen a nagyihoz a kosárral. Letette a virágfejeket a kőre, hogy sajnálja, de mennie kell. Addig játsszanak egymással. A virágfejek bólintottak, és Piroska elindult az erdőbe. Nehéz volt a kosár, alig tudta vinni. Meg-megállt, nézte az utat, és nem akart menni, mert inkább otthon szeretett volna játszani a virágokkal. Le ne térj az útról, mert megtudod, mit kapsz, ha letérsz. Mondta az anyja, mielőtt azt mondta, takarodj, és rácsukta az ajtót a kabátka szélére. Alig tudta kihúzni, de hát hiába kopogott, anya már nem nyitott ajtót többé. A leszakadt kabátcsücsök maradt. Piroska ment-mendegélt, vagy legalábbis menni próbált, de hát a kosár is vele kellett jöjjön. Leült egy kőre, és mert kíváncsi volt, belenézett a kosárba. Amíg a kövek közt keresgélt, hátha talál valamit, amit meg lehet enni, odaült mellé a farkas. Hová, hová, kis Piroska? Megyek a nagymamához. Oda ugyan miért mégy? Anyám küldött, vigyem el neki ezt a kosár követ. Követ? Miért követ? Nem tudom, ez volt a kosárban. És miért mész a nagymamádhoz, hát nem tudod, hogy ha őhozzá mész, már nincs hová menned? Két hónappal ezelőtt egy átvirrasztott éjszaka után elaludt nappal. Azóta nem kel fel többé. Láttam az ablakból. Piroska felállt, hogy akkor visszamegy az anyjához. A farkas kérdezte, ugyan miért. Azért, mert ő az anyám. Közhelyesnek érezte, de hát nem jutott eszébe semmi. Mégis elküldött, mondta a farkas. Maradj velem. Piroska még a kosár követ is felkínálta, csak hadd menjen már. Nem kellesz anyádnak. És Piroska sírt, mert meghalt a nagymamája és elküldte az anyja, hogy az erdőben felfalja a farkas. A virágoknak pedig azt mondta, visszatér hozzájuk. Most hiába várnak. A farkas elvitte magával, és Piroska együtt nevelkedett a farkaskölykökkel a farkascsaládban.
2.
Piroska a sarokban a porszemekkel játszott, amíg az anyja a kertben a farkassal tárgyalt. Vidd, nem kell, csak a baj van vele, eszik-iszik, mászkál, hangoskodik, ágy meg asztal kell neki, na. Edd meg, vidd el, vagy amit akarsz. Gyerünk, mi kell még, eridj. A farkas beleegyezett, ahogy korábban a beteg, éhes, panaszkodó csak-a-baj-van-vele nagymamától is megszabadította a rossz körülmények között élő, gyermekét egyedül nevelő anyát. Piroska, vár a nagyi, csak ennyit mondott a gyereknek, míg kitolta az ajtón. Azóta nem beszél hozzá többé. Piroska felkerekedett a kosárral. Erdőről erdőre járt, amíg csak oda nem ért. Nem ért oda, mert elébe állott a farkas, hogy ugyan miért megy a nagymamájához. Azért, mert anyám elküldött hozzá. Nem hozzá küldött ám. Hát ugyan hová. Éppen ide, énhozzám. Piroska megelégelte, hogy nem hagyja békén a farkas, megdobta kővel, takarodjon már. A farkas nem ment el, hiába. Piroska földet szórt rá. A farkas megelégelte, hogy kővel meg földdel szennyezik tiszta bundáját, elragadta a gyermeket vermébe. Felesége épp sepert, megfelelően kiképzett lapulevélre seprűzte a földet, és kint szétszórta. Ülj a sarokba, és kuss, gyerek, mondta a farkas, és mutatta a helyet nagymama mellett. Piroska megörült a nagymamájának. Egy virágfejet talált a zsebében, nekiadta, mert a kosarát nem tudta elhozni. Enni kaptak, estére fekvőhelyet. A farkasok nem bántották őket.
3.
Piroska búsan ült a kövön, hogy koszorút kell fonni. A kicsi virágok szára túl rugalmas volt, túl puha, alig tudta rendesen összekötözni. Az egész rémes lett, utálta a koszorút meg ezt az egészet, inkább vinné az apja sírjára, ha tudná, hol keresse. Anyja megmondta, a Vadász a férje, készítse sorra a koszorúkat, csokrokat, füzéreket. Csak koszorút akart, de azt sem akarta. Amikor anyja elküldte a nagymamához, mindig találkozhatott a Farkassal. Szeretett a Farkassal sétálni, virágot szedni, énekelni, vagy csak futni az erdőben. A Farkas mindig várt rá, együtt mentek a nagymamához, akkor elbúcsúztak, és Piroska bement a kosárral. Hazafelé már egyedül kellett mennie sajnos, mert olyankor a Farkas már aludt. Egyszer elmesélte az anyjának a Farkast, azóta nem mehet a nagyihoz többé. Csak a kertben ülhetett a köveken meg fekhetett a fűben egyedül, azon gondolkozva, milyen lesz a Vadásszal élni. A Farkas az erdő másik oldalán lakott egy kunyhóban. Odabent minden olyan magasan volt. Majd megnősz, meglátod. A sarokban két-három porcica beszélgetett. Hallottad, hogy a Vadász megint lelőtt egy farkast? Hallottam, hogy lőttek. Farkas volt? Ma farkas, holnap nyúl. Szegénykék. Sírtak a porcicák a sarokban. Piroska szeretett volna ideköltözni, mert nem szerette az anyját és félt a Vadásztól, akinek nagy puskája van. Csak fehér virágokat font a koszorúba. Ha elfonnyadnak, feketék lesznek. A kétszínű gyász. A Vadász leült mellé a kőre. A kislány érezte, hogy nézik. Tüske fúródott az ujjába.
4.
Amikor csak kilépett a házból, virágfejeket látott a küszöb elé ejtve. Igyekezett tehát úgy lépni, ne bántsa őket. Aztán leült melléjük és beszélt hozzájuk néha. Honnan jöttök, miért jöttök. Kit kerestek. Netán engem? Szeretett a virágokkal beszélni. Arra emlékeztette, milyen lehet virágnak lenni. Aznap is épp leült egy virággal, amikor valaki megdobta kővel. Na, ne dobálj, kiáltotta Piroska, és visszadobta a követ. Gyere ide, kis Piroska, mondta a farkas a bokorból. Megismerte a hangját. Nem mehetek, Farkas, anyukám nem szereti, ha farkassal megyek. Gyere velem, kis Piroska, én nem olyan farkas vagyok. Hát milyen. Gyere csak, meglátod. Piroska a virágokra nézett és nem tudta, mit mondanak neki. A bokorra nézett, felállt, vissza a házba. Állt a háta mögött becsukott ajtó előtt. Lépegetett, hallgatta, hogyan kopog a cipője a kövön. Az ajtón kő koppant. A kis Piroska meglátta a kosarat. Megyek a nagyihoz, csak ennyit mondott az anyjának, és a kosarat jól megpakolta liszttel. Csak úgy, belemarkolt a liszteszsákba és át a kosárba, gyorsan. Anyja épp sepert, de akkor abbahagyta. Amíg mentek az erdő felé, a liszt vékony csíkja követte őket. A kis Piroska zsebében porszemeket szorongatott. Koszos lett a cipője orra a sártól, ahogy haladtak messzebb és messzebb. Le ne térj az útról, mondta az anyja, mielőtt megigazítgatta a kislány kabátkáját, meg ne fázzon. Nem is volt hideg, de anyja nem engedte, hogy kabát nélkül menjen. Amikor az erdőhöz értek, a kis Piroska lerakta a kosarat egy fa tövéhez. Úgyse volt már abban semmi. Akkor most mit csinálunk, Farkas? Hogy mit csinálunk, kis Piroska, mit csinálunk? Megpihenünk annak a magas fának a tövében. Amíg a fához értek, tüske fúródott a sarkába. Nem sírt. Megállt, hogy kihúzza. A Farkas nem engedte kihúzni. A fa tövéig szó nélkül mentek. Azóta nem húzza ki többé.
