Papírhajó - Primér/Primőr

A_mi_iskol__nk.jpg

 

Hulej Emese

Harminchat történet a legyőzhetetlen gyermeki lélekről

 

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi egységének otthont adó Wenckheim-palotában ismertették a HUBBY szakmai zsűrijének döntését, s osztották ki hét kategóriában az Év Gyerekkönyve Díjakat. Az ifjúsági könyvek kategória díjazottja: László Noémi A mi iskolánk könyvéért (Pagony Kiadó).

Hulej Emese beszélgetett a díjazott szerzővel.

 

‒ Osztálytársak, szövetségesek, gyerekhazugságok. Patinás épületek és pionírélet, a Mikulás, aki tavaly még Télapó volt. Erdély, Kolozsvár, a diktatúrán átragyogó gyerekkor diadala. Az írások a nyolcvanas évek kolozsvári iskoláit idézik meg, ha jól érzékeltem, nem egy iskolát.

‒ Nem bizony, három iskoláról és három épületről van szó. 1979-ben lettem első osztályos, az elemit egy jellegzetes, lakótelepi betonkockában jártam, majd a ma János Zsigmond Unitárius Kollégium néven működő líceumba kerültem, ez hagyta a legmélyebb nyomot bennem. Ezután Kolozsvár legszellemibb utcájába, a Farkas utcába, a mai Báthory István Elméleti Líceumba jártam, ott érettségiztem. Az írások zöme a nyolcvanas évekről szól, de van néhány szöveg a rendszerváltás utáni évekről is.

‒ A nyolcvanas évek Romániájáról Ceauşescu bűnnel terhelt, rémisztő és nyomorgó világa jut eszünkbe. Ezekben az írásokban a gyerekkor átragyog a diktatúrán.

‒ Bármilyen szörnyű korban nőnek fel emberek, gyerekkorukra életük legszebb időszakaként emlékeznek. Ez örökérvényű paradoxon. A nagyszüleim az első világháború idején voltak gyerekek, a második alatt fiatal szerelmesek, ezek voltak életük legszebb időszakai. Bármi szörnyűség történik, a gyermeki lélek töretlen. Számomra is az volt a tanulság, milyen boldog voltam egy szörnyű korban. Igaz, a nehézségekről is lehetne írni egy könyvet, hiszen bőven voltak, ám én nem azokra fókuszáltam. Az emlékeket a lelki alkatunk szerint rostáljuk meg, ez is egy konstrukció.

‒ Annyira jelen van a gyerek elbeszélő, hogy elgondolkodtam, nem gyerekkori naplókból építkezett-e.

‒ Olyan gyerek voltam, aki szemlélődik és mindent alaposan megnéz. Ami nagy benyomást tesz rám, azt nem felejtem el, és nagyon fontos számomra az, amit így nevezünk: hangulat. Épületé, emberé, közösségé. Azt gondolom, ez a fizikai részletekben is megbújik, éppen ezért jól meg lehet ragadni néhány jelentős részlet felvillantásával.

A szöveg sodró, igényes, szellemes, lírai. Érezni benne a költőt. Tervezi, hogy több prózát ír a jövőben?

‒ Hosszú ideig a verseken kívül csak, szakmai jellegű prózát, könyvkritkát és hasonlót írtam. Két oka van annak, hogy megszületett ez a könyv. Egyrészt nem lehet állandóan verset írni, erre jó példa Tóth Krisztina és Szabó T. Anna, akiket szeretek, és akik mindketten váltogatják a műfajokat. Említhetem Karinthy és Kosztolányi nevét is hasonló szempontból. Amikor a fiam megszületett, írtam egy mesekönyvet, a Keljfeljancsit, ám A mi iskolánk véletlenül született.  A Közoktatás című erdélyi havilapba kért tőlem a szerkesztő írásokat, ám az elsőket visszaadta azzal, hogy olyan kellene, ami könnyed és érthető, el lehet olvasni egy kávé mellett. Ekkor gondoltam rá, hogy az iskolás élményeimről írok. Amikor rátaláltam a hangra, és leírtam az első mondatot, azonnal tudtam, hogy ebből valamikor könyv lesz.

‒ Olvasás közben elgondolkodtam, vajon egy mai kiskamasz rendelkezik-e elegendő ismerettel ahhoz, hogy megértse a történeteket.

‒ A könyveim nemigen kategorizálhatók, mármint életkor szerint. Szerintem leginkább azoknak nyújt élményt, akik nosztalgiával gondolnak az iskoláséveikre. Ugyanakkor voltam már líceumban is a könyvvel, és bár tetszett a diákoknak, a tanárnőjüknek még jobban. Azt hiszem, a szöveg irodalmi kvalitása nyerte meg a zsűrit.

‒ Hatházi Rebeka szép kollázsai illusztrálják a könyvet, az ön és testvére gyerekkori képeit is használta hozzájuk. Sokunknak ismerős a könyv borítóján látható lila bekötőpapír is.

‒ Nem is tudtam, hogy Magyarországon is ilyet használtak! Mondható, hogy a mi iskolás éveink ebbe a lila papírba voltak burkolva. Tanév elején hetekig ezzel volt tele minden, majd ilyen színű tanszerek között teltek a napjaink.

‒ Egy szerző életében vannak utat nyitó, pályafordító könyvek. Lehet, hogy A mi iskolánk is ilyen?

‒ Ráhibázott, mert engem ez a könyv a városommal szembesített. Itt születtem, itt élek, itt érzem jól magam. Szeretem az embereit, az épületeit, éppen ezért A mi iskolánk írása közben láttam meg magam előtt egy Kolozsvár köré szerveződő gyerekregény-folyam lehetőségét. A tervvel pályázatot nyertem, azóta kutatok és írok, szinte kész is az első rész, amely a Fő téri Szent Mihály templom terében játszódik. Gyerekhősei mellett felbukkan benne Báthory Zsigmond fejedelem is. A másik két részről egyelőre nem mondok semmit. Így hát valóban, ez a könyv erőteljesen a gyerekkönyvek irányába fordított, meglátjuk, mi lesz belőle.

 

László Noémi A mi iskolánk, ill. Hatházi Rebeka, Gutenberg Kiadó, Csíkszereda, 2026, 92 oldal, 5450 Ft


 

Főoldal

2026. június 02.
Kovács Dominik és Kovács Viktor tárcái Barnás Ferenc tárcáiSzakács István Péter tárcáiKollár Árpád tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Gulyás Gábor: KereszteződésekKupovits Annamária: Vágányzár
Vasas Tamás: fotók erdőjárásrólHodossy Gyula: Még tartFarkas Wellmann Éva: IllesztésekAcsai Roland versei
Kiss Ottó: Fekete kapu, rozsdás szögCsabai László: RáadásOberczián Géza: IzlandLackfi János: Esteli vérbeborulás
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg