Szőcs Henriette
Pörögj fel!
Berta Ádám már kötetének borítójával provokálja az olvasót. A vékony könyvet ezüsttel vonták be, rajta fekete alapon piros készenléti jel hívogat - mint valami távirányítón -, kapcsolj be! Másrészt viszont pirossal szedték, rájuk irányítva a figyelmet, az ON és a NEM szavakat, amely paradoxon a novellákat olvasva értelmét nyeri. Indulj be, gondolkodj, értelmezd a téged körülvevő világot, ne indulj rá, ne fogadd el a készen kapott sablonokat, megoldásokat.
A szövegek látszólag mindennapi történéseket taglalnak, amelyek bármikor, bármelyikünkkel megeshetnek. De valóban el kell-e fogadnunk a készen kapott sémákat, bele kell-e törődnünk életünk eseményeibe, hagyni magunkat sodródni a világban? A Bari című novella egy Budapesten élő, zömök török srác, Celal hétköznapjait mutatja be, aki reggeltől estig ott áll a nyársra tűzött bárányhústömeg mellett, szabadidejében, ha teheti, Wagnert hallgat. (13.o.) Második fricska az olvasónak: Celal számára Wagner az otthont jelenti, mert édesapja a házban fellelhető egyetlen mesekönyvből, egy operakalauzból olvasta fel esténként a Wagner-operák cselekményét. Így aztán mikor Celalnak honvágya lesz, jegyet vált a Művészetek Palotája Parsifal előadására. Olvasás közben elgondolkodhatunk multikulturalizmusról, idegengyűlöletről, befogadásról, emberségről, a problémák időtlenségéről. Utóbbit felerősítik a Nádas Péter, illetve Mikszáth Kálmán szövegeiből vett idézetek.
Berta történeteinek nincs befejezése, se boldog, se boldogtalan lezárása. Az író cselekményvezetése olyan, mint maga az élet, örök körforgás, folyton változik. Az olvasó fantáziájára bízza, hogyan szőné tovább a mesét, tulajdonképpen felszólít, ember, gondolkodj! Gyerekkoromban gyakran csalódtam, ha korábban már olvasott regényből készült filmet néztem meg. Általában nem úgy ábrázolták a szereplőket, amilyennek én láttam őket, és másképp bonyolították a szálakat, mint ahogyan az agyamban lejátszódott az esemény. Azóta már megtanultam, vagy könyv, vagy mozi.
Inkább könyv, Egon nem fáradt, Berta Ádám viszont szándékosan fáraszt, például a trendi fiatal pár, Márk és Olga napjának felvázolásával, a Két amcsi tali című novellában. A történet szokványos, két feltörekvő menedzser, akik a divat és a közösség elvárásai szerint élnek. Magas, aránylag jóvágású, izmos fazon ez a Márk, aki a világ dolgaira hűvösen pillant le. Aktuális burkolata állógalléros szvetter, a mellrészen pecsétszerű, obskurus madarat formázó jellel, láthatólag nem olcsó darab. Pont illett rá, színben is ment a nadrágjához, cipőjéhez, meg a lábánál levő gumírozott aljú, lapos hátizsákhoz. (43.o.) Szándékos, az olvasót gondolkodásra késztető, felpörgető effekt a jókais túlírtság a jellemzésekben, az aprólékos, bevezetéseken át tartó leírások, a régies, szereplők világához nem illő, általuk sohasem használt kifejezések, mint például a szvetter vagy az obskurus. Ezzel áll éles ellentétben Márk és Olga dialógusainak egyszerű szókészlete: Durva, hogy pár hónapig mennyire klappolt minden. (47.o.) - vagy Képzeletben mást se csinálok, csak csókolászlak, bébi. Reggeltől estig. Márkuci. (51.o.) A történet végén mi, olvasók, elnyerjük türelmünk jutalmát, de nem lövöm le a poént.
A második rész írásai olyanok számomra, mint amikor este nyolckor megiszom egy erős feketét, és éjfélkor a szapora szívdobogásomtól nem bírok elaludni, csak forgolódom az ágyban. Túlpörgetnek, felzaklatnak. Felidézik bennem Samantha Schwebling Madárevő című kötetének novelláit. Berta történetei is valami egyszerű alaphelyzetből indulnak, ami bármelyikünkkel megtörténhetne, bármikor, aztán következik egy csavar a cselekményben, és döbbenetes, valószínűtlen véget érnek, mint a jellegtelen című Felújításban: Az embermagas béka láttán, ahogy mondják, páni félelem fogta el... A béka csak jó fél órás, küzdelmes, áldozatos izommunka eredményeképp adta be a kulcsot végleg. Igen, ha valakit ez érdekel, Emil a közelmúltban özvegyült meg. (137.o.)
Harminchét fokot mutat a hőmérő, ránk fér a felpörgetés.
Berta Ádám: Egon nem fáradt. Kalligram, Pozsony, 2011
