Bódi Katalin
A burok felmetszése
Egy könyv attól is elnyerheti a jelentőségét a fejedben berendezett virtuális könyvtárban, hogy hol találkoztál vele, mi volt az elolvasás motivációja. Karácsonyfa alatt lévő könyvkupacból bukkant elő (ez most nem aktuális); könyvesbolti böngészés során akadt kezedbe (ritkán megengedhető léhaság); ajándékba kaptad egy számodra valamiért fontos embertől (ez a legjobb és a legfurcsább, mert ő mindig tudja, mire sóvárogsz vagy mi jönne be neked, így a kötet egyből emlékművé is válik); kritikát olvastál róla, s mindenképpen tudni akarod az igazságot (ez kicsit veszélyes, mert ilyenkor bizonyosan prekoncepcióval olvasol - bár ez amúgy is meglehetősen valószínű); nem akarsz kimaradni a mainstreamből, de pénzt sem akarsz költeni rá, így kikölcsönzöd a könyvtárból (itt meg az időbeli lemaradás valószínűsíthető a könyvbeszerzés bürokráciai és financiális útvesztői miatt). De vannak nehezen kategóriába sorolható, korántsem vegytiszta esetek, mint az én találkozásom a Buddha of Suburbiával, amiről egy óraközi szünetben kíváncsiskodtam egyik kollégámtól, akinek az asztalán ott hevert az angol kötet. Irigykedve s ámulattal hallgattam, hogyan lehet órán ezzel a szöveggel provokálni a hallgatókat, multikulturalizmusról, etnikai kisebbségekről, társadalmi nemi identitásról, idegenségről, politikáról, jövőről gondolkodni, gondolkodni tanítani. Szimbolikus volt a beszélgetés helyszíne, az egyetem által bérelt, egy hajdani ipari komplexum külvárosi irodaházának kicsiny szobája, ahonnan vasúti síneken, főútvonalon, buszvégállomáson, temető mentén, városszéli erdőn átvágva vezet vissza az út a főépületbe.
Másnap könyvesboltba siettem a vonat indulása előtt, hogy megvegyem Szeghalmi Lőrincz leveleit (könyvesbolti léhaság és a mainstream aktualitás kellemesen kényszerítő keveredése), s annyira, de annyira közhelyes volt, hogy a belvárosi kis tanáruda friss könyveket ajánló polcán ott hevert szerény tornyot formázva A kültelki Buddha, vagyis Kureishi regénye magyarul. (Nyilván nem volt választási lehetőségem, mindkét kötetet meg kellett vennem.) Kureishi szerény magyarországi jelenlétét jól ismerve is meglepett, hogy ez a szövege, ami egyébiránt első regénye, angolul 1990-ben jelent meg. A szerzőtől eddig csak az 1998-ban publikált Intimacy volt magyarul olvasható (Intimitás, Bp., Ulpius-ház, 2001), ami nyilván nem független az azonos címmel ugyanebben az évben (magyarul 2002-ben) bemutatott filmtől - ez a pályafutás azonban alapvetően szomorú és keserű számomra. Nem azért, mintha az Intimitás nem lenne jó könyv, vagy a történetét felhasználó film ne lenne különösen felkavaró, hanem azért, mert nem jó érzés látni, hogy egy kiváló külföldi író csak esetleg azért tarthat számot a könyvkiadók és így az olvasók érdeklődésére Magyarországon, mert a történet a szexualitást állítja a középpontba, így valamiféle abszurd, kulturált pornóregénnyé alakítható a könyvpiacon.
Nem tudható persze, hogy a rendszerváltás környékén milyen hatása lett volna A kültelki Buddhának, mindenesetre az bizonyos, hogy a regény olyan tabukat beszél el, amelyekkel az ezredfordulón már kötelezően számot kell vetni a nyugati társadalmak működőképességének vizsgálata során, s egyáltalán nemcsak a politikai-gazdasági elemzések világában, hanem hétköznapi életünk történéseiben is. Kureishi egy indiai (vagyis első generációs, színes bőrű bevándorló) apától és egy angol („fehér") anyától származó fiatal srác teljesen egyszerű, egyes szám első személyű Bildung-narratívájába helyezi a történetet. S éppen ebben van a regény izgalmas teljesítménye - benne a határsértés folyamatos lehetőségével -, hiszen Karim nem a többségi társadalom perspektívájából, hanem különös határhelyzetből látja környezetét és saját magát is. Apját, Haroont, aki muszlimként buddhista meditációkat tart a megvilágosodást és kiutat kereső külvárosból elvágyódóknak; Jamilát, gyermekkori barátját és szexpartnerét, akit a hagyományőrzéstől szorongó szülei házasságba kényszerítenek az Indiából hozatott, szerethetően szerencsétlen férfivel; Evát, aki miatt az apja elhagyja a családot, hogy azután szeretőjével a történet végén megfáradt kapcsolatukat házassággal pecsételjék meg; Eva fiát, Charlie-t, aki kültelki punkból amerikai rocksztár lesz, amivel párhuzamosan szexuális és drogfogyasztási szokásai is egyre változatosabbá válnak; saját magát, aki szintén a belváros felé igyekszik a tanulásra ügyet sem vetve, álmait a színészi pályában, illetve fiú és lány között különbséget nem tévő szenvedélyes szerelemben rögzítve... És így tovább, hiszen Karim ebben a kapcsolatrendszerben teszi láthatóvá a körülötte zajló eseményeket, a világban való jelenlétében elementáris jelentőségű barátságokat, szerelmeket, rokoni kapcsolatokat, testi és lelki kötődéseket, a pszichedelikus élményekben sokszor hol elviselhetővé, hol elviselhetetlenné váló jelenségeket.
Karimot pályakezdő színészként nyilván csakis Maugli szerepére látja alkalmasnak a rendező, bár így is barna pasztával kell még sötétebbre kennie a bőrét, hogy elég hiteles legyen, de később, az alternatív színházban is az indiai bevándorló figurájában megtestesülő paradoxonokat viszi színre. Miközben szinte kívülállóként éli végig Jamila és férje, valamint a boltot vezető szülei keserűen humoros sorsát, saját családja szétesését, a külvárosi iskolai veréseket azért, mert „paki" - amit azzal az egyáltalán nem lázadó, sokkal inkább racionális felkiáltással összegez, hogy „baszd meg Charles Dickens, itt semmi nem változott." A külvárosi Buddha némiképpen olyan, mintha Adrian Mole naplóinak párhuzamos története lenne, legalább annyi humorral, legalább annyi józansággal, de az említett, erőteljesen határhelyzetben rögzített perspektíva sokkal egyértelműbb kegyetlenséggel rögzíti az európai társadalmi berendezkedések paradoxonait, a jóléti államok hátsó udvarait, a multikulturalizmus mostohán, megoldatlanul létrehozott disztópiáját. Hiszek abban, hogy irodalmi szövegek keretet tudnak adni el nem beszélhető dolgok elbeszéléséhez, szorongások valamifajta oldásához, s persze kíméletlenül végzik el a burok felmetszését is, álságos naivitásunk megszüntetése céljából.
Hanif Kureishi: A kültelki Buddha. Ford.: Greskovits Endre. Budapest, Scolar Kiadó, 2012
