Olvasónapló
Limpár Ildikó
Űrutazás a teljesség felé
Kevés ember tett annyit a science fiction magasirodalomba sorolásáért, mint Ursula Le Guin, kinek regényei, így A kisemmizettek is, általában komoly filozófiai kérdéseket boncolgatnak. Ha valaki az izgi harmadik típusú találkozást boncolgató űrutazásos sztorikra bukik a műfajon belül, akkor Le Guin nem az ő embere, de aki olyan szöveget szeretne a kezébe venni, amelyik saját világunkról gondolkodtat el, és nem csak tematikájában, hanem minden egyéb tekintetben, így a regény szerkezetét és nyelvezetét tekintve is különleges élményt nyújt, akkor gyorsan fogja kézbe a regényt - angolul. Sajnos az 1994-es magyar kiadás a fordításnak köszönhetően kisemmizi az olvasót, hiszen az élmény egy jó része odavész például a következetlen helységnévfordítások vagy a regény egy részében használt mesterséges nyelv hangulatát nélkülöző szöveg miatt. Ugyanakkor ez a regény annyira fontos mű nemcsak a sci-fi, hanem a teljes világirodalmat tekintve, hogy jobb híján kénytelen vagyok így ajánlani azok számára, akik nem olvasnak angolul - remélve, hogy most, amikor a piac és a hazai közönség újra felfedezheti Le Guin életművét pár friss (Delta Vision) kiadásnak köszönhetően, előbb-utóbb napvilágot lát majd egy vállalható fordítás is.
A kisemmizettek egyszerre utópia és disztópia irodalom (ami már önmagában is lenyűgöző teljesítmény): Anarres és Urras ikerbolygók, ám két tökéletesen ellentétes életforma és politikai rendszer megvalósítói. Az urrasi hedonizmus és kapitalizmus éles kontrasztban áll az elemekkel napi szinten megküzdő anarresi társadalom spártai életmódjával és anarchista-kommunista szemléletével. A két ideológia összeférhetetlenségét a főszereplő Shevek szemszögéből látja az olvasó. Shevek, az anarresi tudós, aki visszatér az anyabolygóra, Urrasra, egy idő után már látja, hogy ami utópia az egyik félnek, az disztópia a másiknak, és fordítva. Azt is látja, hogy az anarchia fenntartása igazi komoly szervezést - vagyis centralizálást - igényel, vagyis azzal az eszközzel valósítható meg, amit elméleti alapon elvet a társadalom. De a legfájóbb pont, amit lát, az, hogy a kommun(al)ista szemlélet, a mindent megosztás szemlélete egy olyan bolygón valósul meg, amely elhatárolja magát mindentől és mindenkitől, s melynek legszimbolikusabb helye, épp ezért, a fal, mely az űrkikötőt körbeöleli, s elválasztja mindkét világtól. Így válik az a társadalom, mely elviekben mindenen osztozik, kisemmizetté.
Shevek tudós, és egy átütő elméleten, az Általános Időelméleten dolgozik. Már közel jár a végleges kidolgozáshoz, az anarresi izoláció azonban gátat szab a szellem szárnyalásának, és Shevek gyakorlatilag elmenekül Urrasba, ahol a tudóstársadalom hajlandó és képes segítséget nyújtani a tudományos munka befejezéséhez. Az anyabolygón azonban rá kell döbbennie, hogy a segítségnyújtás a kapitalizmus, vagyis a birtoklás szellemében történik, és az elmélet - mely maga az anarresi utópia kiterjesztése időben, hiszen egyesítené a szekvencialista és a szimultaneista időfelfogást, vagyis lehetővé tenné a tökéletes osztozást (az időben) - osztozás helyett megosztást eredményez.
A kisemmizettek bőven ad gondolkodnivalót. A regény egyrészt arról szól, hogy a teljesség teljességgel lehetetlen, elérhetetlen cél. A két bolygó egymás ellentéte, mint a jin és a jang, de egy szimbolikus fal és egy világűr választja őket szét. Ami hiányzik az egyikből, azt fetisizálja a másik, de a hiányt pótolni nem tudja addig, míg a fal le nem bomlik. A mindent és mindenkit egyformán szerető társadalomból kivész az igazi szeretet, amely alapját adhatná a tartós és boldog családnak, és kivész az ezt a különleges viszonyt tükröző minden nyelvi jellegzetesség is (mint például a birtokos névmás használata). A tökéletességre törekvés bukásra ítélt próbálkozás. A gyakorlatban nem létezik Shevek Általános Időelmélete. Nincs teljesség, nincs egyszerre szekvencialista és szimultaneista időérzékelés. Ha mégis, az csak egy elmélet - olvashatjuk ki a történetből. De ne feledjük: Le Guin az írás nagymestere. A regény felépítése a szekvencionizmus és szimultaneizmus egyidejű alkalmazását mutatja. Az egyes fejezetek felváltva mutatják be az Anarres és az Urras bolygón történteket. Az anarresi fejezetek a múltra koncentrálnak, Shevek életútját vázolják fel addig a pillanatig, míg elhagyja a bolygót, míg az urrasi fejezetek a hazatérés pillanatáig tartó jelent tárgyalják. A regény olvasása egyszerre ad bepillantást a múltba és jelenbe, folyton újraértelmezve a történéseket. A szerkezet szintjén Shevek elmélete működik a regényben. Le Guin A kisemmizettek regénye mindent megad olvasójának: egyszerre érezzük, hogy a teljesség elérhetetlen, és látjuk, hogy mégis megvalósítható. És ehhez nem kell mást tennünk, csak azt, mit Sheveknek: elindulni egy űrutazásra a teljesség felé.
Ursula Le Guin: A kisemmizettek. Cédrus és Szukits kiadó, 1994.
A kisemmizettek egyszerre utópia és disztópia irodalom (ami már önmagában is lenyűgöző teljesítmény): Anarres és Urras ikerbolygók, ám két tökéletesen ellentétes életforma és politikai rendszer megvalósítói. Az urrasi hedonizmus és kapitalizmus éles kontrasztban áll az elemekkel napi szinten megküzdő anarresi társadalom spártai életmódjával és anarchista-kommunista szemléletével. A két ideológia összeférhetetlenségét a főszereplő Shevek szemszögéből látja az olvasó. Shevek, az anarresi tudós, aki visszatér az anyabolygóra, Urrasra, egy idő után már látja, hogy ami utópia az egyik félnek, az disztópia a másiknak, és fordítva. Azt is látja, hogy az anarchia fenntartása igazi komoly szervezést - vagyis centralizálást - igényel, vagyis azzal az eszközzel valósítható meg, amit elméleti alapon elvet a társadalom. De a legfájóbb pont, amit lát, az, hogy a kommun(al)ista szemlélet, a mindent megosztás szemlélete egy olyan bolygón valósul meg, amely elhatárolja magát mindentől és mindenkitől, s melynek legszimbolikusabb helye, épp ezért, a fal, mely az űrkikötőt körbeöleli, s elválasztja mindkét világtól. Így válik az a társadalom, mely elviekben mindenen osztozik, kisemmizetté.
Shevek tudós, és egy átütő elméleten, az Általános Időelméleten dolgozik. Már közel jár a végleges kidolgozáshoz, az anarresi izoláció azonban gátat szab a szellem szárnyalásának, és Shevek gyakorlatilag elmenekül Urrasba, ahol a tudóstársadalom hajlandó és képes segítséget nyújtani a tudományos munka befejezéséhez. Az anyabolygón azonban rá kell döbbennie, hogy a segítségnyújtás a kapitalizmus, vagyis a birtoklás szellemében történik, és az elmélet - mely maga az anarresi utópia kiterjesztése időben, hiszen egyesítené a szekvencialista és a szimultaneista időfelfogást, vagyis lehetővé tenné a tökéletes osztozást (az időben) - osztozás helyett megosztást eredményez.
A kisemmizettek bőven ad gondolkodnivalót. A regény egyrészt arról szól, hogy a teljesség teljességgel lehetetlen, elérhetetlen cél. A két bolygó egymás ellentéte, mint a jin és a jang, de egy szimbolikus fal és egy világűr választja őket szét. Ami hiányzik az egyikből, azt fetisizálja a másik, de a hiányt pótolni nem tudja addig, míg a fal le nem bomlik. A mindent és mindenkit egyformán szerető társadalomból kivész az igazi szeretet, amely alapját adhatná a tartós és boldog családnak, és kivész az ezt a különleges viszonyt tükröző minden nyelvi jellegzetesség is (mint például a birtokos névmás használata). A tökéletességre törekvés bukásra ítélt próbálkozás. A gyakorlatban nem létezik Shevek Általános Időelmélete. Nincs teljesség, nincs egyszerre szekvencialista és szimultaneista időérzékelés. Ha mégis, az csak egy elmélet - olvashatjuk ki a történetből. De ne feledjük: Le Guin az írás nagymestere. A regény felépítése a szekvencionizmus és szimultaneizmus egyidejű alkalmazását mutatja. Az egyes fejezetek felváltva mutatják be az Anarres és az Urras bolygón történteket. Az anarresi fejezetek a múltra koncentrálnak, Shevek életútját vázolják fel addig a pillanatig, míg elhagyja a bolygót, míg az urrasi fejezetek a hazatérés pillanatáig tartó jelent tárgyalják. A regény olvasása egyszerre ad bepillantást a múltba és jelenbe, folyton újraértelmezve a történéseket. A szerkezet szintjén Shevek elmélete működik a regényben. Le Guin A kisemmizettek regénye mindent megad olvasójának: egyszerre érezzük, hogy a teljesség elérhetetlen, és látjuk, hogy mégis megvalósítható. És ehhez nem kell mást tennünk, csak azt, mit Sheveknek: elindulni egy űrutazásra a teljesség felé.
Ursula Le Guin: A kisemmizettek. Cédrus és Szukits kiadó, 1994.
2009. február 14.
