Olvasónapló
Laik Eszter
„Odaadod szíved a csőcseléknek"
Tereza Boučková darázsfészekbe is nyúlhatott volna új regényével, A kakas évével, de az önéletrajzi alapokra épített történettel mégsem támadások özönét aratta, hanem nemzetközi elismerést. Az író olyan meggyőző erővel tette le ezt a naplóregényt az asztalra, hogy bizonyosan torkára forrasztotta a szót azoknak is, akik előítéletekkel felvértezve fogtak hozzá olvasásához.
Mert lehetne éppen meghökkenni is. Hogyan is beszélhet egy, a liberális gondolkodást családi hagyományként átvevő író elbeszélője arról, hogy csak akkor fogadj örökbe roma gyereket, esetleg mindjárt kettőt, ha számolsz a veszedelemmel is, amit a fejedre hozol. Hogyan írhatja le a híres cseh ellenállási mozgalom tagja, az egykori Charta 77-es, és szintén elismert író, Pavel Kohout lánya a legendás mozgalom némely tagját mára szellemileg is elaggott, csupán reprezentációkon megmutatkozó öregembernek, akik idővel árkot ástak önmaguk és egykori harcostársaik közé? Hogyan beszélhet végzetes magányról és magára hagyatottságról egy, a család felépítésére és egyben tartására berendezkedő nő; s egyáltalán: hogyan vonhatja meg mérlegét az értelmiség deficitjének, a hétköznapi demokrácia totális kudarcának egy elkötelezett értelmiségi?
Egy csepp kimódoltság nem sok, annyi sincs Boučkovánál, aki tökéletes dramaturgja történetének, a nagy egész struktúrája és a kis részletek szempontjából is. A regénybeli ötvenes értelmiségi házaspár egy örökbe fogadott roma testvérpárt nevel, saját, vér szerinti kamasz fiuk mellett. „Vegyes" családjuk elvileg a teljes elfogadás és megértés alapján prímán működhetne, csakhogy... Az életszakasz-napló kezdetéhez az író azt az időszakot választja, amely hivatalos szinten és érzelmileg is vízválasztó a családban. A nagykorúságot már átlépő Patrik s az abba éppen belépő Lukaš elvileg önálló életet kezdhetne, vagy dönthetne a családban maradás mellett is. A fiúk azonban mind morálisan, mind gyakorlatilag egyre messzebb sodródnak a normális élet lehetőségétől, s ebben a folyamatban az állami intézmények és a jog nem hogy korlátozó tényezőként lépnek fel, de a bürokratikus bűvészmutatványok csak előremozdítják a nihilt. Boučková aprónak látszó, mégis tonnányi súlyú napi eseményekből építi fel a totális érzelmi lenullázódás történetét, krimiszerű feszültséget teremtve a fordulatok és az információk „adagolásával". Holott az örvény egy helyben forog, kiút már az első pillanatban sincs, ez világos: a kezdő epizódban Lukaš teljes szenvtelenséggel sokadszorra meglopja az anyját, aki tetten éri, és már értelmét sem látja, hogy mentegesse magában a gyereket.
A fiúkkal küzdő nőnek elvileg támasz lehetne a férje, de házasságuk is válságos időszakba jut: csak hajszálon függ, hogy az évek óta tartó közös küzdelemben szétforgácsolódik-e a befektetett érzelmi energia, vagy adódik-e alkalom a megújulásra. Elvileg kiút lehetne egy megcsillanó szerelem lehetősége, amely a főhős számára épp oly valószerűtlen, mint amennyire valóságos: egy üzenetrögzítőn hagyott ismeretlen „feladójú" üzenethez társítja a maga vágyát.
Mert lehetne éppen meghökkenni is. Hogyan is beszélhet egy, a liberális gondolkodást családi hagyományként átvevő író elbeszélője arról, hogy csak akkor fogadj örökbe roma gyereket, esetleg mindjárt kettőt, ha számolsz a veszedelemmel is, amit a fejedre hozol. Hogyan írhatja le a híres cseh ellenállási mozgalom tagja, az egykori Charta 77-es, és szintén elismert író, Pavel Kohout lánya a legendás mozgalom némely tagját mára szellemileg is elaggott, csupán reprezentációkon megmutatkozó öregembernek, akik idővel árkot ástak önmaguk és egykori harcostársaik közé? Hogyan beszélhet végzetes magányról és magára hagyatottságról egy, a család felépítésére és egyben tartására berendezkedő nő; s egyáltalán: hogyan vonhatja meg mérlegét az értelmiség deficitjének, a hétköznapi demokrácia totális kudarcának egy elkötelezett értelmiségi?
Egy csepp kimódoltság nem sok, annyi sincs Boučkovánál, aki tökéletes dramaturgja történetének, a nagy egész struktúrája és a kis részletek szempontjából is. A regénybeli ötvenes értelmiségi házaspár egy örökbe fogadott roma testvérpárt nevel, saját, vér szerinti kamasz fiuk mellett. „Vegyes" családjuk elvileg a teljes elfogadás és megértés alapján prímán működhetne, csakhogy... Az életszakasz-napló kezdetéhez az író azt az időszakot választja, amely hivatalos szinten és érzelmileg is vízválasztó a családban. A nagykorúságot már átlépő Patrik s az abba éppen belépő Lukaš elvileg önálló életet kezdhetne, vagy dönthetne a családban maradás mellett is. A fiúk azonban mind morálisan, mind gyakorlatilag egyre messzebb sodródnak a normális élet lehetőségétől, s ebben a folyamatban az állami intézmények és a jog nem hogy korlátozó tényezőként lépnek fel, de a bürokratikus bűvészmutatványok csak előremozdítják a nihilt. Boučková aprónak látszó, mégis tonnányi súlyú napi eseményekből építi fel a totális érzelmi lenullázódás történetét, krimiszerű feszültséget teremtve a fordulatok és az információk „adagolásával". Holott az örvény egy helyben forog, kiút már az első pillanatban sincs, ez világos: a kezdő epizódban Lukaš teljes szenvtelenséggel sokadszorra meglopja az anyját, aki tetten éri, és már értelmét sem látja, hogy mentegesse magában a gyereket.
A fiúkkal küzdő nőnek elvileg támasz lehetne a férje, de házasságuk is válságos időszakba jut: csak hajszálon függ, hogy az évek óta tartó közös küzdelemben szétforgácsolódik-e a befektetett érzelmi energia, vagy adódik-e alkalom a megújulásra. Elvileg kiút lehetne egy megcsillanó szerelem lehetősége, amely a főhős számára épp oly valószerűtlen, mint amennyire valóságos: egy üzenetrögzítőn hagyott ismeretlen „feladójú" üzenethez társítja a maga vágyát.
És ott volna még a szakmai siker, de csak elvben, mert a forgatókönyvírás a kortárs cseh kultúrában épp bizonytalan vesszőfutás, mint a térség más országaiban, a díjakat pedig nem az érdemek szerint osztják. Miként a forgatókönyvíró elbeszélő-főhősnő sem tudhatja sohasem: a kollegiális segítő szándék nem fordul-e árulásba. Magában az alkotásban testesül meg számára a kakas-szimbólum értelme is: a kínai naptár szerint a kakas évében és hónapjában született nő e dátumot használja „ugródeszkaként" elhivatásához, nem beszélve az azonos jelentésű atyai név metafizikai örökségéről.
A kakas éve egyébként betekintést kínál a cseh irodalom és filmművészet elmúlt évtizedeibe is, az elbeszélés bizonyos pontjain önreflexióként felemlegetett művek és alkotók kijelölik azt a szellemi utat, ahová az elbeszélő önmagát helyezi.
A regény legbensőségesebb mozzanati azok az esendő pillanatok, amelyben a lélek a maga kiszolgáltatott pőreségében néz szembe a kudarccal. „Egy napon mindent megelégelek" - mondja egy ponton az elbeszélő, de ez a nap csak egy távoli lehetőség marad. Boučková végletekig vitt őszintesége, a naivitást, az indulatot, a fásultságot, a féltékenységet és minden emberi gyarlóságot felvállaló kiállása teszi mélyen hitelessé történetét. Ezáltal képes alaposan elgondolkodtatni az abszolútumnak kikiáltott értékekről: a „szent" család mítoszáról, a végleges örökbefogadás humánumáról vagy a roma integrációról. Mert A kakas évében megbuknak az elvek: csak a kőkemény valóság dolgozik.
A kakas éve egyébként betekintést kínál a cseh irodalom és filmművészet elmúlt évtizedeibe is, az elbeszélés bizonyos pontjain önreflexióként felemlegetett művek és alkotók kijelölik azt a szellemi utat, ahová az elbeszélő önmagát helyezi.
A regény legbensőségesebb mozzanati azok az esendő pillanatok, amelyben a lélek a maga kiszolgáltatott pőreségében néz szembe a kudarccal. „Egy napon mindent megelégelek" - mondja egy ponton az elbeszélő, de ez a nap csak egy távoli lehetőség marad. Boučková végletekig vitt őszintesége, a naivitást, az indulatot, a fásultságot, a féltékenységet és minden emberi gyarlóságot felvállaló kiállása teszi mélyen hitelessé történetét. Ezáltal képes alaposan elgondolkodtatni az abszolútumnak kikiáltott értékekről: a „szent" család mítoszáról, a végleges örökbefogadás humánumáról vagy a roma integrációról. Mert A kakas évében megbuknak az elvek: csak a kőkemény valóság dolgozik.
„Odaadod szíved a csőcseléknek és cserébe tönkretesz" - fut át a gondolat a főhősnő agyán, amikor vér szerint kamasz fiával próbál beszélgetni, vajon szereti-e még lemorzsolódott-elvadult testvéreit. Matej szavaiból kiviláglik: hiányoznak neki a fiúk. Hogy a végsőként megmaradó elv, a szeretet is megbukik-e, mint értelmetlen „beruházás", vagy más törvényeknek engedelmeskedik, mint a világ - nos, ez A kakas éve minden kriminél izgalmasabb kérdése.
Tereza Boučková: A kakas éve. Fordította: V. Detre Zsuzsa. Cartaphilus Kiadó, 2011
Tereza Boučková: A kakas éve. Fordította: V. Detre Zsuzsa. Cartaphilus Kiadó, 2011
2009. január 18.
