Pozsa Ágnes
Arisztotelész szellemében egy asztalnál Mérő Lászlóval
Mérő László legújabb könyvét, melyet Az érzelmek logikája címen találunk meg a könyvesboltokban, a következő szavakkal ajánlja az olvasónak: "Ezt a könyvet annak a tizennyolc éves srácnak írtam, aki valaha én voltam. Azt hiszem, szívesen olvasott volna egy ilyen könyvet."
Szó, mi szó, Mérőnek ez az egyik legolvasmányosabb könyve. A szöveg akár egy 18 éves olvasó számára is könnyen emészthető. A tárgy: az érzelem és a gondolkodás kapcsolata. A filozófia és a pszichológia testvérháborúja úgy tűnik, egyelőre véget ért, vagy legalábbis hajlandóak egy asztalhoz ülni, a közös probléma megoldásának reményében. A biológiával lepacsizó pszichológia végre visszatér gyökereihez, és filozófiai múltjára emlékezik. Igaz, még elég bátortalanul, saját tévedéseihez is ragaszkodva, de már elindult valami a közös irányba. Mérő érezhetően a pszichológiai színeiben van jelen, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy gondolatokat provokáljon, így vettem a bátorságot, s jómagam a filozófia színeiben hallgatok.
A bevezetőben Pascalt idézi: "A szívnek megvannak a maga indokai, melyet az indokló értelem nem ismer el." Megemlíti még Descartes nevét is, aki szerint az emberi test és a lélek különböző rendszerek. Korábban - mint mondja - a pszichológusok és a filozófusok úgy gondolták, hogy az érzelmek csak szétzilálják az emberi gondolkodást. Csendben jegyzem meg: Pascal nem azt írta, hogy a szív indokait az indokló értelem soha nem ismeri el, hanem hogy megvannak a szívnek a maga indokai, melyet az indokló értelem nem ismer el - értelemszerűen: adott esetben, vagyis a filozófia nem az érzelmeket tagadta, hanem megkülönböztette az értelmi gondolkodást az elme gondolkodó munkájától. Az érzelmek és a gondolkodás kapcsolatának vizsgálata eredményezte a pszichológia új, forradalmi gondolatát: "Az érzelmek egyáltalán nem függetlenek a tudatos, logikus gondolkodástól, hanem annak nélkülözhetetlen segédeszközei." Zavartan hallgatok, miközben megidézem Arisztotelész szellemét: „mindenkinek az válik gyönyörűségére, amit kedvel" „az erkölcsi erény ugyanis kellemes és kellemetlen érzésekkel függ össze".[1]
A könyv mintegy tárlatvezetőként mutatja be az érzelmek szerkezetét, szerepét a gondolkodásban és a gazdaságban. A boldogságkutatás egyelőre Anna Karenina mögé bújva rebegi el, hogy minden boldogtalan család a maga módján boldog. Mennyivel használhatóbb útmutatást ad a jó görög, mikor a boldogságról azt mondja: az maga az élet célja. Aki boldog akar lenni, igyekezzen úgy cselekedni és gondolkodni, hogy azzal olyan életet szolgáljon, amit majd boldogan tudhat magáénak. A szeretettel kapcsolatban Mérő elismeri: "semmi olyan mondanivalóm nincs a szeretetről, amit Jézus ne mondott volna el." A filozófia színeiben elégedetten bólogatok. Beszél a "varázsigék" szerepéről, az üzleti döntéseket befolyásoló tényezőkről, s mindezt költői érzékenységgel teszi. Bár szerepem szerint csak "hallgatni ültem le mellé", nem bántam meg. Mert ahogy a szerző mondta: "Nem mindegy, kivel hallgat az ember."
Mérő László: Az érzelmek logikája. Tericum Kiadó, Budapest, 2010.
[1] Arisztotelész: Nikomakhoszi etika
