Limpár Ildikó
Csak 7195 oldal!
John Barth a minimalizmusról írt esszéjében (Néhány szó a minimalizmusról) azon lamentál, hogy rohanó életünk egyre inkább a minimalizmus művelőinek és olvasóinak kedvez, és lássuk be: igaza van. Egyre nehezebben fogunk neki a vaskosabb olvasmányoknak, s bizony ahhoz, hogy kézbe vegyünk egy több mint hétezer oldalas könyvet, az kell, hogy az a könyv mindent tudjon, amit egy igazán jó olvasnivalótól elvár az ember: változatos és kidolgozott karakterek, akik érzelmeket váltanak ki belőlünk, lebilincselő cselekmény, amiből lehetőleg tanulni is lehet, hiteles történelmi háttér, dráma, humor - és persze szex (elvégre mégiscsak hétezer lebilincselő oldalról van szó, s ha egyszer kézbe vesszük a regényfolyamot, le nem tesszük, míg a végére nem értünk, az pedig eltarthat pár napig...) Tudunk ilyen könyvről? Igen, tudunk! Colleen McCullough Róma-sorozata megfelel minden kritériumnak, bátran ajánlom hát mindenkinek, aki szereti a történelmi regényeket, és mindenkinek, aki nem - mivel ez a sorozat semmiképp sem tekinthető a műfaj átlagos képviselőjének.
Ne rettentsen el senkit, hogy a regényt Colleen McCullough jegyzi - igen, az a Colleen McCullough, akit nálunk leginkább a Tövismadarak tévéfilmsikere révén ismerünk, bár a forgatókönyv alapjául szolgáló történeten felül számos egyéb romantikus regénye is megjelent magyarul, a sziruposabb történeteket kedvelő hölgyolvasók legnagyobb örömére. A Róma-sorozat azonban minden, csak nem édeskés kesergés a beteljesülhetetlen szerelem lelki kínjairól. Ez a hétezer oldal kőkemény politika és történelem - persze az, hogy a végeredmény ennyire olvasmányos, nagyban köszönhető az ujjgyakorlatként is hasznosult romantikus regényeknek: a történelem McCullough keze nyomán emberi történetek, elsősorban ambíciók és érzelmek bonyolult szövevényévé válik, s így lesz több, mint egy átlagos történelmi regény. A Róma-sorozat tulajdonképpen alternatív történelemírás, a történelmi regény technikájának minden csínjával, mely ezúttal nem csupán a hölgyek szívét célozza meg.
McCullough a sokak által megénekelt Róma-történelmet önti pörgős regényformába. Fókuszában Caesar rendkívüli karaktere áll, de ahhoz, hogy ennek rendkívüliségét értékelni tudjuk, megkapjuk hozzá a történelmi és családi hátteret (ez utóbbi igen tágan értendő), a nagyszülők generációjával kezdve az alapozást. A történelmi-politikai kontextus Marius felemelkedésénél kezdődik, és Sulla alakjára legalább annyira koncentrál, mint később Caesaréra - s teszi mindezt a későbbi összehasonlíthatóság érdekében. És bár nagyon valószínű, hogy az emberi gyarlóságok tárházát felmutató Sullát mintegy negatív kontrasztként kívánja szerepeltetni az írónő Caesar isteni jellemével szemben, az én kedvenc szereplőm azért Sulla marad, aki nem csupán uralkodni, de élni is akar, és aki minden hibájával együtt egy sokkal szerethetőbb karakter, mint a jéghideg Caesar.
A regény nagy erénye, hogy a férfias játékok által diktált történelmet szépen árnyalják az erős (vagy éppen gyenge, de mindenképpen sorsokat befolyásoló) női karakterek, emberi játékká szelídítve (vagy durvítva, ez, végül is, nézőpont kérdése) a Róma feletti irányításért folyó harcot. Ám ami még ennél is fontosabb: McCullough úgy tölti ki fantáziával és szépirodalommal a történelmi tények közti lyukakat, hogy az koherens történelemmé formál számos olyan kérdést, amit a tudományos kutatás képtelen biztosan megválaszolni. Természetesen McCullough megoldása mindig csupán egy a számos variáció közül, és vagy igaz, vagy sem; ugyanakkor rendkívül tiszteletreméltó az a fajta hozzáállás, amit a szerzőnő mindvégig tanúsít a regénysorozat írása során: rendre átgondolja azokat a problémákat, amelyekre nem tud válaszolni a történelemtudomány, reflektál rájuk, és olyan megoldásokat keres, amelyek elképzelhetőek, és amelyek megmagyarázzák akár még a probléma eredetét is. Mint ahogy a történelemírás maga is interpretáció, a tények értelmezése, bizonyos értelemben McCullough is történelmet ír: interpretálja a rendelkezésre álló tényeket és hézagokat, és olyan szöveget hoz létre, mely nem csupán színes háttérként kezeli a történelmet, hanem precízen illeszkedik az általunk ismert történelmi keretekbe. Éppen ezért izgalmas olvasmány a történelmet kedvelők, s a történelmet alaposan ismerők számára egyaránt.
Sokan megjegyzik, hogy a regényfolyam vége felé csökken az egyes kötetek intenzitása, minősége. Talán való igaz, akadnak benne apróbb hullámvölgyek, de szerintem a kötetek színvonala így is dicséretes mindvégig. Én egyedül az ötödik kötet elején éreztem úgy, hogy kicsit lassan haladunk a részletes háborúleírások miatt - ugyanakkor, mint férjem bölcsen megjegyezte volt, ezt talán nem kéne felróni egy olyan könyvnek, mely épp a Caesar háborúi címet viseli...
McCullough Róma-sorozata remek kikapcsolódás - nem csak strandolvasmányként. Ne aggódjunk, ha nincs időnk hét vaskos kötetre: elég, ha van egy jó órácskánk Marius lánykérésének történetére. Utána már úgyis csinálunk időt a maradék párezer oldalnak.
Colleen McCullough: Róma első embere, Európa Kiadó, Budapest, 1990.
Colleen McCullough: Fűkoszorú, Európa Kiadó, Budapest, 1991.
Colleen McCullough: Fortuna Kegyeltjei, Európa Kiadó, Budapest, 1993.
Colleen McCullough: Caesar asszonyai, Európa Kiadó, Budapest, 1996.
Colleen McCullough: Caesar háborúi, Európa Kiadó, Budapest, 1996.
Colleen McCullough: Az októberi ló, Európa Kiadó, Budapest, 2002.
Colleen McCullough: Antonius és Kleopátra, Európa Kiadó, Budapest, 2007.
