Szinay Balázs
Igaz-e a szólás?
- magyarságtörténetről máshogy -
Sokan talán elképzelhetetlennek tartják, hogy a magyarság eredetére és történetére vonatkozó belföldi és külföldi, tudományos vagy éppen laikusok kútfőjéből származó elméleteket, ténymegállapításokat 198 A/5-s oldalban is össze lehet foglalni. E tekintetben úgy tűnik tehát, hogy Bolyki Tamás a lehetetlent valósította meg Őstörténetünk titkai című, 2008-ban megjelent kötetében.
Első olvasatra a kötetről a Mahábhárata (mely egyébként a könyv egyik forrásanyaga is) című indiai eposz bevezetőjének szövege juthat eszünkbe, miszerint: „ami ebben a kötetben nincs benne, azt máshol hiába is keresnénk" - mindenképp igaz ez, legalábbis, ami a magyarság történetével kapcsolatos fejtegetéseket illeti.
A könyv hangulata általában véve ingadozó. Nem is elsősorban a szerző írói képességei, mint inkább a kötet tartalmi kvalitásai miatt. Bolyki Tamás gyakorlott publikátor, több hasonló és ettől eltérő témájú anyag fűződik már a nevéhez, rendszeresen publikál magazinokban. Érthetően, érdekesen, olvasmányosan ír. Láthatóan felkészült a témából. Ugyanakkor jelen kötetben egyetlen összefüggő koncepcióba igyekezik belesűríteni a magyarság történetével kapcsolatban napvilágot látott legkülönfélébb elméleteket. Ebből fakadóan a kötet lapjain keveredik a fantasy, a sci-fi, az alternatív és a hivatalos történelemszemlélet hangulatvilága. Mindent megtudhatunk, amit a hivatalos történelemkutatás a témára vonatkozóan állít, és minden olyat is, amit azok a kutatók, csoportosulások állítanak, akik e szemlélettel szembehelyezkednek. Aki a Däniken-féle eszmefuttatásokra nem vevő, az már az 50. lap után leteheti a könyvet, aki viszont ezen túllép, még a 150. oldal környékén is talál teljesen reálisnak hangzó, akár első olvasatra elfogadható történelmi tényekkel alátámasztott állításokat.
A kötet legmerészebb állítása nem az, hogy a magyar volt a világ legelső népe, hanem az, hogy az emberiség valójában az űrből, illetve egy másik bolygóról származik. Ezt a tételt Bolyki az ősi civilizációk mitologikus történeteiből, meséiből, néphagyományaiból, írásos emlékeiből és nem utolsósorban a magyar nyelven megjelent Arvisurából (Igazszólás), vagyis a palóc regevilág könyv alakban is megjelent hagyományából merítve támasztja alá. Hogy ebből mennyit vagyunk hajlandóak elhinni, az pusztán nyitottságunk, befogadó készségünk függvénye, mindenesetre az tény, hogy a magyarság történetével kapcsolatos, már ismert történelemszemléletről reálisan, avatottan ír a szerző, így elgondolkodtató, hogy amennyiben ebben téved, miért von be téves eszméket a magyarság történetéről alkotott eszmerendszerébe? A könyv abban a tekintetben egyedülálló, hogy lényegében az időszámításunk előtti 2-300000-es évektől egészen István királyig vezeti le a magyarság történetét, eredetét. E levezetés során világosan kirajzolódik a magyarság más népekhez való viszonya, önálló szellemtörténete, egyedi küldetése, a vele kapcsolatos vitás történelmi események körülményei.
A könyv végén található irodalomjegyzék komoly felkészültségről tanúskodik. A felsorolásban jelentős szellemtörténeti, tudománytörténeti munkák, autentikus források, a kutatástörténet szempontjából meghatározó művek találhatóak. A tematikus skála nagy ívű. Az irodalomjegyzékben történelmi, vallási, filozófiai, irodalmi művek egyaránt szerepelnek.
A kötet szerkezete általában véve logikusan felépített, rendezett. A bevezető fejezet amolyan rövid kedvcsináló, melyből megismerhetjük az Arvisura keletkezésének körülményeit, főbb tartalmi elemeit is. Már itt tisztázódik, hogy a szerző az Arvisura állításai alapján fogja vizsgálni az egyes történelmi elméleteket és tényeket. A kötet innentől kezdve a különféle elméletek ismertetéséről szól, helyenként részkövetkeztetéseket levonva. A záró harmad pedig arra világít rá, hogy az ismert elméletek tükrében az Arvisurát miért fogadhatjuk el a magyarság (és egyben a világ) történetével kapcsolatos hiteles forrásnak.
Noha a szerzőnek saját állítása szerint nem célja konkrétan állást foglalni, illetve pártoskodni valamely elmélet mellett, valahol burkoltan mégis ezt teszi. Erre utal a könyv alcíme (A magyarság igazi gyökerei) és a könyv kiindulási pontja is. Az Arvisura mint kiindulási pont már önmagában is egyfajta megközelítési mód képviseletét sejteti, illetve az is, hogy a szerző a kötetet a forrás igazolására használja. Egyes fejezeteknél határozottan érezhető, hogy a szerző mely irányba húz, mivel, ha egyértelműen nem is állít semmit, de konkrétumokat tagad.
Ennek ellenére és ezzel együtt a kötet a téma kutatói, kritikusai és a laikus közönség, az érdeklődő olvasó számára is figyelemre méltó olvasmány lehet, leginkább azért, mert röviden, egyszerűen, érdekesen szemléleti a magyarság eredetével és történetével kapcsolatban eddig felröppent találgatásokat és tényeket. E mellett pedig olyan érdekes kérdéseket boncolgat, mint a táltos és a sámán szerepek közötti különbség, a magyarság és Jézus Krisztus kapcsolata, a magyar ősvallás és a kereszténység kapcsolata, a magyarság megjelenése és szerepe a Bibliában, a sokak által emlegetett történelmi Aranykor leírása, a földiek és az égiek egykor volt, közvetlen kapcsolata stb. Vagyis egyszerre tudományos, fantasztikus, művelődéstörténeti, vallástörténeti és vallásbölcseleti (valamint, ha a kötet végén található novellát is beszámítjuk, irodalmi) mű, mely sokkal gazdagabb és figyelemre méltóbb élményanyagot nyújthat annál, mint amit egy rövid leírás érzékeltetni képes.
Bolyki Tamás: Őstörténetünk titkai. Anno Kiadó, 2008
