Szabó Róbert Csaba
Kolozsvári hangulatjelentés
Ki tudja, kik fürödtek a kolozsvári Belvedere szálló medencéjében, és kik edzettek a tornatermében a nyolcvanas években? Milyen volt a „vizionálás" 'a nyolcvanas években a szilveszteri kabaréműsorok előtt? Hogyan játszottak Rejtő Jenőt Musatescu név alatt? Ki tudja, hol lakott Cs. Szabó László Angliában, és hol az édesanyja Kolozsváron?
Ennél sokkal több is kiderül Jancsó Miklós A kényelmetlen hős című prózakötetéből. Bár a címadó szöveg nem történetet, hanem állapotot, szerepet ír meg, végig érvényes ez a cím a könyv szinte összes szövegére, összes szövegének összes szereplőjére: a mesélő énre. Ki is ez az én? Ki beszéli el ezeket a történeteket? Egy olyan én mesél, akinek léte szorosan összefügg Kolozsvárral. De nem csak a várossal. Azzal az életérzéssel, azzal a hangulattal is, ami Kolozsvárt jellemzi, azt a fajta kényelmetlenséget, ami szó szerint és átvitt értelemben is igaz lehet erre a Városra, ha túl sokáig, talán egy életen át szeretjük, mint valami feslett nőt. Legalábbis a legsikerültebb szövegekben (Rózsa utca 6.; Szeretők; Erős fiúk; A piros köves gyűrű) ott van, érezni ezt a hangulatot, életérzést. A Szeretők című szöveg az egyik legszebb összefoglalója mindannak (hiába nem a szerelemről beszél), amit szerelemnek hívunk: pátosztalanul, pontosan, és a megértésnek azzal a kellékével, amit csak utólag birtokolhatunk, amikor szerelem, szenvedély elmúlik, alábbhagy. „Ahogy öregszem, túl a hatvanon, csendben, valamiféle titokzatos, misztikus erőnek engedve, újrarendeződnek emlékeim", szemléli magát az elbeszélő, és közben elindítja a történetet.
A Rózsa utca 6. című elbeszélésben nem is Cs. Szabó édesanyjának életkörülményei, lakása, nem is Manga néni, hanem az ágyban heverő unokahúg teste a leghangsúlyosabb, legfájóbban kiemelt: „Pepi néni ment öregesen elöl, én lemaradtam mögötte és halkan köszöntöttem az ágyban heverő Nőt, aki mosolyogva viszonozta üdvözlésemet, nézett, nézett engem párás szemekkel és hanyagul cigarettázott... És mert meleg nyári idő volt, a hálóing - ha volt is rajta - nem sokat rejtett az asszonytestből."
Az Erős fiúkban pedig a külföldre készülődő prostituált lányok jelenléte, azután az autón hazavitt titokzatos lány története „csinálja" meg a novellát. A piros köves gyűrű a hűség és a hála története, kiváló elbeszélői stílusban előadva.
A kényelmetlen hős című kötet talán „méltánytalanul" is viseli magán a humoreszkek műfajmegjelölést. Anélkül hogy a humoreszket alacsonyabb műfajnak tekintenénk, azt kell mondanunk, többek ezek a szövegek, mint humoreszkek. A bennük rejlő tragédia, a kibontott életsorsok több és más irányba mutatnak, mint ami a fönt nevezett műfaj sajátja. Egy rendkívül egyéni hangvételű szövegkorpusszal állunk szemben, egy életút összegző hajlamú, emlékezni vágyó, de nem elrévedő hangú kísérletei ezek az örök idő megragadására, egy kiveszni látszó hangulat és életérzés felvillantására, ami egyetlen szóban foglalható össze: Kolozsvár.
Jancsó Miklós: A kényelmetlen hős. Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár, 2010
