Limpár Ildikó
Kóser humor - nem csak pajeszosoknak
Ha modern zsidó irodalom, akkor holokauszttörténet - vagyis tragikum, szomorúság, döbbenet, borzongás, kegyetlenség. Vagy, üdítő változatosságképp, Efrájim Kishon, magyar nevén Kishont Ferenc humoreszkjei - azaz komikum, vidámság, meglepetés, kacagás és szórakoztatás. És bár nem zárkózom el a holokausztirodalom gyöngyszemei elől, ebben a nagynyári hőségben, mikor ezeket a sorokat írom, én bizony, be kell, valljam, a könnyed szórakoztatásra szavazok, és kikapcsolódásként Kishon Az eszed tokja! címet viselő kötetét lapozgatom.
Kishon 1924-es születésű, budapesti származású izraeli író, aki megjárta a koncentrációs tábort, így akár utazhatott volna holokauszt-írásokban is, de ő inkább a humort választotta, a mi legnagyobb szerencsénkre. Több mint ötven könyve jelent meg 2005-ben bekövetkezett haláláig, magyar nyelven eddig tizenkettő, és talán nem túlzás azt állítani, hogy ő a világ legismertebb izraeli írója. Az ezredforduló után újra felfedezhettük magunknak írásait, több könyve is kiadásra került magyarul, én pedig ennek apropóján egyik korai kötetét ajánlanám mindenki figyelmébe - kortól, nemtől és legfőképpen vallási hovatartozástól függetlenül.
A félreismerhetetlenül izraeli közegben játszódó történetek tulajdonképpen igencsak hétköznapiak, és szinte mindegyikben felismerhetjük saját életünk egy kis szeletkéjét - felnagyítva azok ironikus vagy nevetséges aspektusait. Kinek nem volt még dolga az elvégzendő feladatot végtelenségig húzó mesteremberrel? Ki nem fondorlatoskodott a legeszementebb módon, hogy megőrizze a családi békét, de egyúttal elérje saját célját is? Ki nem viselt el még tengernyi kellemetlenséget csak azért, mert ő maga nem akart másoknak kellemetlenséget okozni?
Az, hogy kinek melyik történet mozgatja meg leginkább a rekeszizmait, valószínűleg nagyban függ attól, hogy épp milyen élethelyzetben olvassa a könyvet. Én, két óvodás gyerekkel és egy évzáró műsorokkal túlzsúfolt májussal a hátam mögött egyértelmű, hogy az Évzáró ünnepélyt választom személyes kedvencemül, de a tökéletes gyerekfelügyelőnek behódoló szülői pár keserves estéje is dobogós helyezést ért el nálam. Férfiaknak ajánlom a Mehetünk? című írást - kizárt, hogy ne ismernék fel saját nyomorúságukat Kishon fergeteges szatírájában, mely a menetkész állapotot soha el nem érő nő (saját felesége) esetét taglalja. Természetesen hölgyeknek is ajánlom ezt a fejezetet - egész biztosan tempósabban fognak eztán öltözködni a szilveszteri partikra készülődvén...
Nem kell otthonosan mozognunk a zsidó kultúrkörben ahhoz, hogy élvezzük Kishon írásait. A szerző ugyan kiaknázza a zsidó környezetből adódó poénlehetőségeket, de önironikus szövegei elsősorban arról szólnak, hogy az ember mindig, minden körülmények között megtalálhatja a humor forrását, még a legstresszesebb, legmenthetetlenebb helyzetekben is. És arról, hogy élvezzük az életet, mert mindig lehet. És igen, ez az üzenet egy holokauszt-túlélőé, és a legemberibb nyelven, a humor nyelvén szólít meg minket. Olvassuk, és nevessünk - saját életünkön.
Efrájim Kishon (Kishont Ferenc): Az eszed tokja! Európa Könyvkiadó, Budapest, 1986
