Kovács András Ferenc kapja idén
az Artisjus Irodalmi Nagydíjat
Requiem Tzimbalomra című verskötetéért Kovács András Ferenc nyerte el idén az Artisjus Irodalmi Nagydíjat, mellette Cselényi Béla, Kováts Judit, Szajbély Mihály és Mártonffy Marcell vehet át elismerést a március 2-ai díjátadó ünnepségen.
Az Artisjus Egyesület 2006-ban hozta létre az Artisjus Irodalmi Díjat, amellyel azóta összesen 69 kitűnő költőt és írót ismertek el. Az irodalmi nagydíj célja az előző év egy kiemelkedő, különösen értékes alkotásának jutalmazása, a további díjak pedig ösztönzésül szolgálnak a tehetségüket már bizonyító művészek további alkotómunkájához.
A közlemény szerint az Artisjus Irodalmi Díj az egyik legjelentősebb magyarországi irodalmi elismerés, amelynek értéke abban rejlik, hogy maguk a pályatársak szavazzák meg a nagydíjast és a négy alkategória – költészet, próza, tanulmány és esszé – díjazottját.
Az Artisjus Irodalmi Nagydíjat elnyerő Kovács András Ferenc költő, műfordító, esszéíró, szerkesztő, dramaturg Szatmárnémetiben született, éppen hatvanéves. Munkásságát Kossuth-díjjal, József Attila-, Déry Tibor- és Babérkoszorú díjjal is elismerték. A marosvásárhelyi Látó című szépirodalmi folyóirat versrovatának szerkesztője. Tagja a Romániai Írók Szövetségének, a Szépírók Társaságának, a Digitális Irodalmi Akadémiának, tiszteletbeli tagja a Széchenyi Művészeti Akadémiának, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem díszdoktora. Verseket 1977-től, gyermekverseket 1981-től közöl, 43 kötet szerzője. Verseiből több nyelven, több változatban is készültek fordítások.
Bazsányi Sándor – a közleményben idézett – laudációja szerint Kovács András Ferenc költészetében ott működik a teljes irodalmi hagyomány, amelynek immár fontos része ő maga is. „Tehetség, stílus, szabadság, szellem, pátosz: mind-mind részei annak a könnyedén nagyszabású játéknak, amely 1983-ban kezdődött a Tengerész Henrik intelmeivel, és amely nem ér véget a 2019-es Requiemmel” – írja.
Cselényi Béla költő az Órajáték Bronzapával című verseskötetéért részesül elismerésben. 1955-ben született Kolozsváron, 14 éves kora óta ír verseket, 1973 óta publikál folyóiratokban. 1975-től a kolozsvári Gaál Gábor Irodalmi Kör tagja, 1980-tól megszűnéséig vezetője, továbbá évekig tiszteletbeli szerkesztőségi tagja a párizsi Magyar Műhelynek. 1987-ben Budapestre költözött, dolgozott többek között a Magyar Rádiónál, a Magyar Távirati Irodánál és a Magyar Írószövetség Könyvtárának munkatársaként. Romániában három verseskötete, Magyarországon hat verseskötete és egy rövidpróza-kötete jelent meg, valamint több verses antológia társszerzője.
Kováts Judit író, szerkesztő a Hazátlanok című regényéért kapja az elismerést. Eredeti foglalkozása történész-levéltáros, számos tudományos munkája jelent meg a reformkorról. Elbeszéléseket, novellákat, tárcákat publikált a Vörös Postakocsi, az Élet és Irodalom, a Holmi, a Jelenkor és az Alföld című folyóiratban. Éveken át készített életútinterjúkat idős emberekkel, akik szemtanúként számoltak be a háborúról, a kommunista diktatúráról, a kitelepítésekről, a munkatáborokról, a kisebbségek üldözéséről. Regényeiben a 20. század olyan kevéssé ismert történelmi traumáit dolgozza fel, mint a magyar nők sorsa a fronton és az orosz megszállás alatt (Megtagadva, 2012), vagy a kollektív bűnösséggel sújtott felvidéki magyar és német kisebbség háború utáni szenvedéstörténete (Elszakítva, 2015 és Hazátlanok, 2019).
Szajbély Mihályt Csáth Géza élete és munkái című tanulmányáért díjazzák. Az irodalomtörténész egyetemi tanulmányait a szegedi egyetem jogtudományi és bölcsésztudományi karán végezte, majd megszerezte a doktori és kandidátusi címet, 2004-től az MTA doktora. 1977-től az egyetem oktatója, 1992-től több tanszék vezetője. 2014 és 2017 között az SZTE BTK dékánja. Vendégprofesszorként Bécsben és Berlinben is oktatott. Főbb kutatási területe a 19. század és a 20. század elejének magyar irodalma (Csáth Géza), a jugoszláviai (vajdasági) magyar irodalom története, sajtó- és médiatörténet, az irodalom médiatörténete, valamint a hangjáték médiatörténete és műfaji problémái.
Mártonffy Marcellt a Biblikus hagyomány és történelmi tapasztalat Pilinszky esszéiben című kötetéért díjazzák. 1955-ben született Budapesten, tanulmányait a pannonhalmi Szent Gellért Főiskolán, az ELTE-n és a római Szent Anzelm Pápai Egyetemen végezte. Magyar-német irodalom és nyelv szakos tanár, az irodalomtudomány doktora. Számos oktatási intézményben tanított az elmúlt csaknem negyven év alatt, jelenleg az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem docense. Szerkesztője volt a győri Műhely és a Pannonhalmi Szemle folyóiratnak, több mint 10 évig főszerkesztője a Mérleg című teológiai és társadalomtudományi szemlének.
(MTI)
