Acsai Roland
Vackorszüret a Pagonyban
Németh László azzal a szokatlan mondattal kezdte egyik esszéjét, hogy „Nem vagyok nyugodt.” Nos, én vele szöges ellentétben a Pagony Kiadó főszervezésében lezajlott Aranyvackor pályázat díjkiosztója után azzal indíthatnám írásomat, hogy nyugodt vagyok.
Nyugodt vagyok a gyerekkönyvek jelenének és jövőjének tekintetében, mert úgy láttam, hogy ennek a díjnak egy dolog a legfontosabb, egyetlen tényező az életben tartó kritériuma: ez pedig a minőség. Annak megőrzése, és adott esetben emelése.
Az is bizakodásra ad okot a szellemi kultúránk tekintetében, hogy bár a Pagony Kiadó hozta létre és tartja fent az Aranyvackor pályázatot, nem zárja ki belőle a többi gyermekkönyvkiadót sem, hanem a kollegialitás, de még inkább a gyerekkönyv-kiadás magasabb, profit feletti, tehát nemesebb, eszmei-szakmai céljai jegyében belevonja őket a zsűrizésbe, a majdani könyvek kiadásába, a tehetségek gondozásába. Összefogás is tehát ez a díj, melynek keretében a gyermekkiadók a vadon talált „vadkörtéket”, vagyis vackorokat együtt keresik meg, és kezdik egy gondozott kertben tovább „nemesíteni”.
A díjátadó ünnepséget a Pagony idén a PIM-ben tarthatta, vagyis a díj súlyának tekintetében az alkotók és a kiadók számára is legméltóbb helyen. Kicsit olyan volt ez az átadó, melynek moderátora Grancsa Gergely volt, mintha a gyerekkönyvesek Oscarja lenne.
Grancsától megtudhattuk, hogy a pályázat 2007-óta létezik, kétévente kerül megrendezésre, és hogy a hozzá tartozó kiállítás október 31-éig tekinthető meg a PIM-ben. A beérkezett 192 pályázatból 62 munkát állítottak ki, és 30 storyboardot. Az öttagú zsűrit pedig Gimesi Dóra, Kovács Eszter, Pais Andrea, Paulovkin Boglárka és Rofusz Kinga alkották.
A Pagonyt vezető Kovács Eszter beszédében elmondta, hogy a pályázatot Paulovkin Boglárkával közösen találták ki annak idején. Idén az utazás lett a hívószó, és a képekre szerették volna helyezni a hangsúlyt: „a képekben mesélés mikéntjére, melyet régebben még nem tanítottak, de ma már igen”. Főként „csendes könyvekre” és „képes könyvekre” vártak. (Szépíróként hozzám természetesen a szöveges könyvek állnak közelebb, de ennek az irányzatnak a létjogosultságát is teljes mértékben megértem.) Kovács Eszter általános hibaként azt emelte ki, hogy „néha a kevesebb több lett volna”. Egyébként a döntés szokás szerint nehéz volt.
Ezután a kiadói különdíjak kiosztása következett: a Cerkabella, a Csimota, a Csirimojó, a Lampion Könyvek, a Manó Könyvek, a Móra Kiadó, a Pagony és a Budapesti Illusztrációs Fesztivál saját választásai, és már ezekben a pillanatokban is sok pályázó győztesnek érezhette magát. Díjat kapott Keszeg Ágnes, Szepesi Szűcs Barbara, Kovács Bernadett, Kuti Luca Kamilla, Schmöltz Margit, Orosz Annabella, Gertheis Veronika, Dávid Ádám, Korbuly Ágnes, Radnóti Blanka, Horváth András Dezső, Bárdossy Krisztina és a legrégebbi hagyományokkal bíró Móra Kiadótól Takács Viktória valamint Pálkovács-Utassy Dóra.
Paulovkin Boglárka is beszédet mondott, melyből kiderült, hogy az értékelésnél a jó öreg pontozós rendszert alkalmazták, melyet szóbeli megbeszélések követtek, és hogy szűrőként próbáltak működni, melyen a legnagyobb aranyrögök fennakadnak. Majd azokat is biztatta, akik nem nyertek, hiszen „azok győznek, akik legtöbbször felállnak”.
Miután a zsűri tényleg számos dicsérőoklevelet kiosztott, elkezdhettek peregni a képzeletbeli dobok, mert elérkeztünk az első három helyezett „leleplezéséhez”, az este legizgalmasabb perceihez. A 2026-os Aranyvackor pályázat harmadik helyezettje Salamon Fanni lett a Gyökerek című csendeskönyvével, mely egy válást tematizál, és így segítséget nyújthat az érintett családoknak. A második helyezett Győri Bori Horgas Béla Képzelni lehet című művét dolgozta fel, és szinte ő is „írt a képeivel”.
Az első helyezést Pifkó Célia és Orosz Annabella Fekete filccel rajzoltam magamra egy pontot című képeskönyve kapta, mely a bántalmazás témáját járja körbe tabudöntögetően, és amely a művet laudáló Paulovkin Boglárka szerint bár nem operál konkrét megnevezésekkel, mégis hiánypótló nyelvet ad a traumáknak, mintha „egy tű hegyével rajzolnák a fájdalmat a papírra”.
Az oklevelekhez stílusosan mindenki kapott egy-egy marcipánból készült aranyvackort is, hogy még édesebb legyen a győzelem íze, mellyel nem csak az adott alkotó, de az egész gyerekkönyves kultúra nyert az olvasókkal egyetemben.
