Kovács András Ferenc legújabb kötetét, az Egerek könyvét nemrégiben mutatták be az Írók boltjában. Szepesi Dóra tudósítása a Papírhajón.
Szalma Edit, Kovács András Ferenc, Csuhai István
Szepesi Dóra
„Milyen szépen repülök a címlapon!”
Kovács András Ferenc legújabb műve az Egerek könyve. Az Írók boltjában rendezett bemutatót moderáló Csuhai István végig úgy gondolt rá, hogy gyerekeknek szól. Amikor viszont kézhez kapta, arra kellett rájönnie, hogy nem így van. A főcím alatt az olvasható: Nagycsaládi egerészeti verseskönyv. „Ha végigolvassuk a könyvet, egyértelmű, hogy egy teljesen autonóm, mindentől függetlenül olvasható, minden korosztály számára szóló verseskönyvet tartunk a kezünkben” – mondta bevezetésképp. Az ajánlás a költő három gyerekének szól, és a szerző életrajzában járatos olvasók tudják, hogy Krisztina, Franciska és Ábris között elég nagy a korkülönbség, ez is azt erősíti meg, hogy legalább három generációt megcélzó mesekönyvről van szó. Mielőtt a felvetésre reagált volna a szerző, üdvözölte a kötet illusztrátorát, Szalma Editet, akivel eddig csak telefonon beszéltek, majd külön megköszönte a Magvető munkatársainak, hogy ez a könyv létrejöhetett. Régi mánia volt! Az ajánlásra reflektálva elmondta, időnként az ember dedikálja a verseskönyveit, hogy valamilyen alibije legyen arra, hogy gyermekverseket is ír, vagy egyáltalán verseket ír egy nagyon verstelen világban.
Miért pont az egér? – kérdezte Csuhai István. Először is azért, mert a Macskák könyvét már megírta T. S. Eliot – hangzott a válasz. KAF 1985-89 között írta az első öt verset, a kolozsvári Napsugárban jelentek meg. Hideg volt, kenyértelenség, szorongás, mi más jusson eszébe az embernek, mint az egerek? – mesélte. Az egeret azért kedveli, mert van benne valami sérülékeny: védtelen és szürke, látszólag, holott sokféle egér van. A harminc éve elkezdett első ötösfogat tudatosan folytatódott, 2000-re még előbújt öt egeres vers, 2009-re további kilenc, be akarta fejezni. Jóllehet, gyerekversek is vannak a kötetben, de valahogy úgy rétegződtek, hogy meg szerette volna írni a „Világ egerei, egyesüljetek!” opust, így nagyon sokféle egér lett benne, de nem szerette volna semmiképpen túlírni. Egyébként meg annyi egérrel kapcsolatos könyv jelenik meg, amelyek arról szólnak, hogy jóban van vagy nincs jóban a macskával… Ez egy nagyon személyes, olyan „pessoai” egérverskötet lett, bele is került például a Don Fernando Lisszabonból. Dupla idézőjelben van minden, a gyerekversek és a felnőtt versek esetében is; a két ciklus Dávid Anna szerkesztő jó érzékét dicséri. Az első inkább színes, azok a gyerekesebb versek, a második ciklus már a következő lépcső; egymásra épülnek, összejátszanak. A szerző még elmondja, hogy a könyv számára egy befejezendő projekt volt, legalább olyan fontos, mint a Caius Licinius Calvus vagy a Lázáry René Sándor.
Kovács András Ferenc
A kötet elválaszthatatlan része az illusztráció! „Milyen szépen repülök a címlapon! – lelkesedett a szerző, bár van tériszonyom, meg mélységmámorom…” Az illusztrátor, Szalma Edit a már említett gyerekvers-felnőttvers kettősséget szerette volna vizuálisan jelezni, amellett, hogy egységes könyvet hozzon létre. A felnőtt verseket visszafogottabban illusztrálta, úgy döntött, legyenek fekete-fehérek a rajzok egy-két kísérő színnel. Miután végig egerekről van szó, igyekezett úgy gondolkodni, hogy ne legyen unalmas, ezért itt-ott egy-egy macskát is becsempészett. Már a könyv elején egy macska farka látható aztán egy felhúzható gépegér – a költő szerint az az ő metaforája, mivel nem lehet leállítani. Roppant finom bevezetés!
Szalma Edit és Kovács András Ferenc
A versformák sokfélesége is feltűnik: hamisítatlan Kovács András Ferenc mindegyik – állapította meg Csuhai István. A szerző törekedett is rá, hogy lehetőség szerint minél többféle legyen. Némelyik nagyon szatirikus történet, a gyerekek csak azt érzik, hogy egy mese. A japán egér története viszont például nehéz téma, holott az első részbe került, rímeltetett haikuk sora, hommage a’ Kosztolányi, – pörög, mint a slam. Van spanyol románc-forma, alexandrinus, szonett. Persze nem titok, KAF-ot mindig az érdekli, hogyan lehet a történeteket elmondani másképpen is, úgy, hogy ő is élvezze. Említi például a Weöres Sándor-féle Dzsajadéva fordításaiból ismert, nagyon rövid szótagokkal, ritmusosan szóló indiai versformában írt Pinduritaligala-dalt. Ábris fia ezt élvezi a legjobban, mintha csörgők csörögnének, ahogy az elefánt meg az egér táncol. Van ebben még egy idézőjel: utal Nemes-Nagy Ágnes Bors nénijéből a Puduru-Talla-Gallára.
Hova helyezné a könyvespolcon? – érdeklődött a moderátor. A szerző legszívesebben a gyerekkönyvek sorába tenné, de ha mégsem, akkor a Fattyúdalok vagy más hasonló jellegű verseskötetek mellé kerülne. Benne van ugyanis mindaz, amit erről az egész nagy, szép, mozgó világról gondol, és mozog a világban: több nációjú, helyzetű egerekről van szó, ez nagyon fontos. A formák érdekelték, meg az, hogy mit lehet mondani. A költőt mindig az a határ érdekli, ahol a gyerekvers-olvasat – ami zene, szó, varázslat – átcsúszik egy másik olvasatba. Általában az átmenetet szeretné elősegíteni, azt például, hogy ötödiktől kilencedikig is lehessen verseket olvasni, hogy a kötelezőkön kívül tudják, írnak még ma is verseket.
Dedikálás
A kötetbemutatót a szerző felolvasása zárta. Szalma Edit kívánságára az Al-Bugri Ibn Fudri Badarán, az egyiptomi ugróegér hangzott el. KAF-nak nagyon tetszett A Sajtkirály, Rágpontfenn és Surmoá, a rendőrminiszter illusztrációja, ez a vers is elhangzott. Csuhai az Egy budai macskavásár sikeres krónikáját kérte, amelyben „Megtapsolták, megújrázták bölcs Orrondi Vencelint – / Milyen bátran vincog érvek s elvek nélkül elv szerint!” A költő végül felolvasta még a Márszeji víg egerek hadimarsát, amelyben külön bravúr, hogy a befejező strófa a Marseilles dallamára énekelhető. A költő hangján volt az igazi!
