Mesélj mesét! Dóka Péter, Gődény Balázs és Mikó Csaba kapták idén a gyerekeknek szóló darabok elismerésére létrehozott Csukás István-díjat. Gődény Balázzsal Ayhan Gökhan beszélget a Papírhajón.
Pomáz SC a spanyol bajnokságban
Élő legendáról ritkán neveznek el díjat, szerencsére ez most megtörtént. Hogy fogadta a Csukás István-díjat, s a találkozást a kitüntetés névadójával?
Három hullámban támadt az öröm. Először is maga a meghívás volt meglepő és örömteli. Semmi okát nem láttam, hogy bárki bármilyen meseírói listán számon tartson. A díjátadón derült ki, hogy egy ismert író és szerkesztő ismerősöm ajánlott a szervezők figyelmébe, aki tudott a mesém egy korábbi változatáról. Második hullám: Perczel Enikő telefonja a hírrel, hogy megkaptam a díjat. Díjat kapni jó. És a harmadik, amikor megtudtam, hogy kik pályáztak a díjra. A listát látva annyi esélyt sem adtam volna magamnak, mint a Pomáz SC-nek a spanyol bajnokságban. Nagyon örülök neki, hogy ezek szerint – ha a zsűri részéről kizárjuk a végzetes félreértés, adminisztrációs hiba és pillanatnyi elmezavar eseteit – ilyen jó darabot sikerült írnom.
A Csukás Istvánnal való találkozásból a bölcs, egyszerű, szellemes és rövid beszéde a legemlékezetesebb. Ez talán a négy legfontosabb eleme minden élvezhető nyilvános megszólalásnak.
Hogyan talált rá a díjazott gyerekdarabra, s mi várható a folytatásban?
A darab alapötlete hosszú évek óta foglalkoztatott: a bajba került édesapa mesékbe rejtett titkos üzeneteket küld a gyerekeknek, akik ezt megfejtik és elindulnak a megmentésére. (Csak azért, hogy – bár az előbb letagadtam – mégis kimutassunk valami összefüggést a szövegeim és a természettudományos képzettségem között: a legtöbb írásom (nincs is legtöbb írásom, kevés írásom van, azok közül a legtöbbről van most szó, legyen mondjuk "néhány") igényel némi rejtvényfejtő ambíciót az olvasó részéről. Az elképzelt ideális olvasóm szereti a logikai feladványokat és hajlandó még egyszer végigolvasni a szöveget, hogy lássa, mit nem vett észre elsőre.) Eredetileg meseregényt terveztem írni az ötletből, aztán egy korábbi drámapályázatra elkészült a mesedarab első változata. Ezt csinosítottam most ki a Csukás István pályázatra. És talán egyszer megírom majd a regényt is, rengeteg izgalom és fordulat beleférne még a témába.
A civilben végzett munkája nem mondható épp gyerekbarátnak. Vagy mégis?
De nem is gyerekellenes. Nevezzük, mondjuk gyereksemlegesnek. Ez egy másik szelete az életnek. Annak, hogy mivel töltöm a munkaidőmet, nagyon kevés hatása van arra a ritka és különleges alkalomra, amikor írással foglalkozom. Nyilván gazdagabb élményanyagból dolgoznék, többet tudnék a gyerekekről, ha pedagógus, gyerekpszichológus vagy fagylaltos lennék. Így be kell érnem azzal, hogy szülő vagyok, és hogy magam is voltam gyerek.
Maga a kérdésfelvetés egy kicsit olyan, mint amikor a sikeres nőtől megkérdezik, hogyan tud sikeres lenni, annak dacára, hogy nő. De nem akarok most ezen hosszan morogni, maradjunk annyiban, hogy az összes írni, olvasni, számolni és érezni tudó embertársam nevében tiltakozom a világ agyféltekék mentén való felosztása ellen.
A számítástechnikai háttér segítette írás közben? Gondolok itt a precizitásra, figyelemre és fegyelemre...
A figyelem és fegyelem nem úszható meg, függetlenül attól, hogy milyen diplomája van az írónak. Minden színdarab mérnöki teljesítmény is: strapabíró szerkezete van, belső logikája. Ellentmondásmentes, saját világa. Végig kell gondolni, hogy melyik szereplő milyen és miért olyan, mit akar, és miért akarja, ennek hatására mit tesz, és ez hogy hat rá és a többiekre. És persze hogy a szerző mit szeretne az egésszel. Ezt nem lehet hirtelen felindulásból megalkotni. Úgy látom, hogy ezekkel a kérdésekkel természettudományokban járatlanabb írók is ugyanolyan jól meg tudnak birkózni.
Ön szerint a hasonló, szakmai kuratórium elbírálása alapján kiosztott díjak jobban rávilágítják a szülők figyelmét az értékesebb gyerekirodalmi alkotásokra? Hogyan lehet segíteni a szülőket, hogy jól válasszanak, s ne üljenek fel a bóvli csábításának?
Okos szülők okosan választanak, buta szülők meg bután. Csukás István nagyon jó név, az okos szülő bízhat benne, hogy az ő ajánlásával megjelent könyv értéket képvisel. De az okos szülő ajánlás nélkül is megteszi, hogy belelapoz a könyvbe, utánanéz, érdeklődik, beszélget, és nem a borító alapján választ. A buta szülő nem tudja mérlegelni, hogy Csukás ajánlása ér-e többet, vagy a dombornyomott, aranyszín betűs BESTSELLER felirat. Az okos szülő / buta szülő túlzó leegyszerűsítése a világnak, nem is gondolom teljesen komolyan, de az biztos, hogy nem a szülők nevelésében hiszek, hanem a gyerekek nevelésében. Az iskolában irodalmat, ízlést kell tanítani, nem irodalomtörténetet. Meg kell becsülni a tanárokat. S nagyon meg kell becsülni a jó tanárokat.
Ayhan Gökhan
