Mészöly Ágnes
Van benne fantázia
A József Attila Kör az utóbbi években bámulatra méltó bátorsággal és eltökéltséggel dolgozik a róla, mint irodalmi szervezetről – és az irodalmi szerveződésekről általában – kialakult és berögzült kép megváltoztatásán. Programjai innovatívak, témafelvetései előremutatók, Könyvhétre búspoétás pólókat hoz ki (teljes méretválasztékban, József Attila, illetve Kabai Lóránt portréjával díszítve), és olyan népszerű műfajokról kezdeményez diskurzust, mint a krimi, a gyerekirodalom (bármi is legyen az) vagy a sience fiction.
Január 27-én például a POPJAK szervezésében a magyar fantasy (úgy általában), illetve két, a közelmúltban megjelent regény okán hirdettek beszélgetést az RS9 különtermébe. A téma népszerűségét mi sem mutatja jobban, mint hogy gyakorlatilag megtelt a kicsinek nem nevezhető előadó: a pótszékek hadrendbe állítása után még a galérián megbúvó babzsákfoteleket is kénytelen volt leadogatni Gaborják Ádám (a József Attila Kör elnöke) a nagyérdeműnek.
A beszélgetést vezető Sepsi László és a kritikai oldalt képviselő Fekete I. Alfonz között helyet foglaló szerzőket – Moskát Anitát (akit eddig egy igen jó, de sajnálatosan visszhang nélkül maradt ismeretterjesztő könyv alkotójaként ismertünk) és Csurgó Csabát (aki a kreatív média berkeiből rándult át az irodalmiba, s ennek megfelelően volt nagyon laza) – egy rövid időre háttérbe szorította a beszélgetés elején az a szükséges és éppen elégséges információt tartalmazó mikro-előadás, melyet a Próza Nostra fiatal munkatársa tartott a fantasy főbb hazai és nemzetközi trendjeiről és képviselőikről.
Az áttekintés után a moderátor a szerzőket is megkérte, hogy definiálják a hazai fantasy-irodalmat a külhoni, elsősorban az angolszász minták nyomán. Moskát Anita szerint egyre több különböző típusba sorolható regény jelenik meg hazánkban is a műfajon belül, és a szerzők egyre bátrabban szólalnak meg a saját hangjukon – s ennek csak egyik jele, hogy ma már nem kiadói elvárás, hogy a magyar fantasy-író nyugatias hangzású névvel publikáljon. Csurgó Csaba pedig arra hívta fel a közönség figyelmét, hogy nem célravezető a teljes magyar felhozatalt a hozzánk eljutó külföldi könyvekkel összevetni, hiszen a fordításra kerülő és itthon megjelenő művek hazájukban általában az úgynevezett „első vonalat képviselik”.
Eztután végre sor került a beszélgetés ürügyéül szolgáló könyvek bemutatására is. Moskát Anita művét, a Bábel fiait próbálta spoilermentesen vázolni, illetve az alkotói folyamat főbb fázisaiba avatta be a hallgatóságot, Csurgó Csaba pedig arról beszélt, hogy a Kukoricza megalkotásában, a feszültségkeltés és fenntartás dramaturgiai szempontjából milyen segítséget nyújtott saját forgatókönyvírói múltja.
Ezután egy sajnálatosan rövid részletet hallhattunk a Bábel fiaiból. Annak ellenére, hogy az ifjú szerző cseppet megilletődötten, és ennek megfelelően csendesen, szinte szolidan olvasott fel a regényből, érezhető volt, hogy a közönséget elragadta a jelenetből áradó baljós feszültség. Szívesen hallgattuk volna hosszabban is a szöveget – bár ennyi is elegendő volt kedvcsinálónak a dark fantasy kedvelői számára. A következőkben Sepsi László arról kérdezte Moskát Anitát, hogy mi indította őt arra, hogy egy bibliai témájú regényt írjon; válaszként egyaránt megemlíttetett a vallás, a mítosz kialakulásának problematikája, illetve a hamis legendákra épülő egyház születésének mechanizmusa éppúgy, mint a Bábel-torony felépítéséhez szükséges emberfeletti erő és példátlan összefogás is.
A Bábel fiait éppen kultúrtörténeti beágyazottsága emeli ki a hasonló regények közül. Csurgó Csaba első regénye is egy közismert történetet gondol újra: a Kukoricza a János Vitéz történetének jelenkori (esetleg félmúltbeli) újraértelmezése. A szerző elmondta, hogy az alkotás során híven követte Petőfi eredetijének szerkesztési alapjait, bár bizonyos helyzetekben szerencsére megtalálta a módját, hogy ne a kézenfekvő, maguktól adódó dramaturgiai fordulatokat használja. Szerinte egy fantasy-zsáner írása során a legnagyobb veszélyt a műfaj kész mintáinak szolgai másolása jelenti, ugyanakkor nem könnyű úgy váratlan megoldásokat alkalmazni, hogy az ne menjen a hitelesség rovására, és a történet megmaradjon a mindenkori, saját – illetve a szerző által kreált – törvényszerűségek által kijelölt határokon belül. Azt is elmondta, hogy az alkotói folyamat során nem lebegtek a szeme előtt a szakma és az úgynevezett megcélzott olvasóréteg elvárásai – csupán egy izgalmas kalandregényt szeretett volna írni. A közönség soraiból szerencsére azonnal megkapta a visszajelzést: többek szerint ezt az elvárást tökéletesen teljesíti a Kukoricza.
Miután meghallgattunk egy – ismét sajnálatosan rövid – részletet a műből (mely némelyeket a Brian élete című film egyik népszerű jelenetére emlékeztetett, mások Terry Pratchett valamely művére asszociáltak róla), Fekete I. Alfonz egy érdekes egybeesésre világított rá. Moskát Anita és Csurgó Csaba regényei olyannyira különböznek egymástól, amennyire két, fantasy-kategóriába sorolható mű csak különbözhet, mégis feltűnő, hogy mindkettőben elég problematikus a főhősök hatalomhoz való viszonya. A Bábel fiaiban ezt a fennhatóságot a születő egyház jeleníti meg, a Kukoriczában pedig az Ezredes által vezetett erőszakszervezet, de mindkettőre jellemző az illegitimitás és az individuum elnyomására való törekvés. S történik mindez annak ellenére, hogy a fantasy mint műfaj nem kifejezetten érzékeny a társadalmi jelenségekre, sőt, inkább az aktualitásoktól való elfordulás jellemzi. Jelenthet-e ez valamiféle reflexiót jelenlegi helyzetünkre – hangzott a kérdés, melyre természetesen egyértelmű és mindennemű szarkazmustól mentes, nemleges válasz érkezett mindkét szerzőtől. Moskát Anita elmondta, hogy bármiféle párhuzam egy ókori egyház születése és jelen társadalmi folyamataink között csak a mindenkori hatalom működéseinek örök törvényszerűségei miatt lenne. A Kukoricza írója pedig leszögezte, hogy regénye mind eszmei, mint tárgykultúra-vonalon inkább a Kádár-korszakot jeleníti meg (példaként említette a besúgórendszert vagy a kultikus kockás éttermi abroszokat), az pedig napjainkban már csupán rossz emlékezetű történelem.
A beszélgetés utolsó szakaszában ismét szóba kerültek a nemzetközileg jellemző trendek, azok az apró finomságok, szerzői ötletek, melyek a fantasy-irodalom szövegtengeréből kiemelik a leghatásosabb, legjelentősebb szerzőket. A zsánerirodalom elsősorban otthonosságot ígér az olvasóknak: fordulatosságában is törvényszerűségeknek engedelmeskedő cselekményvonalakat, kiismerhető karaktereket. Ám a beszélgetés minden résztvevője egyetértett abban, hogy az igazán maradandót alkotó írók nem félnek attól, hogy időnként szembe menjenek az olvasói elvárásokkal, kimozdítsák a regény fogyasztóit a megszokott komfort-pontokról. Moskát Anitáról és Csurgó Csabáról pedig e beszélgetés során minden fenntartás nélkül elhittük, hogy pontosan efféle alkotók: nincs tehát más dolgunk, mint hogy következő regényeiket várjuk – illetve, ha még eddig nem tettük volna, elolvassuk a Bábel fiait és a Kukoriczát.
Fotók: Zerza Béla Zoltán
