Hello Kitty vs. Geek Girl? Vagy inkább Hello Kitty & Geek Girl? Csapody Kingát, a Manó Könyvek főszerkesztőjét kérdeztük a kiadó legújabb könyvei kapcsán.
Geekek és egyéb menőségek
Mi a geek-ség (tényleg, van ilyen szó?)
Olvasd el Holly Smale Geek Girl – A lány, akit soha senki sem vett észre című könyvét, és minden kiderül! J Nem csupán az a geek, aki mindent tud a legújabb technikai kütyükről, nem csupán a kockák, stréberek, eminensek lehetnek geekek. Minden bizonnyal, aki ezt elolvassa, is geek egy kicsit.
geek, kiejtése: /gi:k/, főnév, angol eredetű.
1. túlzottan intellektuális beállítottságú ember, magyarul: kockafej, kocka, eredeti jelentése: stréber.
2. olyan személy, akinek az érdeklődése (a társadalmi és társasági kapcsolatok ápolása helyett) egy bizonyos témára fókuszálódik. Ez az érdeklődés általában intenzív rajongássá vagy megszállottsággá is fajul.
3. olyan személy, aki erős késztetést érez arra, hogy megnézze a „geek” szó jelentését a szótárban
A szó eredete: az ógermán geck szóból, aminek jelentése „bolond”.
Honnan került éppen ez a könyv a kiadó elé?
Természetesen folyamatosan figyeljük külföldi kiadók ajánlóit, nézzük a sikerlistákat, és a Geek Girl nagyon nagy siker már több országban, közben több mint harminc nyelvre vették meg a jogait. De valószínűleg, ha nem ez a helyzet is, hiszünk benne, mert átfutva a szinopszist, egyből kíváncsiak lettünk, és amint kinyitottuk a könyvet nem lehetett nem olvasni. Imádtuk a humorát, azt, ahogy egy nagyon eredeti hangot tud működtetni az írónő. Olyan kicsit, mintha a Beépített szépséget és a Neveletlen hercegnőt keresztezte és formálta volna át a saját tapasztalataiból merítkező sztorit az írónő. Annyira szórakoztató, miközben a könnyed felszín alatt mélyebb témákat is hitelesen dolgoz fel (vállalni önmagunkat, kirekesztettség, önbizalomhiány, család), hogy lehetetlen nem szeretni 12, de 22, vagy 42 évesen sem.
Miért pont most nyit ez irányba a Manó Könyvek?
Már év elején lehetett tudni, hogy az őszi trend a „Clever is the new sexy” lesz (és nem csak a divatban) és a könyv önmagát is így reklámozza az eredeti kiadással is, hogy igenis menő okosnak lenni („Geek is chick”). Ha körülnézünk kicsit az utcán, tényleg rengetek geek szemüvegben mászkáló, olvasó fiatalt lehet látni. Ráadásul most jelent meg a könyv, most szerettünk bele, és ha már Nagy Boldizsár ilyen remekül fordította, szerettük volna mielőbb megmutatni a magyar olvasóknak is.
Tudsz-e valamit az olvasói igényekről? Vélt vagy valós igény van/lehet ilyen könyvekre?
Olyan könyvekre, amiket az orvos is felírhatna önbizalomhiány, rosszkedv és a világgal való konfliktus esetén mindig szükség van. Az, hogy más is bénázik, nem csak mi, hogy a legfényesebb lehetőségekkel sem mindig egyszerű élni, hogy tudunk annyira hülyék lenni, hogy hazugságokkal még a legjobb barátunkat is képesek vagyunk megbántani, csak, mert túlbonyolítunk mindent, nos, ezek univerzálisan időtálló témák szerintem.
Ez egy új sorozat kezdete?
Igen, Holly Smale még két kötetet írt Harriet Manners kalandjairól.
Integrálható-e Szabó Tibor Benjámin könyve ebben az irányzatba?
Az októberben megjelenő kalandregény, az EPIC főhősei is okosak, tehetségesek – ráadásul mindegyikük másban, másképp. Egy nagyon más világ Az első küldetésé, ugyan ez is napjainkban játszódik, de nagyon is valós magyar helyszíneken (a Duna part, Gellért hegynél lévő sziklatemplom, Aquincum, Sicambria…). A szereplők a különleges tehetségük mellett persze ugyanúgy kamaszok, hol lobbanékonyak, hol bezárnak, önfejűek, és néha hibáznak. És mellette nekik sem mindig az a legnagyobb gondjuk, hogyan oldjanak meg egy feladványt vagy a küldetést, hanem a családjuk, vagy például az, miként jelezzük egy lánynak, ha tetszik… Hihetetlen sok érdekességet, tudásanyagot dolgozott bele a sodró lendületű regénybe SzTB, az a típusú könyv, amiből úgy tanulsz, hogy közben az fel sem tűnik, hiszen te épp a hőseid hajmeresztő akcióin izgulsz.
Mennyire jelent ez/ezek nyitást a szépirodalom irányába? Vagy csupán egy minőségibb gyerekponyvá(k)ről van szó?
Szerintem a nyitás már rég megtörtént, hiszen Turbuly Lilla Talált szív című meséje az előző Aranyvackoron nem csak a Manó Könyvek különdíjában részesült, hanem a zsűri 3. helyezettje is, Maros Kriszta Tücsök a Holdonja vagy Simon Réka Zsuzsanna Ahány király, annyi mese című kötetéről is elismerően nyilatkozott a szakma is. Ha a külföldieket nézzük Sherlock, Lupin és én című sorozatunk is ide sorolható. Nálatok írja Mészöly Ági a D.A.C. második részéről, hogy ügyesen egyensúlyozik az „(ifjúsági) lektűr és az (ifjúsági) szépirodalom határán”. És nem érzem cseppet sem szitokszónak a ponyvát, főleg, ha ez azt jelenti, hogy olyan a könyv, amit sokan szeretnek elolvasni, mert jól van megírva, szórakoztat, elgondolkodtat. Épp elég nagy baj, ha ezt ennyire határozottan különválasztják, hiszen ezzel pont azt sugallják, hogy a szépirodalom valami olyan, amit csak pár kiváltságos ért, élvez, és akkor a butábbaknak ott van a lektűr, mint egy alacsonyabb minőségű valami. Hát, ha ez így is van, attól mi még örülünk, hogy a D.A.C.-ot a szakmai zsűri jelölte AEGON-díjra, és több középiskolában érettségi tétel volt, meg hogy a Szeleburdi szurikáták és a Mosómedvék akcióban is kötelező olvasmány már pár általános iskolában. Ahogy, azt gondolom (na, jó, tudom), Varró Dániel verseit is igen sokan olvassák, szavalják is. Szerintem baromi nehéz jó, de egy szélesebb kör számára is érdekes, élvezhető világot kitalálni és megfogalmazni. És ne legyünk álszentek, egy kritikus sem néz/olvas Bridget Jonest, Így jártam anyátokkalt, vagy Monty Pytont és Twin Peakst?
Jelent-e ez/ezek a jövőben bármiféle profilbeli változást a kiadónál? De most komolyan, komolyodni fog végre a kiadó? (Azaz Hello Kitty mennyire geek? És a Titkos királyság tündibündi-orgiája?)
A kiadó teljesen komoly, na jó, sokat röhögünk értekezleteken is, és szerintem például vacsora közben is tudunk komoly témákról is kifejezetten szórakoztatóan beszélgetni. Az első olvasóknak szóló új sorozat, a Hello Kitty történetei nem akar geek lenni, viszont azokat a kislányokat, akik büszkén feszítenek a pólójukon, táskájukon egy-egy Hello Kitty figurával, reméljük, hogy az amúgy talán kicsit uncsinak tartott, vagy nehézkes olvasásgyakorláson átbillenti. Ha arra kell figyelned, hogyan kell tekerned a bringát, akkor nem fogsz semmit észrevenni a tájból, és eszedbe sem fog jutni biciklizni menni hétvégén. Ugyanez a helyzet az olvasással. Ha annyira jók az ilyen típusún olvasmányélmények, hogy az olvasásra rászoktatnak, már óriási eredményt értünk el. Nemrég beszélgettünk (irodalmárok, kritikusok voltak a társaságban), hogy kamaszként miket faltunk, például az Édesvölgyi suli szerelmes ikreit. Aztán azóta csak megbirkóztunk Shakespeare-rel meg Esterházy Péterrel is. A Titkos királyság-sorozat barátnői is leleményesen feltalálják magukat egy-egy mesevilágban, miközben kiállnak egymásért is. Nem agresszívak, nem közvetítenek semmi elitélendőt, vagy szélsőségeset, negatívat vagy ijesztőt ezek a történetek. (A most megjelenő karácsonyi történetben lesz egy külön melléklet arról, hogy az angolszász kultúrkörben miként ünneplik a karácsonyt, mi és miért más, mint nálunk.) Mintha láttunk volna hasonló szüzsét párszor, például mintha egy Alice nevű csaj is fura kalandokba keveredett volna valami álomvilágban...
Lovász Andrea
