Szepesi Dóra
Gondolta a fene!
Izgalmas gyerekkönyvek alkotópárosait eresztették össze egy kerekasztal-beszélgetés erejéig a Könyvfesztiválon. A „Gondolta a fene! – szerzők kontra illusztrátorok” ötletét Merényi Ágnes, a Móra Kiadó volt szerkesztője vetette fel. Vajon a grafikusok és az írók egymásnak esnek-e munka közben? Van-e „gondolta a fene!” élmény? A beszélgetéshez a Móra újdonságaiból válogattak öt könyvet. A résztvevő grafikusok (Rofusz Kinga, Szalma Edit, Baranyai András, Kőszeghy Csilla, Radnóti Blanka) és szerzők (Schein Gábor, Módra Ildikó, Kiss Ottó, Marék Veronika) között Paulovkin Boglárka kérdéseivel korcsoportonként haladt.
Módra Ildikó és Szalma Edit könyve, a Cinóber Cirkusz már egészen fiatal olvasóknál is sikeres lehet. Előző közös könyvük, a Trapp klasszikus cirkuszos könyv, sokféle állattal. Edit ötlete volt, hogy ebben csak cicák legyenek. Izgatta, hogy egy illusztrációs pályázatra térbelien formáljon meg figurákat. Először azt tervezték, hogy minden oldalon lesz valami csavar, mint egy „keresd meg!” típusú foglalkoztató könyvben, végül maradt az egér sztori, amit a végére bontanak ki. (A kivetített képen egy macskafakír edzi magát a sünökön.) Hogy mennyire ráérzett a grafikus a szövegre, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Trapp kapcsán Ildikó kétszer sírt (örömében), először, amikor az első rajzot meglátta, másodszor a könyvbemutatón, hiszen addig nem látta a képi megvalósulást. A bizalom jogos, a Trapp IBBY-díjat kapott, a Cinóber pedig még a megjelenés előtt a Műcsarnok falára került.
Schein Gábor és Rofusz Kinga Márciusban jaguárok? című verseskönyve már a második közös mű. A kötetben minden vers mellett egész oldalas illusztrációt találunk, igazi társművészeti alkotás! Az író maximálisan bízik illusztrátorában, közel áll a lelkiviláguk. Kingát minden szöveg inspirálja, ha jó, különösen a verseket érzi testhezállónak, annyifelé elindulhat az asszociáció. A kötet képi világa sajátos, és konzekvensen végigmegy, megidézi a magritte-i stílust és kort. Boglárka felvetette, „van-e valamilyen hangyád Magrittel?” (Az egyik festményét kicsiben bele is tették a könyvbe az olvasónak emlékeztetőül.) A grafikus szerint egy alkotónak sok hangyája lehet. Itt, amikor majdnem beírta a kalapos képhez: Hommage à Magritte, de aztán mégsem, anélkül is nyilvánvaló. Boglárka először a „Ne sírjál, mondtam Zsófinak” kezdetű verset olvassa fel. Ezt Schein Gábor most már úgy látja maga előtt, ahogyan alkotótársa megrajzolta, benne ugyanis nem a látvány, hanem az érzelmek jelennek meg elsősorban. Valószínűleg mindketten ugyanabból a szövegelőttiből indulnak ki, s ennek lesz egy képi meg egy szöveges variációja.
Egy alkotó kvintett közös műve jött sorra: Marék Veronika Tarbay Edével és Urbán Gyulával közösen írta meg a Centi és a Csicseri bolt című újra megjelentetett mesekönyvét, amelyet Radnóti Blanka illusztrált. Ennek előzményei, a Centi, 1977-ben jelent meg először, a Centi és barátai 1980-ban. (Irigylésre méltó, 24800-as példányszámban!) Nem fiatal könyvek, de korszerűek mostanáig. Marék Veronikának is nagyon tetszik az alapgondolat, ez a titokzatos állatüzlet, ahol a kisfiúnak különös kalandokban lesz része. A mese születése mesés: a közösen kitalált fejezetcímeket bedobták egy kalapba, úgy húzták ki, ki melyik részt írja. E játékosság a könyvben visszaköszön, mert ők is élvezték ezt a pluszt az alkotásban. A fiatal grafikus számítógéppel dolgozott, anélkül hogy különösebben nyomasztották volna a neves elődök, ugyanis a régi könyveket csak most fogja megnézni. Alapkoncepciója szerint a szivárvány színeivel jelezte a történetben bejárt évkört. Marék Veronika annak idején felmérte a saját korlátait, nem ő illusztrált, de elmesélte, hogy Kelemen Károly, aki különben képzőművészeti karriert futott be, nem tudott gyereket rajzolni, ezért ők, mint szerzők rettenetes dühösek voltak rá, a mesét jellemző szürreális környezet viszont nagyon szép lett. A Móra megsajnálta őket és keresett egy olyan grafikust, aki viszont csodálatos állatokat tudott rajzolni. A második kötetben csodás állatok lettek, de elvesztette költőiségét. A mostani kiadás nagyon tetszik neki, kedves és egyszerű. (Fregatt Ákos hajóskapitány figurájának a kidolgozásában Blanka szemmel láthatólag nagy örömét lelte.) Szeretné, ha ötször ennyi színes szép rajz lenne benne, persze Blanka is szeretné – más szerző lehet, hogy fordítva gondolná –, hiszen Marék Veronika szerint a szöveg és a kép egyenrangú.
Bevált alkotópáros Kiss Ottó és Baranyai B. András, ám műveiket a moderátor nem merte legyerekkönyvezni. A Szusi apó álmot lát érdekes műfajú képeskönyv, a Szusi apó erdőt jár könyvpárja. A rajzoló a szövegből indult ki, az író meg az előző könyv rajzaiból… Kísérletező kedve magyarázhatja, no meg az, hogy először ír, aztán találja meg a közönségét. Gyerekverseit például gyerekeknek írja, de felnőttek is értik. A Szusi apó szerinte határterület, a tizenévesek és a felnőttkor határán lévők értékelik leginkább. Az illusztrátornak a Szusi apó névből beugrott egy karakter, és ebből indult az abszurd mese, a régi japán metszetek adta erős színflekkekkel dolgozott. Nehéz eldönteni, honnan jön az ötlet, ez megfejthetetlen, az ember képelőzményei is átszűrődnek, sőt a Szellemkutya című filmélménye is felsejlett a beszélgetésen – mindenesetre klassz, amikor koherens egészet, külön kis világot tud összehozni. A főhős előzménye egyébként a Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután című kötetük szereplője, Háló István, és az első rajzolt változata egy kicsit rumcájszos volt. A figura alakult menet közben: az első könyv történetei egy kicsit ironikusan a keleti kultúrára vannak kihegyezve, a másodiknál bejön az igazságosztó Mátyás király előképe, aki álruhában megy a nép közé, van hippi attitűdje is. Megnéztünk egy képet: Szusi apó alszik, vagyis álmot lát, amiben felszólítják, hogy utazzon el a városba, terjessze bölcsességét – ezt a grafikus úgy jelzi, hogy egy játékvonat spirálja húzza be magába. Egy másik képen találkozik egy nagyvárosi hajléktalan remetével, aki a nézők szerint mintha ikerpárja lenne… Itt jön be először a „Gondolta a fene!”
Végül egy kultikus szerző, Lázár Ervin novellájából írt, Foci című könyvet láthattuk, amelyet Kőszeghy Csilla rendhagyó módon dolgozott fel. Kísérleti mű született: egy novella gyönyörűen illusztrálva! Volt is kísérletező fázis, amíg megtalálta a figurákat, hiszen ez egy kicsit idősebb korosztálynak szól, mint a saját maga által írt és rajzolt Bumburi könyvek, bár ugyanazokat a grafikai-festészeti technikákat terjesztette ki. A szövegben két szereplő beszélget, a sorok között olvasva találta meg a karaktereket, képben adott hozzá dinamizmust. A moderátor, aki a bemutatott könyveket tesztelte a gyerekein, elmondta, hogy a hétéves kisfiának ebben a könyvben a legjobban az tetszett, amikor az apukát bántotta, hogy megbántotta a kisfiát, a „szomorú hát” ragadta meg a képzeletét. Ezt a statikus helyzetet a rajzoló a tér izgalmas kicsavarásával oldja föl. Csilla elárulta azt is, hogy foci témakörben a férjétől és a szerkesztőjétől kapott szakmai segítséget. De a focis vonal csak az egyik része a könyvnek, a másik a fejben játszódó szürreális beszélgetés. A megoldásoknál itt is bejön a „Gondolta a fene!”, hiszen sokszor nem a tudatos szférában történik az alkotás, hanem magától alakul az alkotói folyamatban.
A beszélgetés végén leszűrhettük, hogy a mai szerzőpárosok között nem kevés az olyan, akik nemhogy vitáznának, hanem kimondottan számítanak is egymás alkotói vénájára, hogy létrehozzák a komplex élményt adó könyvtárgyat.
