"a gyerek még tudja, a két lába összetartozik"
Miklya Zsolt, költő
Miért csatlakoztál az Író Cimborák társaságához?
Dávid Ádám hívott, és már másnapra megszületett az első cimborás versem, az Agócs Írisz rajzára készült Nyuszi, el. Azóta, másfél év alatt, egy kötetre való verset írtam az Író Cimborák inspirációjára, ami magáért beszél. A csatlakozás pillanatában persze nem tudtam, hogy ez lesz belőle, csak nagyon vonzott, és kezdettől inspirált a műhelymunka lehetősége.
Milyen jó vagy rossz tapasztalatokat szereztél az eddigi együttműködés során?
Nincs egymásra elég idő. Mivel mindenki a plusz idejével vesz részt a munkában, nem jut annyi belőle, amennyit az együttműködés, csapatépítés igazán megérdemel. Így az egyik legizgalmasabb projektre, egy interaktív gyermekprogramra nem tudtam eljutni, ami azóta is bánt.
Melyik akció/havi téma tetszett a legjobban, és miért?
A Kinek a bőre? című gyermekrajzpályázatunkra több mint négyszáz rajz érkezett, egyik jobb, mint a másik. Az íróknak ezek közül kellett választani, és írni hozzá egy történetet, mesét vagy verset. Két hónapon át közöltük a szintén jobbnál jobb írásokat. Mert a gyerekekkel együttműködni, összehangolódni, még nagyobb öröm.
Volt olyan írás az oldalon, ami különösen inspirált?
Mészöly Ági Titokbogár című verse, vagyis „csere-bere bogara”, amire válaszul született Csereszínek című versem, Csereborival az élen.
Van-e kedvenc posztod az eddig megjelent szövegek között?
Kedvenc posztom Tasnádi Emese: Lénylak című meséje a Kristóf-testvérek rajzaira: Akár műhely- vagy gyermekirodalom-ars poeticának is tekinthető.
Hogyan zajlik az együttműködés az Illusztrátor Pajtásokkal?
A legelső hónap feladata az volt, hogy az Illusztrátor Pajtások képeire írjunk szövegeket. Aztán megfordult a helyzet, ők rajzolnak hónapról hónapra a mi szövegeinkre. Sok illusztrátort hasonlóan lelkesít a műhelymunka, és önzetlenül részt vesz benne. Nem is tudom igazán, hogy működik és hogyan is lehet ezt megköszönni. De azt hiszem, sokan vagyunk alkotók, akiket "nem lehet leállítani", akik nem a marketinglehetőségek és támogatottság mértékében fogják meg a ceruzát és a tollat. Ahogy a gyerekek sem nyertes pályázatokra játszanak.
Az itteni tevékenységedet hogyan tudod összeegyeztetni a többi munkáddal?
Az alkotómunkának van egy elkülönített helye a számomra, hajnalok hajnalán, olyan időben, amikor a legnyitottabb vagyok rá, és még nem terhelnek a napi feladatok. Évtizedek óta működik ez a munkamegosztás, és eddig nem láttam kárát, mondhatni ez tart életben. Most ennek a sávnak jelentős részét a cimborás tevékenység vette át, de nem elvette, inkább felszabadította az alkotóidőt.
Mennyire követi a világtrendet a kortárs magyar gyerekirodalom?
Nem ismerem annyira a világtrendet, hogy erre válaszolni tudjak. A gyermekiből indulok ki, ami világ- és világképalkotó, s mint ilyen, mindig is "trendi" marad. Számomra ez elég.
Milyen lesz tíz év múlva egy magyar gyerekkönyvszerző élete?
Tíz évvel tapasztaltabb. Mondjuk abban, hogy lehet tíz évet fél lábon is kibírni. (például úgy, hogy ugróiskolázunk: jobb lábon oda, bal lábon vissza. Vagy fordítva. Mert a gyerek még tudja, a két lába összetartozik.)
