“Aggodalomra és sóhajtozásra nincs okunk”
Mészöly Ágnes, író (és –szerencsénkre – rendszeres Papírhajó-utazó)
Miért csatlakoztál az Író Cimborák társaságához?
Lehetetlen volt nem csatlakozni! Izgalmas, inspiráló társaság, érdekes témák, kihívások és közös alkotás – mi kellhet még?
Milyen jó vagy rossz tapasztalatokat szereztél az eddigi együttműködés során?
Kezdem a rosszal, jó? Sokszor, ha szerkesztőként egy ötletet, tennivalót, bármit csak úgy feldob az ember (valaki írna egy ABAB-felező nyolcasos négysorost erre a képre?), senki nem érzi valakinek magát (legtöbbször). Ám ugyanez a jó is: mihelyt nevesíted a dolgot (Drága X, erre a képre kérek egy...), érkezik a remek mű.
Az Illusztrátor Pajtások közül Pap Katával remekül működtünk együtt a Rongyszőnyeg-manufaktúrában. Ő a pajtásoktól gyűjtötte-koordinálta a képeket, és a Cimborákat vegzáltam határidőkkel és versformákkal. Nem hittem volna, hogy képesek leszünk ennyi szerzőt és grafikust megmozgatni.
Melyik akció/havi téma tetszett a legjobban, és miért?
– Nem is tudom. Talán a közösen alkotott kalózregény. Vagy a karácsonyi adventi naptár. A képregények. Az újévi versvariációk. És a rajzpályázatra készült alkotások. Ne feledjük a Weöres-Rongyszőnyegjátékot sem. Akciókból pedig: a háromszor megünnepelt egyéves jubileum, kiváltképp a Két Egér-beli tortaevős felolvasás. És a Gyerekszigeti megjelenésünk – had emeljem ki Korom Ildikó segítő és lelkesítő munkáját, mely nélkül nehéz lett volna – mert ott, a Szigeten olyan gyerekekhez is eljutott néhány mese és vers, akiknek, hogy is mondjam... akiket egyébként viszonylag ritkán cipel a mamájuk gyermekirodalmi rendezvényekre.
Volt olyan írás az oldalon, ami különösen inspirált?
Nem írás, grafika. Simonyi Cecília betűs-esős rajzai.
Van-e kedvenc posztod az eddig megjelent szövegek között?
Nyulász Péter Hó volt című verse. A gyerekeimnek pedig Majoros Nóra művei, minden mennyiségben.
Hogyan zajlik az együttműködés az Illusztrátor Pajtásokkal?
Szerintem remekül és gördülékenyen, de nem biztos, hogy mindenkinek ez a véleménye. Szerkesztőként Pap Katával mi remek párost alkottunk!
Az itteni tevékenységedet hogyan tudod összeegyeztetni a többi munkáddal?
Alapból minimum hatféle dolgot csinálok paralel. És a hatféléből időnként ez a legfontosabb, időnként más.
Mennyire követi a világtrendet a kortárs magyar gyerekirodalom?
Az általános vélekedés szerint alaposan el vagyunk maradva a világ "boldogabbik" felétől gyermekirodalom tekintetében is. Én nem vagyok biztos ebben. Viszonylag sokat vagyok külföldön, viszonylag sokat járok könyvesboltokba – méghozzá teljesen átlagos, egyszerű könyvesboltokba. Tapasztalataim szerint egy francia-norvég-német könyvesboltban pontosan ugyanúgy aránylik a minőségi és a kommersz gyerekkönyvek száma egymáshoz, mint nálunk (sőt!), ugyanúgy találok zseniális és borzalmas kiadványokat. Aggodalomra és sóhajtozásra nincs okunk, szemlesütésre még kevésbé.
Milyen lesz tíz év múlva egy magyar gyerekkönyvszerző élete?
Ömmm. Nagyjából olyan, mint most, azt hiszem. Azaz dehogy! Lesz egy remek és elismert szakmai szervezet, olyan, mint a FISZ vagy a Szépírók Társasága, ahol támogatást és inspirációt kaphat a gyerekkönyvszerző, ahol programokat és szakmai fórumokat szerveznek, amit elismer a „nagy” irodalom és a közönség és igen, a támogatást osztó állami szervek is elismerik majd. És ez a szervezet jelentősen megkönnyíti a gyerekkönyvszerzők munkáját, nem is lesz más dolguk, csak hogy ontsák a jobbnál jobb műveket.
Both Gabi
