Mit olvasnak a török gyerekek?
Nemrégiben Törökországban jártál egy műfordítói szemináriumon, és a gyermekirodalmi szekció munkájában vettél részt. A tapasztalataidról szeretnélek kérdezni, de elöljáróban kérlek, hogy mutatkozz be!
1979-ben születtem Budapesten. Édesanyám révén kerültünk Ankarába még 1987 tavaszán. Szüleim az Ankarai Egyetem Hungarológia Tanszékén tanítottak hosszú évekig. Ez az időszak meghatározónak bizonyult. Később a Corvinus Egyetem Külügy szakirányán végeztem, és első állásomat is török nyelvtudásomnak köszönhettem.
Műfordítással közel öt éve foglalkozom, és még mindig óriási hévvel vetem bele magamat egy-egy ilyen munkába. Szerencsés helyzetben vagyok, mert szinte mindig én döntöm el, hogy mit fordítok le magyarra. Eddig egyetlen alkalommal érkezett felkérés, azt isszívesen vállaltam el, hiszen a könyv az Oszmán Birodalom első nyomdájának titokzatos, magyar származású alapítójának életéről szólt.
Kortárs regényeket, meséket fordítok, ez foglalkoztat leginkább, ezt tudom hitelesen tolmácsolni. Kedvenceim közé tartozik Elif Shafak, akitől több regényt is fordítottunk már, Nagy Mariettával közösen. Regényei mindig nagyon kényes és izgalmas témákat érintenek, mint például török-örmény konfliktus, abortusz, szúfi misztikusok, kurd és török hagyományok. Másik kedvencem Mehmed Uzun, a kortárs kurd irodalom szülőatyja. Az ő javaslatára számos regénye közül elsőként A végzet kútjának láttam neki. Azóta már egy másik regénye is olvasható magyarul: Szép, mint a szerelem, csúf, mint a halál. Uzun világa egy számunkra teljesen ismeretlen, egzotikus, rejtélyekkel és hátborzongató történetekkel teli világ. Ajánlom mindazoknak, akik közelebbről meg szeretnék ismerni ezt a kultúrát. Ezen kívül számos mesét fordítottam le különböző török íróktól.
Kisfiad négyéves elmúlt. Milyen meséket, verseket szeret?
Koppány lassan ötéves lesz. Sok mesét olvasok neki. Mesélés közben megszűnik körülötte minden, csak a történetre koncentrál. Leginkább az egyszerű meséket kedveli, amely szólhat gesztenyefiúról, kisvakondról, különböző bogárkákról. Persze a klasszikusokat is szereti, mint például a Mauglit, a Micimackót vagy a Tesz-Vesz várost, a magyar népmeséket. És élvezettel hallgatja, majd mondogatja utánam Weöres Sándor, Zelk Zoltán gyermekverseit.
Hogyan jutottál ki erre a találkozóra?
Pályázni kellett, bizonyos kritériumoknak kellett megfelelni. Például kitétel volt, hogy a pályázó rendelkezzen már publikált fordítással. Azt is meghatározták, hogy milyen nyelvekkel lehet jelentkezni (urdu, magyar, lengyel, orosz, kínai, arab, olasz, spanyol). A szerencsések közé tartoztam, október közepén értesítettek, hogy részt vehetek. Ahol összejött a tíz fős létszám, ott nyelvi alapon szerveződtek a csoportok. A mienk volt az egyetlen tematikus csoport.
Mesélj! Mit tapasztaltál?
Számomra lenyűgöző volt az egész esemény, amelyet Büyükada szigetén rendeztek meg, két órányi hajóútra Isztambultól. Mindegyik csoportnak volt egy-egy moderátora, a mienknek kettő is: egy tanár úr (Necdet bej) és egy kiadóvezető asszony (Melike hanim). Necdet bej profi módon fogta össze a soknyelvű csoportot. Először kronológiai áttekintést adott a török gyermekirodalom fejlődéséről, majd különböző szempontok alapján elemeztünk bizonyos klasszikus gyermekmeséket. Melike hanim (fejkendős, konzervatívabb nő) elmesélte a kiadónál szerzett tapasztalatait. Sok apró és érdekes részletet osztott meg velünk, illetve felhívta a figyelmünket számos dologra, amelyre ügyelni kell szerződéskötéskor. Mindkét előadó író is egyben, így a hét során felolvastak az általuk írt mesékből.
Milyenek a mesekönyveik?
A török mesék is sokfélék, akárcsak az itthon kaphatók. Sajnos azonban nagyon sok az olyan, amely oktató szándékkal íródott, és eléggé didaktikus. Ezt Necdet bej nagyon fájlalta. Melike hanim pedig arról számolt be, hogy eleinte mennyire nehezen fogadta a török társadalom a válás témáját feldolgozó mesekönyveket. Azt is megemlítette, hogy egy klassz mesefordítás végül azért nem jelenhetett meg, mert túl részletesen és hosszasan szerepelt benne a karácsony és az ünnepi teendők. Ez túlságosan idegen a szinte száz százalékosan muszlim török társadalom számára.
Mennyire ismerik a magyar irodalmat?
Törökül talán csak A Pál utcai fiúk, illetve néhány Petőfi vers jelent meg egészen a közelmúltig. Idén májusban adták ki Az egri csillagokat törökül, és nemrég megjelent egy versantológia is. Ez vajmi kevés, ha azt vesszük, hogy a török gyerekek úgy tanulják az iskolapadban, hogy a magyarok is törökséghez tartoznak, és tulajdonképpen egy népcsoport vagyunk.
De kellemes meglepetés volt, amikor felfedeztem, hogy egy kedves kint élő ismerősöm – Ági Judit Kirisoglu – lefordította a Bogyó és Babóca mesesorozat számos darabját. A mesében szereplő bogarak mind jópofa, „beszédes” török neveket kaptak.
Úgy tudom, a mai török népesség hetven és fél millió – csak Isztambul lakossága egy magyarországnyi – , ennek a fele 28 éven aluli, szóval elég nagy a potenciális olvasók száma. Mit tudhatunk, mennyire és miket olvasnak a törökök?
A törökországi lakosság valóban látványosan gyarapszik, bár az elmúlt időszakban ott is lelassult ez a fejlődés. Az olvasás azonban nem annyira elterjedt, mint hazánkban. Sokkal kevesebb a könyvtár számarányait tekintve, és a törökök elmondása alapján a társadalom megveti azokat, akik a köztereken, tömegközlekedési járműveken olvasnak és művelődnek. Persze az értelmiség és a diákok azért olvasnak, és a klasszikus irodalmi művek mellett sok a felbukkanó új tehetség.
Milyen terveid vannak? Miket szeretnél fordítani?
Hát, vannak terveim. Sokasodó feladataim miatt azonban egyre jobban meg kell fontolnom, mi az, amit elvállalhatok. Jelenleg egy vaskos Uzuner-regényen dolgozom, amellyel február közepéig el kell készülnöm, és Mariettával egy Safak regényt is fordítunk. Kilátásban van egy ifjúsági regény Gülten Dayioglutól, amelyre már kaptunk is támogatást a törököktől.
Volna-e kedved valamelyik magyar gyermekkönyv lefordításához?
Természetesen. Több évnyi műfordítás után (mindig anyanyelvre!), most már felmerült és megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy meg kéne próbálkoznom egyszerűbb magyar mesék törökre fordításával. Talán jövőre ebbe is belevágok!
Szepesi Dóra
