„játékosság és az írásban való gondolkodás”
Majoros Nóra, Író Cimbora
Miért csatlakoztál az Író Cimborák társaságához?
Az első könyvem a Móra kiadónál jelent meg, Dávid Ádám szerkesztette. Teljesen más területről érkeztem, nem volt kapcsolatom írókkal, kiadókkal, úgyhogy elég bizonytalanul mozogtam ebben a közegben. Ádám bemutatta nekem az Író Cimborák csoportot, ahol hamar szerkesztési feladatot is kaptam. Úgy is mondhatnám, olyan nekem az Író Cimborák, mint a kisiskolásnak az első osztályközösség.
Melyik akció/havi téma tetszett a legjobban, és miért?
Legnagyobb izgalommal a Kinek a bőre? gyermekrajz pályázatra születő írásokat figyeltem. A pályázat két hónapja annyi megható pillanattal, gyerekekkel közös élménnyel szolgált, hogy Cimbora-lázban égtem végig. Ahogy végiggondolom a témákat, eszembe jut még a képregényes hónap, a Rongyszőnyeg-játék is, és nagyon nehéz választani. Azok közül a témák közül, amiket szerkesztettem, legnagyobb örömmel az Adventi kalendárium szolgált, imádom a karácsonyi meglepetéseket.
Milyen jó vagy rossz tapasztalatokat szereztél az eddigi együttműködés során?
A legjobb az a folyamat, ahogy a virtuális közösségből lassan valódi kapcsolatok, barátságok válnak. Rossz tapasztalat legfeljebb annyi, hogy irigységgel és keserűséggel tölt el, hogy a legutóbbi cimborás rendezvényeket nem volt lehetőségem részt venni.
Volt olyan írás az oldalon, ami különösen inspirált?
A folytatásos kalózos mesénk után magam is nekiálltam egy kalózos történetnek. Legjobban nem is az írások, hanem a gyerekrajzok inspiráltak, rengeteg mese kavarog a fejemben, ahányszor csak végiglapozom a pályázat képgalériáját.
Az itteni tevékenységedet hogyan tudod összeegyeztetni a többi munkáddal?
Valóban néha rengeteg időt elvesz a blog rendezgetése, a szerkesztés, de még az is, hogy adott témára és időre írjak valamit. Mégis fontosnak tartom, hogy a játékosság és az írásban való gondolkodás állandóan jelen legyen az életemben, és ebben sokat segít a blog.
Van-e kedvenc posztod az eddig megjelent szövegek között?
Nyulász Péter: Hókristály keringő című versét ezerszer is elolvastam.
Hogyan zajlik az együttműködés az Illusztrátor Pajtásokkal?
Hatalmas meglepetés volt számomra, amikor először kértem fel Pajtásokat, hogy készítsenek képet az általam szerkesztett hónaphoz, szinte mindannyian örömmel mondtak igent, és amelyikük elfoglalt volt, az a következő hónapban jelentkezett, hogy rendelkezésre áll. Az Illusztrátor Pajtások éppen olyan lelkesek és játékosak, amilyenek mi vagyunk. Számomra pedig az egyik legizgalmasabb folyamat, ahogy a fejemben lévő képből szöveg lesz, ami az illusztrátor fejében újra képet formál, és ez a két kép vagy nagyon hasonlít, vagy nagyon különbözik, de mindkét eset szórakoztató.
Mennyire követi a világtrendet a kortárs magyar gyerekirodalom?
Ha külföldön járok, mindig betérek a könyvesboltokba, és első utam a gyerekkönyves sorokhoz vezet. Leginkább a szélesebb témaválaszték és a nagyobb kísérletező kedv szokott megfogni, amit itthon hiányolok. Persze a szűk magyarországi piac magyarázza ezt a hiányt, és ha valamit kívánhatok a magyar gyerekirodalomnak, akkor ennek a korlátnak a feloldása az.
Milyen lesz tíz év múlva egy magyar gyerekkönyvszerző élete?
Nehéz elhinni, hogy egyszer nem mellékes tevékenységként, hobbiként űzöm a gyerekirodalmat, hanem legfőbb időtöltésként, de ha tíz évre előre álmodozok, akkor mégis így képzelem.
Both Gabi
