„Szeretek elragadtatódni”
Csík Mónika, Író Cimbora
Miért csatlakoztál az Író Cimborák társaságához?
Mert felkínálta a decemberi ügyeletes szerkesztő, hogy én lehetnék a tizenötödik ablak. Pontosabban a mögötte rejtőző meglepetés. Ki ne szeretne az adventi kalendárium varázsos ablakocskája mögött kuksolni, akár egy tejcsokidarabka, s várni, hogy kíváncsi nyitogatók a csodavárás során rátaláljanak?
Melyik akció/havi téma tetszett a legjobban, és miért?
A Kinek a bőre? gyerekrajzos akciót különösen élveztem. Gondolj bele, több száz tiritarka gyerekrajz, tele humorral, kreativitással, kiszínezett álomvilággal, szinte mindegyik belé rejtett történettel kecsegtetett. Kicsit úgy éreztem, amelyik csöppség mellé odaszegődöm, annak nemcsak az alkotópárja, hanem a játszótársa is leszek.
Milyen jó vagy rossz tapasztalatokat szereztél az eddigi együttműködés során?
Tettre kész csapat verődött itt össze, olyan emberek, akik a napi munka, feladatok, nyűgök-bajok mellett juttatni tudnak ide is az energiájukból, valami közöset, újat építendő. Szent őrültek? Lehet. Épp ez bennük és kezdeményezésükben a szimpatikus.
Volt olyan írás az oldalon, ami különösen inspirált?
Szeretek elragadtatódni, úgyhogy módfelett élvezem, ha olyan alkotás kerül elém, amelyre így reagálhatok: Ejha! Jó néhány ejhám hangzott már el, amióta az blogot figyelemmel kísérem. A változatos témáknak köszönhetően bloggereink zöme sok-sok oldaláról mutatkozhatott már be, és rittyenthetett valami frappánsat és meglepőt. Az egyik ilyen Miklya Zsolt Gombolós meséje. Miközben olvastam, arra gondoltam, na, ezt a szintet lenne jó megugorni.
Az itteni tevékenységedet hogyan tudod összeegyeztetni a többi munkáddal?
Könnyedén. A Magyar Szó napilapnál dolgozom nyelvi lektorként és újságíróként, emellett a Sikoly irodalmi és művészeti folyóirat szerkesztője vagyok. Egész nap betűk vesznek körül. Amikor épp besokallnék a napi politikától, a gazdasági-, sport- és kultúresemények hírdömpingjétől, jól esik visszavenni, lelassulni, és a gyerekénemmel foglalkozni picit.
Van-e kedvenc posztod az eddig megjelent szövegek között?
Hogyan lehet eldönteni, hogy mondjuk egy húszas fagyilistán melyik a legfinomabb? Alighanem csak sorshúzással. A szövegekkel is így vagyok. Fortuna Weöres (és Ági) Rongyszőnyegének kedvezett.
Hogyan zajlik az együttműködés az Illusztrátor Pajtásokkal?
Seregnyi jó tollú (Képzőművészeknél hogy van ez? Jó ecsetű?) illusztrátorra figyeltem fel az blog oldalain. Bár szerkesztőként csak mostanában debütálok, így a közös munka technikai részét nem tudom megítélni, mindenesetre hosszas azok listája, akiket szeretnék megkörnyékezni az újrahasznosítós hónap anyagának illusztrálása ügyében.
Mennyire követi a világtrendet a kortárs magyar gyerekirodalom?
Úgy tűnik, egyre inkább. Könyvészeti, műfaji, tematikai és még jó néhány szempontból felveheti a versenyt idegen nyelvű gyerekkönyvekkel. Remélem, azért meg tudja tartani azokat a jellegzetességeit is, amelyek „magyarosak”. A népmesékhez, mondákhoz, a népi hiedelemvilághoz, népdalokhoz, ősi motívumokhoz való kötődésre gondolok itt elsősorban.
Milyen lesz tíz év múlva egy magyar gyerekkönyvszerző élete?
Remélem olyan, mint egy rocksztáré. Csomó felkérésnek kell eleget tennie, egymást érik majd a fellépések, elzsibbad a keze a dedikálásoktól, poszterekről mosolyoghat a gyerekek szobafalán, sütit neveznek el róla (mert utcát, ugye, életében mégsem illik), és megtelik a mailboxa a gyerekek által küldött levelekkel és rajzokkal. Hogy mindez lehetetlen? Ugyan! A szavaknak teremtő erejük van. Ki ne tudná?
Both Gabi
