„ámultam és bámultam”

 

Bertóti Johanna, Író Cimbora

 

 

– Miért csatlakoztál az Író Cimborák társaságához?

– Mikor a felhívást megkaptam, szinte nem is volt kérdés, hogy csatlakozom-e. Izgalmas kezdeményezésnek tűnt, és úgy éreztem, hogy egy ilyen gyermekirodalmi kör nagyon tud majd motiválni.

 

– Melyik akció/havi téma tetszett a legjobban, és miért?

– Több kedvencem is volt. Mind közül a legjobban talán a gyermekeknek meghirdetett rajzpályázathoz kapcsolódó hónapokat szerettem. A beérkezett rajzok közül kedvünkre válogathattunk, és miután szöveget írtunk egy-egy rajzhoz, az illető pályázót megajándékoztuk például egy megjelent kötetünkkel. Mivel én még nem rendelkezem sajáttal, a dalaimat küldtem el a gyermekeknek (versek megzenésítésével is foglalkozom), illetve a szülővárosomról egy képeslapsorozatot. Azért szerettem nagyon ezt az akciót, mivel konkrét kapcsolat teremtődött köztünk és olvasóink között, a gyermekek is részt vehettek az alkotás folyamatában, hiszen az ő rajzaik ihlették a szövegeinket, nem utolsó sorban csodálatos munkák születtek, ámultam és bámultam, mennyi szép rajz érkezik be.

     Emellett a Rongyszőnyeg témájú júniust is nagyon szerettem. Talán sokan ismerik azt a játékot, amikor egy harmonikaszerűen összetűrt lapon úgy kell folytatni az előző rajzot, hogy nem látjuk csupán a vonalak végződéseit. E játék mintájára született meg az idei június az Író Cimborák blogján. Egy-egy Weöres Sándor vers indította a játékot: a versre rajz készült, a rajzra újabb vers, az újabb versre újabb rajz, és így tovább. Az illusztrátorok és írók mindig csak a közvetlen előzményt ismerték a sorozat újabb darabjának létrehozásakor. Igazi játékban lehetett részük azoknak, akik részt vettek az alkotásban, és azoknak is, akik követték a folyamatot. Nagyon szeretem, mikor ilyen játékos módon jön létre valami.

     Megemlíteném még a képregényes hónapot, meg a decemberi ünnepi nyitogatós kalendáriumot kedvenceimként.

 

– Milyen jó vagy rossz tapasztalatokat szereztél az eddigi együttműködés során?

– Nagyon jó hangulatban és a kölcsönös tisztelet jegyében folyik a munka. Minden egyes olyan alkalom, mikor írtam a blogra, jó tapasztalatnak bizonyult. Külön élmény volt aztán a személyes találkozás. Két felolvasáson volt szerencsém részt venni, találkozni azokkal az emberekkel, akik többségével azelőtt csak interneten keresztül kommunikáltam, vagy a blogon olvastam az írásaikat.

     A júliusi hónap szerkesztését is pozitív tapasztalatként tudom elkönyvelni. Úgy érzem, hogy nagyon nekem való feladat volt. Általában az szerkeszti az illető hónapot, aki a hónap témáját javasolja. Júliusban az utazás, a vakációzás témája köré szerveződtek az írások. Annak is örülök, hogy volt, aki ráharapott arra az ötletemre, hogy egy utazás során készített fotóból kiindulva szülessenek képversek. Az illusztrátorokkal való együttműködés nagy öröm, annak külön örülök, hogy új illusztrátorokat is bevontam.

     Lehet, túlzásnak tűnik, de eddigi tapasztalataim alapján itt tényleg minden szép és jó, rossz tapasztalatokról nem számolhatok be.

 

– Volt olyan írás az oldalon, ami különösen inspirált?

– A folytatásos történeteknél úgyszólván szükségszerű volt, hogy inspiráljanak ez előző bejegyzések. Ezen kívül nincsenek konkrét szövegek, amelyeket meg tudnék nevezni, de az egész Író Cimborás megmozdulás nagyon inspirálóan hat rám.

 

– Az itteni tevékenységedet hogyan tudod összeegyeztetni a többi munkáddal?

– Ez nem okoz gondot, hiszen meg van a lehetőség, hogy annyit vállaljunk, amennyi az időnkbe belefér.

 

– Van-e kedvenc posztod az eddig megjelent szövegek között?

– Az általam szerkesztett hónap összes bejövő szövege a kedvencem lett, hiszen ezekkel az írásokkal kerültem legszemélyesebb kapcsolatba. Ezeken kívül a Gyíkos szőnyeg nagy kedvencem.

 

– Hogyan zajlik az együttműködés az Illusztrátor Pajtásokkal?

– A dolgok klasszikus menete az, hogy elkészül egy írás az adott hónap témájára, és ahhoz illusztrátort keresünk. De mint említettem, volt rá példa, hogy rendhagyó módon a versek, rajzok egymást ihlették a Rongyszőnyegesben, illetve tavaly novemberben képregényesdit játszottunk: az illusztrátorok előre megrajzolt képeihez írtunk szöveget.

 

– Mennyire követi a világtrendet a kortárs magyar gyerekirodalom?

– Nem vagyok kellőképpen otthon a külföldi kortárs gyermekirodalomban.

– Milyen lesz tíz év múlva egy magyar gyerekkönyvszerző élete?

– Erre a kérdésre érdemben tíz év múlva tudnék válaszolni.

 

(Both Gabi)