DÁVID ÁDÁM
– Miért tartottátok fontosnak az Író Cimborák társaságának létrehozását?
– Az igazán eleven, inspiráló kezdeményezések tapasztalatom szerint nagyon sokszor a civil kurázsinak köszönhetik megszületésüket. Így volt ez az Illusztrátor Pajtások esetében is. A náluk tapasztalt zabolátlan alkotói kedv és játékosság kínálta az ötletet, hogy a kortárs gyermekirodalomnak is megszülessen az online fóruma. A Pagony Kiadó egyik műhelybeszélgetésén Agócs Írisz beszélt blogolási tapasztalatairól, és nagyon megfogott a Pajtások önszerveződő, spontán működése. Éreztem, hogy ha nekik sikerült néhány hónap alatt több tucatnyi vizuális világot felmutatniuk, akkor a gyermekirodalom elkötelezett alkotói is megteremthetik a maguk közösségét. De már 2011 decemberében, amikor először vetettem fel az ötletet Finy Petrának és még néhány szerzőnek, abban bíztam, hogy ez nem pusztán szövegek posztolásáról szól majd. Legnagyobb örömömre azóta nyilvánvalóvá vált, hogy a blogon olvasható írások csak a jéghegy csúcsát adják; az igazán fontos az a közös munka és együttgondolkodás, amely révén hónapról hónapra újjá tud születni az oldal. És már az indulásnál fontos volt számomra, hogy minél többször találkozhassunk offline is. A Cimborák a világ különböző pontjairól küldik szövegeiket a közös mailcímre, de szerencsére időről időre tudunk személyesen is találkozni. Egyetemista korom óta több írói műhelynek is tagja voltam, és tudom, mennyire sokat jelent egy-egy elmélyült beszélgetés.
– Melyik akció/havi téma tetszett a legjobban, és miért?
– Nehéz választani, ahogy mondani szokás. A legtöbb eufórikus élményem azokhoz a hónapokhoz kötődik, amikor egymásra épülő, folytatásos szöveget dobtunk össze a közösen kitalált játékszabályok szerint. Az első ilyen hónap 2012. júniusa volt, amikor Miklya Zsolt ötletéből kiindulva a VAKÁCIÓ betűivel kezdődő rövid meseszekvenciákból bomlott ki egy izgalmas, vicces és mindenekelőtt végtelenül szabad kalózos történet. Emlékszem, épp aznap érkeztem Madridba, amikor a „V” megírása várt rám, és hajnalig zsonglőrködtem a többiek által feldobott labdákkal. Nem biztos, hogy mindet sikerült lecsapnom, de az az éjszaka felért egy wimbledoni győzelemmel.
– Milyen jó vagy rossz tapasztalatokat szereztél az eddigi együttműködés során?
– Az eddigiekből gondolom kiderült, hogy alapvetően csupa jó tapasztalattal gazdagodtam. A legjobb érzés talán az volt, hogy amikor a kezdeti lelkesedés és idő kezdett fogyatkozni nálam, a közösség már annyira összetartóvá vált, hogy mindig volt valaki, aki átvette a stafétát, és az első idők útkeresés óta nagyszerűen működik a havi témák, havi szerkesztők rendszere. Persze előfordulnak szervezési nehézségek, különösen a személyes találkák összehozásakor, de ez már csak a nagy földrajzi távolságok és a Cimborák egyéb bokros teendői miatt is érthető.
– Volt olyan írás az oldalon, ami különösen inspirált?
– Persze, rengeteg. A leginspirálóbb azonban mindenképp az a több száz rajz volt, amelyek a Kinek a bőre? pályázatra érkeztek. Nem tudok elég hálás lenni Zsoltnak, hogy kitalálta, felvállalta és példátlan alapossággal, szeretettel levezényelte ezt a nem mindennapi rajzpályázatot. Úgy láttam, a többi Cimborát is lenyűgözte a rajzok humora, gazdagsága.
– Az itteni tevékenységedet hogyan tudod összeegyeztetni a többi munkáddal?
– A Cimborák kettős feladatköre, az írás és a szerkesztés pontosan körülírja, hogy mit teszek nap mint nap. És persze egy készülő ifjúsági regény koncepciójának csiszolgatása vagy egy újabb mórás kötet sokadik végigbogarászása is nagy élmény, de a cimboráskodás ennél lazább, közösségibb műfaj.
– Van-e kedvenc posztod az eddig megjelent szövegek között?
– Nem tudok egy bejegyzést kiemelni. Mindig örülök a meglepetéseknek, például Mészöly Ági metsző humorú versei, Dóka Péter egyperces meséi vagy Nyulász Péter csengő-bongó rímes időmértékes sorai új színt jelentettek számomra, és árnyalták a róluk alkotott képet. De külön öröm számomra a formai kísérletezés is, ami olykor túlmutat a hagyományos műfaji választékon, mint a képregényvariációk vagy a legutóbbi képversek.
– Hogyan zajlik az együttműködés az Illusztrátor Pajtásokkal?
– Szerencsére nagyon gördülékenyen. Ezért persze köszönet illeti a szerzőket és illusztrátorokat egyaránt kitartóan nyüstölő, figyelmeztető, kérő, könyörgő üzenetekkel bombázó szerkesztőket is. Volt már több kiállításmegnyitóval egybekötött felolvasásunk, és legutóbb a Múzeumok éjszakáján, Weöres Sándor századik születésnapja alkalmából alkottunk közösen a Pajtásokkal a Mesemúzeumban.
– Mennyire követi a világtrendet a kortárs magyar gyerekirodalom?
– A gyermek- és ifjúsági irodalom egyre szerteágazóbb terület a kulturális (és nem mellesleg az üzleti) világban. Az egyes műfajok, korosztályok és kultúrkörök kitermelik a maguk trendjeit. A képeskönyvek területén például kisebbfajta forradalom zajlott le az utóbbi tíz év hazai könyvkiadásában. Sokan, sokszor elmondták már, hogy az elkötelezett, profi kis kiadók megjelenése, és bizonyos nagyobb kiadók megújulása révén soha nem látott vizuális és tematikai gazdagság jellemzi a gyerekkönyvek piacát. Az ifjúsági irodalom területén is egyre több fontos trendre látunk már hazai példákat, és nem egy kollégával beszélgettünk már arról, hogy a következő öt–tíz év legizgalmasabb újdonságai a regényforma nemzetközileg is számottevő változásainak meghonosodása kapcsán várhatók (tabudöntő témák, steampunk és más szubzsánerek). A kritika, az úgynevezett szakma szintén érzi a változás szelét, az utóbbi másfél évben soha nem látott számú fórumbeszélgetés (például a Plüss Műhelyben, tematikus szám (például a Szépirodalmi Figyelőben) szólt a gyermekirodalom aktuális kérdéseiről.
– Milyen lesz tíz év múlva egy magyar gyerekkönyvszerző élete?
– Pörgős. Minden esély megvan rá, hogy a civil kezdeményezések tovább erősödjenek (bár mindig fennáll az esetleges intézményesülésből adódó érdekellentétek veszélye), és a könyvkiadásban tapasztalható aggasztó folyamatok dacára bizakodó vagyok, hogy egyre több igényes könyvet tudunk majd adni a gyerekek, kamaszok kezébe. Remélem, addigra az Író Cimborák közössége már néhány antológiával is büszkélkedhet majd.
Both Gabi
