Horváth Mónika
Almáspite a kertben
Idén június 19-én adják át a Kate Greenaway Medált az Egyesült Királyságban, mely az egyik legrégebbi és legrangosabb illusztrációs díj a szigetországban.
Kate Greenaway (1846-1901) angol gyerekkönyv-illusztrátor és író volt, a viktoriánus kor második felében alkotott. Londonban született, de gyermekkorát vidéken töltötte, mely nagy hatással volt rá, így későbbi művészetére is. 1879-ben jelent meg első könyve, Under the Window címmel, melyből 70 ezer példányt adtak el Angliában, ezen kívül Franciaországban, Németországban és az Egyesült Államokban is nagy sikere volt. Mintegy 150 könyvet illusztrált. Sajnos fiatalon halt meg, mindössze 55 évesen, művészete iránti tiszteletből díjat neveztek el róla.
Az idei Medál várományosai:
Rebecca Cobb: Lunchtime
Emily Gravett: Again!
Chris Haughton: Oh no, George!
Jon Klassen: I want my hat back
Chris Mould: Pirates ‘n’ Pistols
Helen Oxenbury (illusztrátor) and Peter Bently (író): King Jack and the Dragon
Levi Pinfold: Black dog
Salvatore Rubbino (illusztrátor) and Nicola Davies (író): Just Ducks!
Elárulom, hogy legjobban Rebecca Cobbnak szurkolok: bár a könyv még nem volt a kezemben, de a honlapján virtuálisan belelapozhatunk, friss, színes, levegős, és vidám. Chris Haughton világa még színesebb, sok naranccsal és magentával. Jon Klassen könyvét élőben is láttam egy angol könyvesboltban, nagyon tetszett. Éppen ellentéte a két előbb említett illusztrátornak, kevés színt használ, az összhatás mégsem tűnik komornak, sőt, a figurák karakterei miatt nagyon is vicces. Salvatore Rubbino kacsás könyve is ígéretes, és Levi Pinfold Black Dogja is a listámra került.
A Kate Greenaway díjjal egy időben egy másik, irodalmi díjat is kiosztanak, ez a Carnegie Medál. A díjat 1936-ban alapították a skót származású filantrópus, Andrew Carnegie (1835-1919) emlékére. Tavaly a Carnegie Medál díjazottja Patrick Ness lett (A monster calls című könyvéért – nálunk Szólít a szörny címmel a Vivandra Kiadó adta ki 2012-ben), a Kate Greenaway illusztrációs díjat pedig a könyv illusztrátora, Jim Kay kapta. Mindkét díjjal jár egy-egy arany medál, illetve a nyertesek 500 angol font értékű könyvet adományozhatnak egy általuk kiválasztott könyvtárnak.
A könyves kívánságlistám egyre hosszabb, mióta volt szerencsém Angliában eltölteni egy évet. A régi könyvek éppen annyira vonzanak, mint az újak, ezért nagy volt az örömöm, amikor egy kirándulás alkalmával véletlenül felfedeztünk egy bájos, szinte mesebeli antikváriumot Anglia közepén, Buxton városkában.
Ez a Scrivener’s book shop. Ránézésre nehéz elhinni, de ez az aprócska épület Derbyshire megye talán legnagyobb, leggazdagabb kínálatú antikváriuma. Belépve kiderül, miért: az ötszintes épület a pincétől a padlásig telis-tele van roskadásig megrakott könyvespolcokkal. Pince, földszint, első emelet, második emelet, padlás. Egy napot simán el lehet nézelődni, ha belefáradunk, készíthetünk magunknak teát vagy kávét, kényelmes kanapén ücsöröghetünk. A zenei részlegen kis fehér zongora és kották, Haydn mellett pedig büszkén fedezhetjük fel Liszt nevét. A kék lépcső mellett apró kiállítás a falon. Babaház és óriási plüss oroszlán, képeslapok, muskátlik az ablakban. A padláson térképek, útikönyvek, minden kis vízszintes helyen polc, kosár, láda, tele könyvvel, képtelenség mind átnézni. Vasárnap lévén csak kevés időnk volt itt, a gyerekkönyves részlegen mégis leragadtam egy órára. A legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor a pincébe lépve egy kis viktoriánus múzeumban találtam magam, kandallóval, csipketerítős karosszékkel, vitrinnel, festményekkel, és további, csodálatosan szép gerincű könyvekkel. Az antikvárium 1890-ben épült, és eredetileg lakóház volt egy bolttal. A tulajdonos egy kilencven körüli úr, aki nemcsak kereskedő, de gyűjtő is, emellett könyvkötészettel is foglalkozik, mégpedig ott helyben.
Már itthon vagyunk, és a májusvégi október furcsa hangulatában régi-új buxtoni szerzeményeimet lapozgatom. Nagyon örülök, mert két Greenaway könyvet is zsákmányoltam (az egyik az Apple Pie, a másik pedig a Marigold Garden egy részlete puha kötésben), néhány oldalt egy botanikai képeskönyvből, egy szép tavaszi verset, valamint pár nyomatot angol tájképpel.
Az Apple Pie első kiadása 1886-os. Nem tudom, az enyém hányas, de van benne egy nagyon szép, kézzel írott ajánlás egy Fiona nevű hölgynek 1975 májusából. Ez egy ábécéskönyv, minden betűhöz egy-egy rövid mondattal, a történet fő szála pedig egy óriási almás pite elfogyasztása.
A Marigold Garden első kiadása 1885-os, a képen látható példány 1974-es. Csipkék, fodrok, szalagok, rózsák, angyalokhoz hasonló gyerekek. Kate Greenaway vonalvezetése lenyűgöző, ez az idealizált és nosztalgikus képi világ nagyon jólesik a szememnek, a ruhák és a színek csodásak, csupa zöld és angol kert. Ha egy kicsit menekülhetnékem támad a jelenből, fogom a könyveket, kiülök a kertbe egy szelet forró almáspitével, és újra a századforduló előtt érzem magam.
