Állati jó könyvek
A cica, aki haza akart menni már a második könyv, amit Jill Tomlinsontól fordítottál. Hatalmas sikere van a sorozat első kötetének, A bagoly, aki félt a sötétben című mesének is. Mi a titka?
Én is meglepődtem azon, hogy heteken belül ennyire sikeres lett. Az elsődleges ok szerintem a téma, vagyis a félelem a sötéttől. Ez valamilyen formában minden gyereket érint, és szerintem a szülőket is nagyon foglalkoztatja. Ráadásul (és ez is kiderül rögtön a címből), ott fordul elő a félelem, ahol nem is kéne: a baglyok nem félnek a sötéttől! És még mindig csak a könyv külsejénél maradva: Anna Laura Cantone bohókás rajzai rögtön sejtetik, hogy mindez mesésen lesz tálalva.
Jill Tomlinson különleges szerző. Ilyen kristálytiszta szerkezetű, gondosan felépített könyvekkel még nem nagyon találkoztam. Mennyire tudatos alkotó?
Elképzelésem sincs. Tulajdonképpen teljesen véletlenül bukkantam rá, és azóta sem tudtam túl sok információt összevadászni róla. Bolognában – ráadásul nem is a könyvvásáron, hanem csak egy „mezei” könyvesboltban sétálgatva – láttam meg olaszul a cicás könyvet. A Pagonyban már régi vágyunk volt, hogy Anna Laura Cantone rajzait kiadjuk valamilyen formában – ebben a könyvben pedig tökéletesen megfelelt a szöveg-kép arány. Megvettem, de a szövegről még mindig nem tudtam semmit, mert nem beszélek olaszul. Aztán megrendeltem angolul, a többi kötettel együtt, és akkor már biztosak voltunk a dolgunkban!
Mi okozta a legnagyobb nehézséget fordítás közben?
Egyetlen szó: FUN. Elég könnyű lefordítani, nem? Úgy a harmadik órán megtanuljuk: szórakozás. De hát hogy hangzik ez: a sötétség szórakozás! Esetleg: a sötétség jókedv? Egyik ormótlanabb és laposabb, mint a másik. Jó sokáig ki is hagytam, míg a lányom el nem ment táborba. Amikor hazatelefonált, és megkérdeztem, hogy „na, milyen?”, egyetlen szóval válaszolt: BULI. Nem is lehet más, ugye? A sötétség buli!
A cicás könyvnél nagyon sokáig gondolkodtam, hogyan oldom meg, amikor „franciául” nyávog a macska. Chez-moi, merci és társai. Végül azt találtam ki, hogy a magyar kiejtés szerint írom le a francia szavakat: sémmoááá, merszííí. Így olvasni is könnyebb és a nyávogást is visszaadja. Csak arra figyeltem, hogy minden francia szó legalább egyszer le legyen írva helyesen is.
Sok olyan ötletes megoldást láttam a magyar szövegben, ami nem biztos, hogy így volt az eredetiben is. Nagyon „meséül” fordítottad ez a történetet?
Én nem is a „meséül” szót használnám, hanem egész egyszerűen: magyarul. Nagyon-nagyon igyekeztem arra figyelni, hogy ne feltétlenül a mondatokat fordítsam, hanem a helyzetet. Ebben a helyzetben mit mondanak a gyerekek: na, lécci, szuper, de mama... És ettől persze kicsit modernebb, maibb is lett a szöveg, mint az eredeti.
A többéves szerkesztői gyakorlat biztosan átsegít egy-egy akadályon. Hasznosítod ezt a sok tapasztalatot fordítás közben?
Igen! Most már pontosan tudom, hogy mit kell elvárnom magamtól, tudom, hogy annak a szövegnek hogyan kell hangoznia, és meddig kell gyúrnom, hogy valóban olyan is legyen. De még így is belecsúszott egy borzasztó csúnya félrefordítás, amit csak az „igazi” szerkesztők szúrtak ki.
Mi a módszered? Először elolvasod a könyvet egyben, és jegyzeteket készítesz? Vagy lassan, fejezetről fejezetre haladsz?
Ezt most elolvastam előre, de szerintem ez nem feltétlenül szükséges. Bár valamennyit muszáj előre olvasni, hogy el tudjam kapni a szöveg hangulatát. Én az első menetben elég nyersen fordítok, csak hogy haladjak, aztán minden egyes átnézésnél javítok. A második menetben nagyon-nagyon sokat javítok, még a harmadikban is, aztán egyre kevesebbet. De legalább 7-8-szor végigmegyek a szövegen, legalább egyszer kinyomtatva is.
Mikor jelenik meg a harmadik kötet? Fordítod már?
Igen, és majd ősszel jelenik meg. A címe: The Penguin Who Wanted to Find Out. Hát, azt még nem tudom, hogy lesz magyarul... De talán majd fordítás közben megvilágosodom!
A Bilikönyv szövegét is te fordítottad, ám az elég rövid volt. Ez a három kötet csak egy kis kirándulás a fordítás birodalmába?
Nagyon szeretek fordítani! Komoly terveim nincsenek, de remélem, hogy kisebb-nagyobb fordításaim folyamatosan lesznek.
Nagyon jól sikerült Anna Laura Cantone pesti látogatása. Elképzelhető, hogy egy pagonyos magyar szerző kötetét is illusztrálja majd egyszer?
Na, ehhez most lecserélem a fordítós kalapomat a kiadósra: igen, nagyon is! Bár azért ez nem könnyű. Valószínűleg valami nagyon rövid vagy nagyon általános szövegre lenne szükség, hogy semmi ne vesszen el az író-fordító-rajzoló vonalon.
(Both Gabi)
