Folytassuk azt, amit elkezdtünk
Hét éve ti indították útjára az Aranyvackor-pályázatot. A rendezést 2010-ben átvette ugyan a Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesülése, de a zsűri tagjaként (is) folyamatosan részt veszel benne. Az elmúlt évek pályázatainak tükrében hogyan látod, milyen irányban változtak, merre tartanak a gyerekkönyv-illusztrációk, illetve a szövegek?
Sokszor elhangzik, hogy a magyar gyerekkönyv-kiadás az utóbbi 10 évben micsoda karriert futott be: tény, hogy a választék (és a minőségi választék) nagyon megnőtt, és ez valóban örömteli dolog! Ki tudja, talán némi szerepe az Aranyvackornak is van és volt ebben. De ha csak a négy Aranyvackort nézem, nem látunk fejlődést vagy változást, sőt, azt el kell mondanom, hogy idén sajnos sokkal kevesebben jelentkeztek, mint eddig bármikor. Kicsit azt éreztük, hogy az írók-illusztrátorok hátradőltek, mondván, most már itt a minőségi gyerekirodalom, pályázatokra nincs is szükség. Pedig csak úgy tartható fenn valaminek a színvonala, és csak úgy várhatunk el örökös megújulást és frissességet, ha új és új emberek, művészek, módszerek kerülnek be a köztudatba.
Talán az idei Aranyvackor témája (Legendák és mítoszok) sem nyerte el a jelentkezők tetszését – igen, nehéz volt. De szabadon hozzá lehetett volna nyúlni, csakúgy, mint a korábbi témákhoz, az Átváltozáshoz vagy a Városhoz!
Mindenesetre most is sok jó pályázat érkezett, és mi, mint Pagony (és szerintem a többi kiadó is), egész biztosan gazdagodunk majd néhány új szerzővel és illusztrátorral, és ez a lényeg, erről szól az egész. De összességében nem látom azt, hogy azért, mert az egész szakma profibbá vált, a pályázatra beérkező pályázatok is profibbá váltak volna, a pályázat abszolút nem tükre annak, ami „nagyban” zajlik...
Látsz-e formálódni valamilyen új trendet, divatirányzatot a nemzetközi, illetve a hazai gyerekkönyvkiadásban?
Gombos Péter az aranyvackoros előadásában utalt arra, hogy meglepően sok utópia és antiutópia van jelen az ifjúsági könyvek piacán, én erre eddig nem figyeltem fel, de valóban így van, és nagyon érdekesnek tartom. Fenyő D. György pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy milyen sok 3-4-5 kötetes, kötetenként is 3-400 oldalas sorozat van a piacon, és hogy ezeknek a regényeknek a többsége egy elképzelt és nagyon zárt világban játszódik, amely világ nagyon különbözik a mi mindennapjainktól, és rettentő könnyen beszippant. Ennek egyik előfutára minden bizonnyal a Harry Potter volt, de azóta sok-sok jó-rossz, igényes és igénytelen monstrum született, amelyek általában mind nagyon sikeresek (és cáfolják azt a tényt, miszerint a gyerekek – a fiatalok – nem szeretnek olvasni.)
Melyik az a gyerekkönyvtípus, amelyik még mindig hiányzik a hazai könyvesboltokból? Milyen szempontok alapján választjátok ki, hogy mit fordíttassatok le a külföldi kínálatból?
Az idei Aranyvackoron sokszor elhangzott (igazából már a két évvel ezelőttin is), hogy nagyon hiányzik a magyar kortárs ifjúsági irodalom. (Mert hogy a küldföldi ifjúsági regény itt van, ahogy az előző kérdésben utaltam is rá.) De tulajdonképpen jobban állunk, mint két éve, lett azóta egy Dobozvárosunk (nem mellesleg az Aranyvackoron tűnt fel...), vagy A kőmajmok háza, vagy éppen A Szent Johanna gimi. Mindenesetre abban biztos vagyok, hogy az elkövetkező évek elsősorban erről, az ifjúsági regényről fognak szólni.
Mi egyébként olyan könyveket szeretünk a külföldi kínálatból választani, amelyeket etalonnak tartunk: például Annie M. G. Schmidt és Fiep Westendorp párosát egyenesen zseniálisnak tartom, és azt gondolom, hogy egy tökéletes gyerekkönyv olyan, mint a Titi a toronyház tetején. De nyilván remeknek tartom Julia Donaldson és Axel Scheffler vagy Jill Tomlinson és Anna Laura Cantone párosát is. Ezek mind-mind olyan könyvek, amelyekhez hasonló kaliberűeket keresünk itthon is.
Milyen változásokat látnál szívesen 2013-ban a hazai gyerekkönyves szakmában?
Remélem, a kiadók folytatják azt a munkát, amit évek óta csinálnak, és mernek újat, frisset és szokatlant a piacra dobni – ezzel párhuzamosan a befogadóktól pedig azt várnám, hogy legyenek nyitottak ezekre az új és friss dolgokra, merjenek olyan könyveket is megvenni, amilyenek elsőre esetleg szokatlannak és idegennek tűnnek.
Folytassuk azt, amit elkezdtünk!
(Lovász Andrea)
