Beszélgetés Sándor Csillával
A Csodaceruza folyóirat köré szerveződő gyerekirodalmi műhely szinte állandó változásban van – 2012-ben milyen új tevékenységi körökkel bővült a munkátok?
2012 kivételes év a Csodaceruza életében, mert sikerült tíz lapszámot megjelentetni. Ennyi számot már az indulásnál terveztük, de úgy látszik 11 évnek kellett eltelnie, hogy sikerüljön. Régi tervünk szintén, hogy a klasszikus és kortárs gyermek- és ifjúsági irodalomról minél több információt, adatot, ismeretet nyújtsunk, fontos megörökíteni azokat az értékeket, melyek talán enélkül veszendőbe mennének. Ezt szolgálja a honlapunk is (www.gyermekirodalom.hu).
A folyóirat profilja idén kissé átalakult, minden második számotok gyerekeknek szólt. Milyen tapasztalataid vannak, illetve jövőre mi várható?
A Csodaceruza névvel akár gyereklapként is indulhattunk volna, azok, akik nem mélyedtek el a lap tematikájában, a név alapján még a mai napig azt gondolják, hogy gyerekekhez szólunk. Ezt a zavart most sikerült egy kicsit eloszlatni: ma már a gyerekekhez is szólunk, meg nem is. Úgy érzem, hogy a gyerekszámok határozottan felkeltik a szülők érdeklődését, itt is igaz, hogy a gyerekeknek szívesebben vásárolnak, mint maguknak. Egy folyamat elején vagyunk még mindig, meggyőződésem, hogy óriási szükség van arra, hogy tájékoztassuk a szülőket, pedagógusokat, könyvtárosokat a legfrissebb és legjobb gyerekkönyvekről. A Csodaceruzának minden egyes szülőért, gyerekért meg kell küzdenie, nemcsak vevőket kell szereznünk, hanem a szemléletet is alakítanunk kell. Ez óriási, de egyben szép küzdelem. Jövőre is szeretnénk ebben a fele gyerek, fele felnőtt elosztásban megjelenni; örülök, hogy Pálfi György értő és segítő munkájának köszönhetően, valamint a MOME hallgatóinak munkáival sikerült megtalálni a gyerekszámok vizuális koncepcióját. Szerencsénk van, a kortárs költők és írók is szívesen küldenek jó szövegeket.
Az elmúlt tíz-tizenkét év gyerekirodalmi változásainak tükrében hogyan látod a hazai gyerekkönyvpiac idei alakulását? Jónak vagy kevésbé jónak ítéled ezt az évet?
Határozottan jó az idei év gyerekkönyvtermése. Nyáron még nem voltam ennyire optimista, de a karácsonyra megjelenő könyvek között sok olyan van, amely maradandó értéknek látszik. Jó látni, hogy egyre több hazai szerző és illusztrátor kap lehetőséget. Ugyanakkor szomorú azt tapasztalni, hogy az értékes könyvek nehezen jutnak el a vevőkhöz. Nem értek egyet azzal a szemlélettel, hogy a tömeg igényeit figyelembe véve gyártsunk úgynevezett "eladható könyveket", hogy ennek bevételéből a minőség is megjelenhessen. Ez a hozzáállás tönkreteszi az értékes könyvek piacát. Sajnos a szülők többsége könnyen befolyásolható, és a kiadói marketing kihasználja, hogy tájékozatlanok a vevők. Döbbenetes, hogy az illusztrációról, a kortárs költők verseiről milyen nézetek terjednek az interneten vagy a közbeszédben.
Melyik gyerekkönyv volt a kedvenced 2012-ben?
Több is. Kertész Erzsi Labirintója Kasza Juli illusztrációival (Cerkabella) nagyon tetszik, de szeretem Máté Angi és Rofusz Kinga közös könyveit is (Kapitány és Narancshal, Az emlékfoltozók, Magvető), örülök a Scolar sorozatainak (Semmi, Luke és John), Nemes Nagy Ágnes Lila fecske című könyve Molnár Jacqueline illusztrációval (Móra) gyönyörű darab.
Mit tartasz az év legfontosabb gyerekirodalmi történésének? Melyik az az esemény/rendezvény/kiadvány, amelyik a jövőben is garanciája lehet a gyerekirodalomra irányuló figyelemnek?
Minden tartalmas eseménynek, kiadványnak örülök. Volt egy mesemondó verseny az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán, ahol nagyon jól éreztem magam, megható volt látni, ahogy a szervezőt, Bereczki Annát, aki sokat tesz a gyermekirodalom ügyéért, megbecsülik és tisztelik a kollégái. Vagy ott voltam a MÜPA Csukás-estjén, ahol nagyon megérintett sok minden abból, amit Csukás István mondott. Többet kellene róla beszélni, fantasztikus, hogy itt él közöttünk. Az igazán nagy történés lenne, ha jövőre elnyerné az Astrid Lindgren Emlékdíjat, melyre idén sikerült felterjeszteni.
(Lovász Andrea)
