Mészöly Ágnes
A gumicukor visszaüt
Szörnyes, de nem rémes gyerekirodalmi est az Oféliában
Ha létezik gyerekirodalom (márpedig), és megkülönböztethető a felnőtt-irodalomtól, akkor kell, hogy létezzék (és megkülönböztető kell, hogy legyen) minden irodalomhoz-köthető dolog gyerekváltozatban is. Például mi a különbség a felnőtt és serdületlen felolvasóest között – mindenesetre annak, aki gyerekeket akar megszólítani, el kell gondolkodnia, mitől lesz egy irodalmi rendezvény kiskorú-kompatibilis.
Hegedűs Ágotának, Magyari Andreának és Vécsei Rita Andreának majdnem sikerült összeállítani egy remek gyerekirodalmi estet. Minden hozzávalót összeszedtek: barátságos volt a hely (a Pepita Ofélia, Maci kávé szívószálas kanállal rendelhető), voltak meghívott vendégek (Nyulász Helka Péter és Lakatos Dobozváros István, momentán húzóbb neveket nem is tudok), volt látványos plakát (Császár Norbert munkája); és persze volt gumicukor. Meg műanyag dínók szerteszét, és Lakatos István illusztrációi a színpad fölé csipeszelve.
A gumicukorra még visszatérünk.
És voltak jó szövegek. Csak jó szövegek voltak. Egy rövid beszélgetés-bemutatkozás után Lakatos István kezdte a felolvasósdit – mondhatott volna pár szót a Dobozvárosról, hogy azok is élvezhessék a részletet, akik nem olvasták még a regényt. Vécsei Rita Andrea következett, bevallottan nem gyerekszöveggel, tőle megszokottan precíz, mégis meghökkentő novellákkal, amiket minden felnőtt szájtátva, szinte.
A gyerekek viszont elkezdtek gumicukrot falni (a gumicukorra még visszatérünk).
Hegedűs Ágota jött egy svéd jellegű szabadverssel a hatéveskori pályaválasztásról, aztán Magyari Andrea olvasott fel megjelenésre váró regényéből, a Szkriptum Könyvéből. Remekül. A kiskorúak visszaültek mesét hallgatni, és ott is ragadtak, nem véletlenül, a részlet ötletes és kedves volt, érthető önmagában is, hurrá, még egy gyerekkönyv, amit muszáj lesz megvenni.
Majd Nyulász Péter és, mivel az est a szörnyek köré szerveződött, a szőrös békák, aztán újabb Vécsei-Hegedűs-Magyari-kör: nemgyerek-novella; hibátlan vers egy nagyon majomról; rész a Könyvből, Amit Majd Meg Kell Venni.
Sajnos ekkortájt hatni kezdett a gumicukor, a kölkök begyorsultak és egyre kevésbé fókuszáltak a felolvasókra. Egyébként is, öntudatos tíz éven aluli juszt sem figyel semmire negyven percnél tovább. A harmadik vendéggel (Szörnyi Attila, a neve okán) folytatott beszélgetés és Vécsei Rita Andrea döbbenetesen jó, de gyerekeknek követhetetlen novellája sem rángatta a színpad elé a szocializálatlan aprónépet, pogácsáért rohangáltak, helytelenkedtek feszt, még a szüleiket sem hagyták rendesen műélvezni; megérdemelték, hogy ne érjenek vissza Nyulász Péter zárszóféle, kicsit félbeszakított, kicsit elkapkodott Helka-részletére.
Az est háziasszonyai rutinos felolvasók. Jó szövegekkel készültek, bevállaltak nem gyerekeknek szóló írásokat is. Az aprónép sem idegen tőlük, mégis megcsúszott ez az egész. Kívülről úgy tűnik, hogy nem tisztázták a koncepciót: tényleg gyerekirodalmi estet akarnak-e, és ha igen, mitől lesz ez az est az. Nem sok kellett volna, hogy a csapat csillogó szemmel hallgassa a történeteket; talán némi interaktivitás, pontos időtervezés, tudatosabb szövegválasztás.
És mindenképpen kevesebb szénhidrát.
A fényképet Szőcs Henriette készítette.
