Fotó: Dávid Botond
Farkas Wellmann Éva
Jelenségek, tünetek,
diagnózisok a nép nyelvén
Szomorú, hogy manapság nem születnek népdalok. Sőt, könnyen lehet, hogy nem is egyszerűen csak kár, hanem ez a hiány egyenesen okozója is jó néhány – főként pszichiátriai – jelenségnek, betegségnek. Régen a nép fiai, lányai tüneteiket dalokba, rigmusokba rejtették, „elmondták hát mindenkinek”. Íme, néhány közhírré tett személyes probléma.
„Adjatok egy szalmaszálat, égessem el a világot”, mondja egy lelkes piromán. Repülőtéri körültekintés ide vagy oda – nem biztos, hogy az illetékes szervek ezt a gyanútlan tárgyat el fogják kobozni birtoklójától. De természetesen számos más mániára is találunk példákat népdalainkban. Vegyük rögtön a nimfomániát: „csókold meg az orcám, százszor egymás után”, vagy ennek egy még egyszerűbb változatát: „még százszor is megölellek, / mégsem igazán szeretlek”. Ha háziorvosunkhoz manapság hasonló panasszal fordulunk, nagy valószínűséggel a pszichiátriai szakrendelésre fog irányítani, és a beutalón, a feltételezett diagnózis helyén ott fog díszelegni a szó: hiperszexualitás. Ezek után persze az sem meglepő, ha a jelzett szakdoktornál már üldözési mániánkról is be fogunk számolni: „egész világ rólam beszél” kezdettel.
Merthogy a világ, az beszél, még akkor is megszólja a lányt, „ha a bálban leesett a fehér alsó szoknyája”, holott ez valójában csupán a kóros soványság, feltehetően anorexia következtében történhetett meg. És ugyanez a lány lehet a szerzője annak a bájos gyerekdalnak is, melynek egyik szakasza így kezdődik: „nem ettem én ma egyebet, csak egy köcsög aludttejet”.
Az őszinteség veszélyes dolog: könnyen kiderülhet, hogy súlyos énképzavarunk van, netán az önbizalmunk is csorbát szenvedett valamikor: „én vagyok az, aki nem jó”, vagy „sej-haj, nem merek egy almát kétfelé vágni”. Utóbbi kijelentésünkkel kockáztatjuk egy kórházi beutaló lehetőségét is. Szerencsére azonban van ennek ellentéte is, amikor csak egyszerűen azt nyilatkoztatjuk ki, hogy: „olyan vagyok, mint a csillagos ég”.
És nem csak a jelenben lehet túlzásokba esni, egykori szociopata személyiségünket is felidézhetjük némi nosztalgiával: „én is voltam valamikor valaki, / én is tudtam a legénynek hazudni”. Azt csak remélhetjük, hogy ez a lódítás nem függ össze semmilyen értelemben a nemiséggel, ugyanis emez számos súlyos panasznak adott már hangot népdalainkban. Például: „jaj, de megkönyörögtetett, míg az ágyába eresztett”. És itt hiába érvelünk a késleltetett szexualitás házasságerősítő vonatkozása mellett. S hogy lássuk, hogy az ilyen viselkedés milyen veszélyekhez vezethet, íme, egy másik őszinte kifakadás: „szeretném a feleségem megverni, ha nem akar megölelni, csókolni”. Nos, igen, ide vezet a női frigiditás a másik nemnél: agresszióhoz. Egyik szép népdalunkban a narkolepsziát ismerhetjük fel: „mikor hozzád jártam, babám, mindig álmos voltál, / szóltam hozzád, de te mindig elaludtál”. S főként, mivelhogy ugyanez a szimptóma a depressziónál is jelentkezhet, igen elítélendő a kedves nem segítő hozzáállása a dologhoz, mert így folytatja: „már ezután kialudhatod magadat, / nem ölelem által a vékony karcsú derekadat”.
Talán, igen, a leggyakoribban kutatható tünetegyüttes éppen a depresszióhoz kapcsolódik. Mi egyébre is gondolhatnánk, mint az efféle idézetekre: „olyan bánat a szívemen, kétrét hajlott az egeken”, „meg kell szívemnek hasadni, ha mindennap bánat éri”. Azonban mégsem ennyire könnyű letudni ezt a rejtélyes betegséget. Fokozatok, árnyalatok vannak. Itt van mindjárt a honvágy miatti depresszió: „mégsem tetszik az élet, jut eszembe fészkem”, vagy a „sej-haj, nincsen kedvem, mert elvitte a gólya”-szerű megszólalás, mely minimum baby blues-ra, de még inkább annak súlyosabb formájára, a post partum (szülés utáni) depresszióra enged következtetni. Aztán a bipoláris zavar egy igen szép megnyilvánulása: „kicsi nekem ez a ház, kirúgom az oldalát” – a mániás szakaszra utalva.
Hogy még sötétebb vizekre evezzünk, a paranoia is fel-felüti a fejét csodás dalainkban: „halálomat sokan lesik, azért lesik halálomat, vegyék el a galambomat”.
De nem mehetünk el közönyösen az apróbb allergiák mellett sem; annál is inkább, hogy valószínű: egy gyímesi népdalból ihletődött egy nemrég bevezetett magyarországi törvény is: „Szivar füstje felszáll a levegőbe, / babám könnye mind lehullik a földre”.
Dalátiratok
1.
Huszárosra vágatom a hajamat,
felnyergelem göndör szőrű lovamat,
széna-szalma három napra van bele pakolva,
adj egy csókot, kisangyalom, az útra.
Zöldre festve, belőve a séró,
Mercédesz ez, nem pediglen ménló,
s ne kérdezd, hogy az hogyan meg ez mint,
most tankoltam ötven liter benzint.
Gyönge vagy még, kisangyalom, a lóra,
táncol a ló, te meg leesel róla,
hogyha egyszer én ülök a sej-haj, nyeregbe,
táncolhat velem a csillagos égbe.
Kétszáztízzel városban, ha kell én…
Nem azé’, de nem ülhetsz be mellém,
hisztizni meg tutti, hogy nem fogsz itt,
egyszer biztos megszerzem a jogsit.
2.
Megkötöm a szárcsa lábú lovamat,
Még az éjjel kimulatom magamat,
Még az éjjel kimulatom magamat egy csárdába,
Úgy es tudom, meghalok nemsokára.
Leparkolom motrom a mélygarázsba,
egész éjjel bulizom a spanokkal,
még ma éjjel bemegyünk egy jó gyulai night club-ba,
nemsokára írhatnak fel donornak.
3.
Jaj Istenem, hogy éljek meg,
Hogy a világ ne szóljon meg?
Jaj Istenem hogy éljek meg,
Hogy a világ ne szóljon meg?
Szól a világ, mit hajtok rá,
Úgy ég a tűz, ha tesznek rá
mondtam én már bébi,
hogy csak privátba,
ne posztolj a profilomra hiába,
nem megmondtam, bébi,
hogy csak privibe,
megszüntetek facebook-ot meg iwiw-et
Egész világ rólam beszél,
De azt mind elfújja a szél
Úgy kellett volna szeretni,
Hogy azt meg ne tudja senki.
Megtudta az egész világ,
S minden rosszat reám kiált.
kommentelnek haverok
meg röhögnek,
megírták már cseten is,
hogy törölnek,
ciki nekik; törlöm én a babámat,
jelölje majd ismerősnek a bánat.
4.
Én Istenem adjál esőt, a lovamnak jó legelőt, hadd egyen!
A lovamnak jó legelőt, hadd egyen,
nékem pedig szép szeretőt, hadd legyen.
A lovamnak jó legelőt, hadd egyen,
nékem pedig szép szeretőt, hadd legyen.
Én Istenem, mit akarjak mára?
Fel ne menjen a gázolaj ára.
S mit kívánjak holnap kora reggel?
Legyen csajszim, minél nagyobb… hajjal.
5.
Nem loptam én életembe,
Csak egy csikót Debrecenbe.
Mégis rám verték a vasat,
A babám szíve majd meghasad.
Komolyan, de még sohase csórtam
(jó, egy motrot Gyulán lekapcsoltam,
lett is ebből a rendőrrel sakk-matt),
a csajom egy pszichiátert zaklat.
A szegedi hármas határ,
Ottan leszek rózsám, betyár.
Viselem a betyár nevet,
Mert a babám mást is szeret.
Sej, a csabai körforgalomnál
kedvezményesen adom a dollárt,
depressziós leszek, bébi, mától,
mert a kezed másokat is lájkol.
6.
Bánat, bánat, de nehéz vagy,
be rég, hogy a szívemen vagy,
eladnálak, de nincs kinek,
bánatja van mindenkinek.
Árverésre bocsátom a depimet,
nem lesz másképp krónikusan hepiend,
mondom neki, rád megyek én – ha te rám,
meghirdetlek Facebook-on meg Vaterán.
Megjelent a Bárka 2013/5-ös számában.
