A megnyitó (Fotó: Orvos András)

Sinkó István

Vétkek és áldozatok

Lonovics László képeihez[1]

Lonovics László nem esztétizáló művész. Inkább mondanám keresőnek, az esztétikumot kéregben, fában, fényben felfedező és rögzítő, de nem esztétizáló alkotónak. Lonovics nem absztrakt művész, holott Malevics vagy épp Clyford Still művészete nem áll tőle távol.

Áldozat II. IV. I. olaj, vászon

Lonovics önálló, kutató, felfedező alkat, a kép tudósa, a folt, forma, szín elkötelezettje. Mostani sorozatai, az Ádozat és a Kereszt nem mások, mint korábbi, az életműben gyakran felbukkanó formák – de főleg tematikus formák – új variációi. Egyben egyfajta összegzést is látunk e sorozatokon. Az erős geometrikus élek, metszetek feloldódnak a vérre, könnyre, gyökérre utaló, fentről lecsorgó, kapaszkodó, fakturális, pasztőz felületekben. Mint a megfeszített Krisztus lábánál a megfolyt és megszáradt vér. Áldozat és vére.

Áldozat, szürke 5.- 5b.- 6b.-8. számítógépes grafika

Tarkovszkij Áldozathozatal című filmjében a tűz és a víz, a szertartás és a magány egyesülnek. Lonovicsnál a kemény, sötét színek és a burjánzó kolorit egyesül.

Digitalizált rétegek 1-2. számítógépes grafika
(Fotó: Lőrincze Géza)

Felületei Kéreg-sorozatából emelkedtek át, pikkelyek, rögök, ág-bogok és hántolt fa héja. Amikor ugyanezt a három témát elektrografikai úton papírra rögzíti, ott épp a fény áttetszőségét használja a dráma továbbfokozására. A montázsszerű felületképzés, a transzparencia, a rétegek – ez esetben foltok és formák rétegei – érzékeny finomsággal jelenítődnek meg Lonovics grafikáin.

Lonovics a Létezés ábrázolója. Alapképletei – vér, fény, erózió, fa – nem más, mint a Létezés úrfelmutatásának eszközei.

Weöres írja: „A sokféle keletkező és pusztuló alakzat: ez az élet. Az örök egymásután, melynek minden alakzat csak egy-egy állomása: ez a létezés”.

Kereszt I. - IV. - II. olaj, vászon

Ennek a létezésnek a traumája a kereszt, az Áldozat, a sebek, fájdalmak kérgei és a fény, az isteni, a lux aetherna. Lonovics áldozati báránya a szín és a folt, a forma. Őt áldozza fel, mutatja fel és teszi elénk, nézők elé. Néha melankolikus. Színei fáradt barnák, szürkék és nedv-zöldek, máskor vérpiros és bronzarany, nápolyi sárga fénypászma. A fény geometriája megtöri az organikus áramlást.

„A mindörökre ismeretlen
végül is így lesz otthonos.
Mint hervadás az őszi lombot,
a pusztulás bebalzsamoz.” (Pilinszky)

Közönség (Fotó: Orvos András)

Lonovics azonban nem az elmúlást, nem az enyészetet hirdeti, a megújuló csodát, a természeti és spirituális újjászületést. Kereszt, áldozat és természet így válnak egyé Lonovics László érett művészetében.