Szepesi Dóra
„Akár másfél, akár másfélezer oldalon…”
Szörényi László születésnapi köszöntése és könyvbemutatója
Szörényi László március 22-én töltötte be hetvenedik életévét. Másnap este az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet, a Nap Kiadó és a Petőfi Irodalmi Múzeum sok jó szóval, zenével és borral köszöntötte a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
A PIM ajándékaként zeneszám nyitotta az estet: Vivaldi B dúr szonátájának largo és allegro tételét Mód Orsolya csellón, Koltai Katalin lanton adta elő. Az emelkedett hangulatban elsőként E. Csorba Csilla köszöntötte a vendégeket ezen a nagy családi és közösségi ünnepen. Sok kiváló, tiszteletben álló személyiség között a Szörényi családot, Piroskát, Szörényi László feleségét, akinek szintén születésnapja volt. Köszöntötte a nagykövet urakat, igazgató urakat és hölgyeket, és valamennyi kedves kollegát egy önálló, megkerülhetetlen, szerethető, tisztelettel körülvett, hacsak nem rajongott intézmény, „A Szörényi” születésnapi ünneplésén. Felelevenítette, hogy még a 60. születésnap is alig múlt el; az Album amicorum emlékkötet azóta digitálisan is olvasható. A Delfinárium, a „Már eleget éltünk?”, Az Isonzó a Dunába ömlik, Éljen Kun Béla, Suzi nimfomán, és a Petrarca Budapesten című könyvei már címükkel, felütésükkel is azt jelzik, hogy nem mindennapi, hallatlanul színes, az ókortól napjainkig irodalmi példák, párhuzamok tömegét felvonultató szerző tanítani, gyönyörködtetni, elgondolkodtatni akar. Talán nem véletlen – mondta a főigazgató, hogy az ittlévők nemcsak elméleti munkássága, és a diplomácia magas gyakorlásának tanújaként vannak jelen, hanem azoknak a színes, oktató, mesélő, humorral teli esteknek résztvevőiként is, amelyekre diákként, kollégaként, barátként örömmel emlékeznek, és Szörényi László ünneplésén túl a maguk fiatalságára, reményeire, felhőtlen pillanataira is gondolnak.
Zenészek
Szörényi professzor egyetemista évei óta sok évtizeden keresztül volt az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, 16 éven át pedig igazgatója – kezdte méltatását az intézet jelenlegi vezetője, Kecskeméti Gábor. Egy 1971-es Marx György fizikus professzor által tartott előadásra utalt, amelyben egy prezentáció segítségével a résztvevők számára sikerült bizonyítania, hogy az anyag legmélyebb szerkezete tökéletesen homogén. Akkor ez nagy megindultságot váltott ki a hallgatóságból, Pilinszky János például a Máté evangéliumával hozta párhuzamba e felfedezést. Szörényi professzor arra következtetett, hogy mindenki egyformán nagy és kicsi. Egyformán nagy a potenciáljában és egyformán kicsiny realitásában, materiális valójában. Nagynak és kicsinek a dialektikája pályája egész ívén át foglalkoztatja őt, akár azokról a szerzőkről legyen szó, akiket studíroz, akár irodalmi folyamatok jelentőségéről, befogadói közösségek kicsiny vagy nagy voltáról, vagy az irodalmat értelmező professzionalisták nagyvonalú- vagy kicsinyszerűségéről. Hogy a nagynak és a kicsinynek a játéka mennyire áthatja ezt az életművet, arra Kecskeméti Gábor egy Szörényi-gondolatot hozott példának. A Múltaddal valamit kezdeni, 1989-es első komoly és azonnal nagyhatású tanulmánykötet előszavából idézte: „Közösségként fennmaradni annyit tesz, mint folyamatos műveltséget létrehozni. Műveltséget viszont mindig csak olyan közösségek alkottak, amelyek a létükhöz alapot biztosító múltjukról szóló közös tudást – ez a nemzettudat – küzdelem, bukás és felemelkedés dialektikájából fogalmaztak meg, és élték át. Az a nemzet, amely bezárja panteonját, egyetemlegesen készülhet a köztemetőbe. A nemzeti lét átélése nem gátja, hanem feltétele az emberiségről, az embervoltunkról megszerezhető egyetemes tudásnak.” Az az irodalomtörténet-írás, amit Szörényi László véghezvitt, bizonyosan nagyobb volt, mint a nemzet! – mondta Kecskeméti Gábor. A mintegy 6 évszázad magyar irodalomtörténetéből választott sokféle portré, sokféle folyamat, sok latin nyelvű munka évszázadok óta elsőként való elolvasása, törekvéseket, helyzetismertetéseket tett közzé, és megmutatta a nagyság potenciálját. Hogy mit tud kezdeni ezzel a hihetetlenül gazdag, rendkívül invenciózus életművel a jelen közösség, és mi a jövőbeni potenciálja, többek között ezen az ünnepélyen is kiderült, hiszen az üdvözlők sora olyan hosszú és rangos, hogy a legkülönbözőbb irányokból világítják meg ezeket a kérdéseket, és talán együtt választ adhatnak arra, hogy mit is kezd ezzel az életművel az a nemzettudat, amelynek a fontosságára már 1989-ben figyelmeztetett.
Első sorban
A méltatásokat oldott pillanatok váltották. Az ünnepelt, aki a gondolatok és a személyes emlékezet megszállottja, az Irodalomtudományi Intézet és a szegedi kollégák ajándékaként kapott egy digitális hangfelvevőt, hozzá felszólítást, hogy minden előadását vegye fel, hiszen azokat vétek nem megörökíteni. Elkészült a honlapja is, amely a munkásságába enged bepillantást. A Nap Kiadó és a POLIS Nemzetközi Kulturális Egyesület közös meglepetést készített, amelyet Sebestyén Ilona kiadóigazgató és Giuseppe Monsone, a POLIS elnökének köszöntője után kapott meg: egy emlékkönyvet, amelyben az iniciálékat óperzsa motívumokkal Róber Viktória alkotta meg. (Továbbá egy Teddy mackóval gyarapodott híres gyűjteménye.) Egy ünnepélyes pillanat következett: Fodor Pál, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója bejelentette, hogy Szörényi László 2015. március 23-ától 5 évre a BTK Irodalomtudományi Intézet emeritus professzora lett.
Ünneplők
Ha marslakók jönnének le a Földre, és kíváncsiak lennének az emberi műveltség történetére 3 oldalon, vagy a magyar műveltség történetére másfél oldalon összefoglalva, és megkérdeznék, kihez forduljanak, – mondta laudációjában Szőcs Géza miniszterelnöki főtanácsadó, miniszteri biztos –, ezt a feladatot egyetlen emberre bízná, hogy foglalja össze a kérdéseket, akár másfél, akár másfélezer oldalon. Az illető most éppen 70 éves, de legalább 70 évig tudna még folyamatosan és szórakoztatóan beszélni ezekről az izgalmas tematikákról… Továbbá javasolta a kerek születésnapoknak – 60-70-80-90-100 – valamilyen „Szörényiana continuua” formában való folyamatos megjelentetését. Egyébként a két nappal korábbi balatonfüredi ünnepségre készült beszédét olvasta fel a PIM-ben is, amelyben humoros és találó találós kérdéseket tett fel, ezek természetesen az ünnepeltre vonatkoztak. Az illető vitalitását, szellemi frissességét, erőnlétét, aktivitását taglalva emlékeztetett, hogy csak idén is 7-8 könyve jelenik meg, annyira fiatal, hogy 35 évesnek gondoljuk, ha viszont professzionalitást, bölcsességét, életműve gazdagságát nézzük, akkor meg 170 éves – vajon ki lehet az?
Szőcs Géza
Zenei betétként Csörsz Rumen István irodalomtörténész, előadóművész 18-19. századi darabokat adott elő, ezt követően Dávidházi Péter akadémikus arról beszélt, hogy a magyar irodalomtudomány milyen sokat köszönhet Szörényi Lászlónak. Csak egyetlen példa: hogy a neolatin stúdiumokat Magyarországon fölkarolta, megszervezte és integrálta az újabb irodalomtudományba. Megtudtuk még, hogy az ünnepelt régóta szeretne Arany János-monográfiát írni, és a közelmúltban rájött arra, hogy Arany epikájáról kell ennek szólnia. Mivel az ünnepelt egyik legkedveltebb műfaja a beszélgetés, a Nap Kiadó „Nem olvastam hiába” címmel megjelentetett egy Szörényi László-interjúkötetet. A könyvet, amely 17 beszélgetést tartalmaz (köztük jelen sorok írójának interjúját is) Gróh Gáspár irodalomtörténész mutatta be. Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke az ünnepelttől idézett: „A jó, a szép, az igaz a legnagyobb mértékben érintkeznek egymással” – majd hozzátette, hogy Szörényi tanár úr azok közé tartozik, akik ezt a hitvallást teljes életükkel gyakorolják. Nem közvetlenül politizál, számára a műveltség és maga a mű – Illyés szavaival –, a fő ellenállási fészek. Írásaiban könyörtelen következetességgel üzen hadat az emberi butaságnak. Mindenen felülemelkedő derű jellemzi. Polihisztor, aki az emberi társalgás művészetében is ugyanolyan otthonosan mozog, mint a régi latinok kézirataiban, Arany János műveiben, vagy egy-egy kortárs alkotó újdonságai között.
Egy ünnep fényét adja, ha az ünnepeltnél idősebb is van a laudálók között. Boda Miklós irodalomtörténész professzor Pécsről érkezett, köszöntő írásait, vicces verseit olvasta fel, köztük egy epigrammát a „Díszmaciról”. Ezután a PIM hölgykoszorúja – a felszólalók nemi arányát javítandó –, adta elő műsorát; humoros szavalókórust állítottak össze az ünnepelt által mondott laudációkból. Az est végén Szabó András színművész egy köszöntő verset és egy Szörényi-tárcát olvasott föl, amelyben a szerző felidézte a gyerekkorát. Végezetül a Duna Televízió Nívódíját elnyert Hungaria Litterata sorozatból vetítettek egy bakiparádé összeállítást, – kimaradt jeleneteket –, következett Szörényi László, ahogy senki se látta!
Poharakkal
Az est végén, a fogadás előtt maga az ünnepelt is mondott pár szót, a születésnap megünneplésének mágikus fő céljáról, ami nem más, minthogy az illetőt további produkcióra bírják. Ő ezt megkapta, és köszönte mindenkinek, akik kinyilvánították szeretetüket, mert ezt nagyra becsüli, sőt, mi több, ez élteti. Mint rejtett, de aktív feminista, családjának külön megköszönte, hogy azt a tevékenységet fejthette ki, amit szeret, és ami érdekli. Majd örömét fejezte ki afölött, hogy hivatalosan 5 évig tevékenykedhet abban a közösségben, amelyben elég rég helyet foglal, és reméli, – ahogy Szőcs Géza mondta –, csak látszólag 170 éves, valójában csak 70. Úgyhogy semmi probléma!
A fotók forrása: a Polis Facebook-oldala.
