Szász Anna Tünde
Mást bír el egy dal, mást egy vers
November huszadikán a Magyar Írószövetség első emeleti klubtermében mutatták be Szentmártoni János új kötetét, a Miféle földet. Az Orpheusz Kiadó vezetője, Erős Kinga nyitotta meg az estet. Szentmártoni János beszélgetőpartnere Ughy Szabina költő volt.
Miután Lázár Balázs előadásában meghallgathattuk a Pohár című verset, Ughy Szabina rövidben bemutatta Szentmártoni munkásságát és legújabb kötetét is. A költő legutóbbi verseskötete, a Ballada hétköznapi címekkel 2010-ben jelent meg, azóta az idei a legelső, ami magyar nyelven jelent meg. Nagy Koppány Zsolt volt a szerkesztője a Miféle földnek, a kötetben szereplő régebbi verseket Szentmártoni János válogatta össze. Három ciklusra vannak osztva az új kötetben lévő írások, Ughy Szabina megjegyezte, ebben a kötetben jóval szubjektívebb hangon szólal meg a költő, egy újfajta Szentmártonival találkozhat az olvasó. Az első és a harmadik ciklusba új írások kerültek be, az elmúlt négy év terméséből, a középső ciklusban régebbiek olvashatók. Ahogy Szentmártoni elmondta, sok fontos vers maradt ki, hiszen ezeknek megvan a helyük és szerepük a régebbi kötetekben, s nem akarta az ívüket megtörni azzal, hogy kiemeli azokat eredeti környezetükből.
Az első kérdés után zene következett, a Furcsa vendég zenekar játszott, amelynek a dalszövegeit Szentmártoni írja. Gréger Zsolt, a zenekar dalszerzője és gitárosa, Perjési Péter énekelt, Honfi Imre Olivér pedig nagybőgőzött az eseten.
Szentmártoni János és Ughy Szabina
Ughy Szabina ezután a Szentmártoni életében sokszor felbukkanó Ripolus kilétére kérdezett rá, ugyanis már korábban is találkozhatott vele az olvasó. Ripolus alakja Gert Hoffmann Vak vezet világtalant című regényéből érkezett Szentmártoni életébe, Gert Hoffmann kisregényébe pedig Bruegel egyik leghíresebb festményéből. Ő volt a vakok vezetője, aki még látott egy kissé, s Szentmártoni ezt a figurát többször is felfedezte például egy Boráros téri hajléktalanban vagy éppen egy rákárusban a Karibi-térségben. Saját életében is hangsúlyos a vezetői szerep, nemcsak jelenlegi helyzetében, az Írószövetség elnökeként, régebbre nyúlik vissza: elmondta, középiskolás kora óta alakul úgy az élete, hogy kisebb-nagyobb közösségek élén kellett állnia. Amikor ez a szerep sok lett, rendet kellett raknia az életében, ez volt az az időszak, amikor szakácsnak tanult.
Szentmártoni János
Szentmártoni számos előző írásban jelenik meg a pörlekedés Istennel, ahogy ő fogalmazott, akárhogy is hívjuk, mindenki életében jelen van valami titok, kérdés, küzdelem, nála is rendre előbukkan a kutakodás, a pörlekedés. Az új kötet záró verse, A száműzetés évszakai 2 már az Istennel való megbékélést is megörökíti, mutatott rá Ughy Szabina.
Lázár Balázs következőnek az Anna, én és a tavasz című verset mondta el, s ehhez kötődve szó esett a költő lányáról és a táncról is, hiszen Anna tehetséges táncos.
Lázár Balázs
Kiskorában zenélt is, de később a táncnál maradt. Szentmártoni maga is zenélt régebben, zongorázott, azután pedig Gréger Zsolt barátja mellett csörgődobolt, mint elmondta, gyerekkora óta kacérkodott zenével. Kamaszkora óta írt dalszövegeket, azonban mostanra jutott el odáig, hogy érzi pontosan, mi a különbség a dalszöveg és a vers között. A Furcsa vendég zenekar számára például saját verseiből írja át a dalszövegeket, hiszen mást bír el egy dal és mást egy vers. A költő életét a befelé figyelés jellemzi, míg a szövegíró inkább kifelé fordul, adni akar, teljesen más a kettő funkciója és szerepe, annak ellenére, hogy mind a kettő egy tőről fakad. Szentmártoni hozzátette, az énekelt versnek a hatvanas-, hetvenes évektől újra nőtt a népszerűsége, elég csak Cseh Tamásra vagy a Kaláka együttesre gondolni.
Ughy Szabina következő kérdése gyakorlati szempontból közelített az irodalomhoz, arra volt kíváncsi, Szentmártoni szerint hogyan lehetne népszerűsíteni az irodalmat. Szó esett a Versek szódával programsorozatról, ami népszerű, de Szentmártoni tervezett egy televíziós műsort is; mint elmondta, a közmédiában jelenleg nem lehet irodalomhoz jutni, pedig az értéket át lehet adni szórakoztató és érdekes formában is.
Ezután elhangzott a Szilveszter szelleme című vers, majd Ughy Szabina egy általa megfigyelt, a kötetben szereplő érdekes ellentmondásról beszélt, az élet és a költészet között lévő viszonyról. Rendre előbukkan az élni vágyás, és a lelkiismeret-furdalás amiatt, hogy mégsem sikerül. A vers Szentmártoni életében az a pont, ahol a rohanásban megállhat, terápiás, öngyógyító jelleggel megpihenhet, és kiléphet abból a feszültségből, amit az az érzés kelt benne, hogy elrohan mellette az élet, amit élnie kellene.
Végül szó esett a jövőbeli tervekről és munkákról is, a következő évben várhatunk egy új regényt Szentmártonitól, amit év végig kell majd befejeznie. Tematikájában közelíteni fog a verseskötethez is, de a nyolcvanas évek szerencsés–szerencsétlen nemzedékéről is szól majd. Szerencsés, mert keveset kellett élnie a diktatúrában, szerencsétlen, mert az egész nagyvilág hirtelen szakadt ezeknek a kamaszoknak a nyakába, egyetlen pillanat alatt kellett felnőniük. Kicsit önéletrajzi, kicsit fiktív – ennyit árult el Szentmártoni készülő kötetéről.
A Furcsa vendég zenekar
Végezetül még a Furcsa vendég zenekar zenélt, Lázár Balázs az Eső előtt hazaérni című verset mondta el, a hallgatóság pedig libazsíros kenyér és egy pohár bor mellett folytathatta kötetlenebb keretek között tovább az estet.
