Pethő Anita
Kánonépítő szándék nélkül
Critica Nova bemutatkozó est. RoHAM Bár, Budapest, 2013. október 25.
Míg a különböző online irodalmi folyóiratok, kulturális portálok, vagy épp nagyobb távlatokban gondolkozó többszerzős blogok egyfajta közönségteremtő erővel is bírnak, s ez megmutatkozik az általuk szervezett eseményeken is, addig egy online repertórium teljesen más helyzetben van, hisz lényege épp a használatában rejlik. Aki használja, annak már nem kell bemutatni, aki pedig egy programfelhívásban olvas róla, valószínűleg megnézi magát az oldalt, vagyis igazából mire az esemény napja elérkezik, már neki sem lehet sok újat mondani.
Ez lehetett a csapdája a Critica Nova (http://criticanova.com/ ) nevű oldal bemutatkozó estjének is, valamint az időpont (péntek este és a közelgő őszi szünet) is hozzájárulhatott ahhoz, hogy számomra kissé meglepő módon, nem volt tele egyetemistákkal a terem, annak ellenére, hogy ők tűnnek az oldal első számú célközönségnek. Sörös Erzsébet Borbála szerkesztő és Braun Barna, a weblap tervezője és kivitelezője azonban így is alapos ismertetéssel szolgált az érdeklődőknek. (Itt érdemes megemlíteni, hogy az illusztrációkat és a logót Kovács Csilla készítette.)
Az oldal felépítését egy prezi (http://prezi.com/co-crdhh_vzr/critica-nova/?utm_campaign=share&utm_medium=copy ) segítségével mutatták be, miközben megtudhattuk, hogy a készítők szerint az interneten ránk zúduló információmennyiség miatt a tartalomszűkítő oldalaké a jövő, és ilyen többek között a Critica Nova is. Lényegében az online felületen megtalálható kritikák, recenziók, ismertetők gyűjteményéről van szó, ahol az online elérhetőségen van a hangsúly, ugyanis a hagyományos folyóirati szövegek mellett blogokon megjelent írásokat is listáz. Sörös Erzsébet Borbála szerint nem csupán azért, mert vannak napi rendszerességgel frissülő könyvekkel foglalkozó blogok, amik már ezért is megérdemlik a figyelmet, hanem mert nem ritkán kiváló minőségű írások találhatóak ezeken az oldalakon.
Az elvi alapvetések közül többször is szóba került még, hogy a készítők nyitottak az olvasók felé, szívesen veszik a segítséget, a gyűjtőmunkát, s ha bárki úgy gondolja, hiányzik valami fontos, nem sértődnek meg, hanem megköszönik a kiegészítést. A bemutató során elhangzott az párhuzam is, hogy a Critica Nova olyan, mint a Szép versek, csak nem verseket, hanem kritikákat tartalmaz. Egy nézői közbevetésre, miszerint annyiban más, hogy ez demokratikusabb, Braun Barna úgy reagált, valóban, a Critica Nova demokratikus, és távol áll tőle a kánonépítő szándék. Szelekció azonban így is van, ahogy a szerkesztő is fogalmazott, bár gondolatmenetéből inkább úgy tűnt, hogy irányított figyelemről van ez esetben szó: ne csak a legnagyobb kiadók és a legnépszerűbb könyvek kapjanak helyet a repertóriumban.
Egy ilyen jellegű oldal esetében fontos milyen módon strukturálódik, hányféle logikai útvonalon érhető el a keresett tartalom. A prezi segítségével a készítők bemutatták, hogy hogyan néz ki a főoldal, az egyes elemek szerintük miért hasznosak és fontosak. Ugyanígy részletesen bemutatták az egyes könyvek oldalain tulajdonképpen hogyan néznek ki a linklisták, és milyen kapcsolódó hasznos és érdekes menüpontok találhatók még körülöttük.
Az egyik legfontosabb logikai rendezőelv a kiadók szerinti csoportosítás, így ez alapján is végignéztük, mire bukkanhat a már nem annyira a célzottan kereső, mint inkább az oldalt csak böngésző látogató. A kiadók atekintetben is fontosak, hogy különféle marketingeszközeik (pl. könyvtrailer) is helyet kapnak egy adott könyv adatlapján. Emellett szó esett még az egyes könyvsorozatok (pl Műút könyvek, vagy távolabbi tervként a JAK-kötetek) adatlapjainak összeállításáról is. A látogatottsági statisztikák alapján ugyanis úgy tűnik, érdemes ezzel is foglalkozni.
Csak a bemutató végére derült ki, hogy valójában mégsem csupán egy repertóriumról van szó, kitalálói terveznek ugyanis egy havonként jelentkező, Szegeden megrendezésre kerülő beszélgetést is, ami az előző hónap legkeresettebb könyvéről szól majd, és alapja a már most is működő havi top10-es lista lesz. Ezenkívül szó volt egy olyan pályázatról (és egyben egy érdekes kísérletről) is, hogy ha valaki csupán a kritikákból ismer egy regényt, vajon hogyan rekonstruálja annak történetét. Sörös Erzsébet Borbála szerint ez egyben fricska is azon kritikaírói attitűd felé, amely ugyan alapos, mély, a struktúrát, narrációt, stb. érintő értelmezést végez, csupán azt felejti el, hogy alapvető információkat adjon arról, miről is szól tulajdonképpen az adott kötet. Még távolabbi tervek között pedig egy színházi és filmkritikai adatbázis kiépítése is szerepel.
