Szarka Károly
Rövid köszöntések, hosszú beszélgetések
Ünnepi hangulat uralkodik a Magyar Írószövetség épületében, ahol nemcsak egy kiállítás megnyitójára készül szervező és vendég, hanem egy születésnapi köszöntőre is. Antall István író, újságíró és szerkesztő, de itt és most képzőművész is egy kicsit, ráadásul betöltötte hatvanadik évét, amihez nem kevés barát és pályatárs gratulál neki.
A Kísérő című kiállításon elsősorban saját grafikák, festmények láthatók. Bibliai utalásokat találunk Noé bárkájától Bábel tornyáig, Kháron ladikjával a görög mitológia is megjelenik, de vannak itt önarcképek, portrék másokról, feltűnik egy-egy műterem, albérleti szoba és kocsma belső tere is. Ugyancsak saját munkái a különböző irodalmi esteket, színházi előadásokat, kiállításokat hirdető plakátok, egy-egy műsorfüzet és könyvborító.
Antall István tehát sokoldalú szervező és alkotó, az írás és a rádiós irodalmi műsorok szerkesztése mellett évtizedek óta tevékenykedik képzőművészeti területen, és most összegyűlt egy tárlatra való adag a munkáiból. A különböző tevékenységeket amúgy az alkoholfogyasztáshoz hasonlítja, ahogy a meghívóban is olvasható volt, számára az újságírás a tömény, a grafika a kísérő, innen a kiállítás ötletes címe.
Saját alkotásait barátai művei egészítik ki, neki címzett és őt ábrázoló festmények. Mint kiderül, barátból nem is kevés akad, szépen megtelik az Írószövetség rendezvényterme. A pódiumon az ünnepelt mellett két Kossuth-díjas művész, Orosz István grafikus és rajzfilmrendező, valamint Berecz András ének- és mesemondó foglal helyet. Először Berecz András köszönti énekkel, majd Orosz István szaval el egy hozzá írt verset, illetve ajándékozza meg egy rinocéroszt ábrázoló grafikával.
Aztán ismét Berecz veszi át a szót, a tőle megszokott ízes magyarsággal oszt meg velünk néhány mesét. Megtudjuk például, hogy a táncoló medvének mindegy, milyen dalt játszanak neki, úgysem hallja a lánc csörgésétől. Bepillantást nyerünk a székely favágók lélektanába is, a történet egyik szereplője azt az esetet tekinti balesetnek, amikor pálinkával kínálják ők, és ő nem hallja meg. Antall és Berecz aztán közösen fakadnak dalra, végül a születésnapos invitálja szendvics, pogácsa, sütemény, na meg stílszerűen bor és pálinka fogyasztására a vendégeket, és javasolja, hogy beszélgessünk.
Mintha elcsodálkozna mindenki, hogy milyen hamar, szűk fél órán belül véget is ér a műsor, de a képek megtekintése, meg persze az étel- és italfogyasztás mindenkit maradásra csábít. Antall Istvánnal éppen csak néhány szót tudok váltani, mindenki neki gratulál, kisebb tömeg verődik össze a közelében. Payer Imre költővel megkóstoljuk a nyírségi pálinkát, közben terítéken van Antall nyíregyházi lokálpatriotizmusa, a vidéki Magyarország és Budapest kulturális életének, atmoszférájának különbözősége, amely az emberek vonásain és a városok levegőjében is érződnek.
Hosszasan beszélgetünk Kozák Albert fotóriporterrel és Abella Miklóssal, a Republic zenekar menedzserével, mint kiderül, rengeteg a közös téma, baráti a hangulat, és ez elmondható az egész rendezvényről is. A tömény és kísérő persze megfelelően oldottá is tesz mindenkit. Közben fel sem tűnik, hogy eltelt két óra, Antall István lép hozzánk mosolyogva, hogy sajnos ki kell dobnia bennünket. Szerencsére az történt a rendezvényen, amit szeretett volna, beszélgettünk, ami talán sokkal többet ért, mintha valaki papírról olvasva hosszan méltatta volna az ünnepeltet.
