Szávai Krisztina

 

Élet és irodalom

 Az 50 éves Elek Tibor köszöntése

 

 

 

 

A háztól növekedtében elfelé igyekvő, s ezért kissé egy-oldalúan terebélyesedő diófa az időtől, s a gondos kezek munkájától sötétre érett kútágassal valahol félúton találkozott. Élő és holt fa természetes boltívvé kapaszkodott össze az érkezőket igazi nagyanyós hangulattal körbeölelő kert fölött. Ahol étvágygerjesztő pogácsa és lángos illata lengedez. Ahol a hepehupás téglaösvény mellett törpe bukszusok üldögélnek, a kerítésnek orgona támaszkodik, s egy kései muskátli virít dacolva az első őszi hónap múlásával. Ahol jó lenni, ahol a barátok örülhetnek egymásnak, ha ennek eljön az ideje.

S eljött az ideje. Elek Tibor József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus, a Bárka főszerkesztője, a Körös Irodalmi Társaság elnöke augusztus 27-én betöltötte 50. életévét. A fél évszázad, a kerek dátum ünnepre szólított: a Békéscsabai Jókai Színház és a Körös Irodalmi Társaság szervezésében szeptember utolsó szombatjának délutánján, a Szlovák Tájház udvarán öt pályatárs, munkatárs, egykori felfedezett tehetség, valamikori tanítvány beszélgetett az ünnepelttel. Öt barát. Banner Zoltán, Darvasi Ferenc, Erdész Ádám, Kiss László és Kiss Ottó.

 

 Banner Zoltán vezette a beszélgetést

 

Banner Zoltán költő, művészettörténész, a Körös Irodalmi Társaság alelnöke nyitotta a délutánt Dante szellemét megidézve: ahogy egykoron a költőóriás, úgy most Elek Tibor is életútjának felén sötétlő erdőbe jutott. Annak is kellős közepébe, hiszen e hatalmas rengeteg nem más, mint maga a kortárs irodalom, amelyben az ünnepelt sok évtizede már saját útjára talált. E pontból, a kellős középből pedig tanulságos kilátás kínálkozik az eltelt félszáz esztendőre, s benne, körötte pedig az irodalomra, melyben élünk.

Ahogyan Dantét vezeti a másik világokba Vergilius, az első beszélgetőtárs, Kiss Ottó úgy kíséri vissza az ifjúkor ösvényeire Elek Tibort, s vele a közönség sorait alkotó barátokat, ismerősöket, társasági tagokat, olvasókat, tisztelőket. Mert hát sok mindent tudunk, tudhatunk az irodalomtörténészről: sorolhatjuk köteteit, elismeréseit, a kortárs magyar irodalomban az elmúlt huszonöt esztendőben meghatározó szerepének állomásait, azonban az indulásról, az ifjúkorról keveset tudunk. Ezt firtatná most Kiss-Vergilius. Amit most kérdeztél, arról mások életregényt írnak, jegyzi meg mosolyogva a kérdezett, majd nemes egyszerűséggel mondja el, hogy bár Nyíregyházán született, s Nagykállóban élt egészen 18 esztendős koráig, nem hoz magával ezen időkből a pályáját meghatározó indíttatásokat. Majd mégis előkerül két emlékezetes szellem a középiskolás évekből: Kereskényi Miklós, aki akkor pályakezdő tanárként Nagykállóban történelmet tanított, s egy a határon túli irodalmi folyóiratokat is járató, kényszerűségből világnézetet tanító magyartanár, aki az órák első öt percét követően inkább kortárs irodalomról, erdélyi, felvidéki vagy éppen kárpátaljai magyar irodalomról beszélt diákjainak. Határokon belüli s túli kortárs magyar irodalommal az akkor már egyetemista báty, Elek István hatására kezd el ismerkedni. S akinek köszönhetően elsőre nem veszik fel a Debreceni Egyetemre, mondván, egy Elek éppen elég egyszerre az egyetemen (a nyíltan demokratikus gondolkodású, ellenzéki magatartású István ekkor ötödéves). Egy esztendőn át marad hát az újságkihordás s az olvasás. A következő ősztől pedig az egyetem, ahol Görömbei András, a később Kossuth-díjas irodalomtörténész, a határon túli magyar irodalom jeles szakértője lesz mestere, első írásait, kritikáit is neki mutatja meg. A múltnak ösvényein kószálva pedig az is kiderül, hogy ezen esztendőkben versek is születtek Elek Tibor tollából, néhány közülük nyomtatásban is napvilágot látott, mint a nyíregyházi Lenin-szobrot megörökítő, mely műtárgyat folyton megbecstelenítették a helyi galambok. S kevesen tudják, hogy Elek Tibor alapította a Határ című debreceni egyetemi folyóiratot, bár a lap fizikai megszületése után nem sokkal, végzős egyetemistaként már Gyulán él és tanít.

 

 Kiss Ottó

 

Értékkeresés, értékfelmutatás – így foglalhatnám össze legrövidebben, aki vagy – hangsúlyozta Kiss Ottó, s e jellemzéshez kötötte a következő beszélgetőtárs, Erdész Ádám is kérdéseit, a nyolcvanas évek végére, a kilencvenes évekbe vezetve tovább az ünnepeltet pályáján. A társadalom jobbítására törő szándék rendszeres és nyomatékos megjelenése meghatározó a korszak irodalmában, ugyanakkor a Közép-Európa gondolatkör, mint a szocialista világgal szemben álló ideológiáknak egyik jelképes megjelenése uralkodó ezekben az esztendőkben. A kilencvenes évek elejére mindez véget is ér, foglalta össze Elek Tibor, hiszen nem az összefogás, a vágyott Közép-Európa jött létre, hanem az önálló nemzetállamok ideológiája vált uralkodóvá. S hamar rádöbbenhettünk arra is, hogy a Nyugat-Európához való csatlakozásunk is kiszolgáltatottságot hozott magával. Az ábrándkép összedőlt, mégsem szabad veszni hagyni e termékeny illúziót, fogalmazta meg az irodalomtörténész, a szellem embereinek meg kell tartania ezeket az ideákat akkor is, ha a politika másként alakítja sorsunkat.  

 

 Erdész Ádám

 

Banner Zoltán a határon túli szellemi-irodalmi térkép megrajzolójaként mutatta be az ünnepeltet, aki miután fiatalemberként rádöbbent a határon túli kortárs magyar irodalom létezésére, lenyűgöző, gazdag világára, mindmáig lázban ég, hogy megismertesse mindezt másokkal. Nem felelősségből, hanem örömből. Izgalmas lehetőség, óriási, évtizedek óta tartó kaland ez, melybe kezdetekkor még a tiltott gyümölcs édes íze is belevegyült. Elek Tibor a nagy elődök, mint Ilia Mihály vagy Görömbei András törekvéseinek folytatójaként egyetemes magyar irodalmat ismer s közvetít írásain keresztül, és a Bárka folyóirat főszerkesztőjeként is.

 

 Darvasi Ferenc

 

Darvasi Ferenc irodalomszervező tevékenységéről faggatta Elek Tibort, szembesítve a szerzőt Irodalomhiány? című egykori írásával, melyben összefoglalja, hogy mi szükségeltetik a vidéki irodalom létéhez. Vagyis egy könyvkiadó, egy folyóirat, valamely főiskolán egy magyar szak, önálló irodalmi társaság s hogy legyenek rendszeres irodalmi programok. A szembesítés természetesen kérdéssel zárul: sikerült? Békés megyében lakik az irodalom? Huszonöt esztendő kemény, céltudatos munkája irodalmi életet teremtett, értékeket lelt és mentett a Viharsarokban. Megszületett a Körös Irodalmi Társaság, s számos Békés megyei alkotó teremtett s teremt ma is olyan irodalmi értéket, mely helyet talál az egyetemes magyar irodalomban. Banner Zoltán, Darvasi Ferenc, Grecsó Krisztián, Hartay Csaba, Kántor Zsolt, Kiss Ottó, Magyari Barna, Nagy Mihály Tibor, Kiss László, Sarusi Mihály, Szabó Tibor Benjamin azok az írók, költők, akik alkotásaikkal az elmúlt években, évtizedekben átlépték a megye határait. Egyúttal mégis Békés hírnevét is öregbítve, s mindig jönnek az újak, a fiatalabbak – mondta Elek Tibor, aki a Bárka történetéről és arról is beszélt, hogy kétszer is Ambrus Zoltán, a megyei könyvtár akkori igazgatója hívására jött Békéscsabára irodalmat szervezni.

 

 Kiss László

 

Az egykori tanítvány, Kiss László a tanárt és a közéleti szereplőt szólította meg. Gyulán, az Erkel Ferenc Gimnáziumban több mint 10 esztendőt végigtanító Elek Tiborban ma is van vágyakozás a katedra iránt, de már nem középiskolás fokon. Sok évtizede halmozódó tudás- és tapasztalatanyagát inkább a felsőoktatásban kamatoztatná, tanított korábban fél esztendőt Szegeden, mostanság pedig erdélyi egyetemek érdeklődnek iránta, hívják vendégtanárnak. Közéleti szerepvállalása a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején, azaz a rendszerváltoztatás időszakában volt a leghangsúlyosabb, s bár tanárként soha nem keverte oktatói tevékenységébe a politikát, de világnézetét, értékrendjét, a másoké mellett, azok tiszteletben tartásával mindig következetesen megismertette diákjaival. Ahogy a kortárs magyar irodalmat is, mely az irodalomtanításban az irodalom megszerettetését a leginkább szolgálhatná, csak a magyartanárok közül kevesen ismerik, s még kevesebben tanítják.

 

 Az egyetlen példányban készült kötet átadása

 

A baráti hangulatú délután köszöntésekkel zárult, az ajándékok közül egy igazán különleges a közönséggel is megosztatott. Tizenkét szerző írásokkal, köztük Banner Zoltán, Farkas Wellmann Éva, Kiss Ottó, Zalán Tibor a helyben föl is olvasott verseikkel is köszöntötték az ötvenesztendős Elek Tibort. Műveiket, s velük a szeretetet, tiszteletet, barátságot Farkas Wellmann Éva szerkesztette egyetlen egyedi kötetbe.  

 

 Zalán Tibor egy tükörszonettet írt és olvasott fel

 

Isten éltessen, Tibor! Isten éltessen, s adjon hitet, erőt, víg kedélyt, sok szép és igaz szót a következő ötven esztendőre (is)!

 

Elek Tibor