Dér Adrienn
Add tovább!
Nincs is jobb, mint egy kis láncmese. Bodor Attila hasfájós sellője Török Eszter rajzaival kiegészülve például egész mesésre sikeredett.
A Móra Kiadó Már tudok olvasni sorozatával azt tűzte ki célul, hogy az épp olvasni tanuló gyerekek szórakozva szerezzenek sikerélményt. E sorozat részét képezi ez a kis kötet, mégpedig a 2. szinten.
Bizonyára sokan találkoztunk már a nyelvtanulást segítő, rövidített, idegen nyelvű olvasmányokkal, amelyekből különböző nehézségi szintek közül választhatunk – na, ez ugyanolyan, csak az olvasás készségét fejleszti, magyarul. Ha ez már megy, jöhet a következő szint! Jellegzetességei: a nagyobb, ennélfogva könnyebben olvasható betűméret, a nehezebb szavak szótagolt kiemelése, amely módszer ösztönözheti a gyereket arra, hogy a többi hasonlóan ádáz makacskodóval ugyanígy képes megbirkózni. És máris nyert ügye van!
Na de mi a helyzet a szereplőkkel? Hiszen nekik is számos akadályt kell legyűrniük, hogy az olvasóval együtt jussanak a történet végére. Ej, nincs ám könnyű dolguk! Főleg egy láncmese esetében, ahol a probléma láncszemről láncszemre vándorol és adódik tovább. Hát még ha egy sellőn kell segíteni, akinek megfájdult a hasa… mitől is? Kétségtelen, hogy csakis a folyóba szivárgó olaj lehet az oka. És ezzel együtt máris kettő problémát kell orvosolni. De sebaj, ha az ember, akarom mondani, a doktor jó barátja egy kutató… aki ugyan a sellőkben nem hisz, de a vízszennyezésnek annál inkább ellene van. És ha már amúgy is akad a tarsolyában néhány szaporítható olajfaló baktérium, miért is ne segítene? Hát, például azért, mert elfogyott az üvege! A nagyikájától próbál meg szerezni, aki viszont az összeset telefőzte céklalével, amit így valakinek meg kellene innia, hogy az üvegek felszabaduljanak. Na de kinek fűlik a foga céklaléhez literszámra, jó fokhagymásan? A szomszédban lakó vegetáriánus vámpírnak bizonyára (bizonyára?), csakhogy fényes nappal van… Ájjáj! Ezt is meg kell oldani valahogy. Azért pedig, hogy ne vesszünk el az események sűrűjében, kövessük hőseinket oldalról oldalra a rajzokon is. Viccesek, játékosak, és velük együtt lesz ám csak kerek egész ez a lánctörténet, oda-vissza.
Én viszont nem szeretném lelőni az eliszkoló vérfarkast… izé, az egész sztorit, olvassa el, aki akarja! Én megtettem, és remekül szórakoztam. Ha nem tudnék olvasni, már ezért a könyvért megtanulnék, szótagolva, szintről szintre (vega vámpírokért, kutyakozmetikushoz járó vérfarkasokért, diétázó sellőkért és nem diétázó röfikért ki ne tenné?), meg persze, hogy kiderítsem, mi lett a mese vége. Vagy talán még most is fáj a pocakja szegény sellőnek?
(Bodor Attila: A hasfájós sellő, ill. Török Eszter, Móra, Budapest, 2025, 48 oldal, 2499 Ft)
