Mészöly Ágnes
Királyok, határok, mesék
Egyszerű, letisztult borító, sokat ígérő, csakúgy, mint a cím. Ahány király, annyi mese, a királyokat szereti mindenki, főleg a jó királyokat. Ezek, itt a borítón csak jók lehetnek, egy fa tetején teázgatnak, ki fa tetején teázik, rossz király nem lehet.
Tíz uralkodóról mesél az óvodás és kisiskolás korosztálynak Simon Réka Zsuzsanna. Legalábbis a kiadó a 3-10 éveseket jelöli célközönségként. Sokadszorra emelem a szemöldököm, vajon milyen meggondolásból hoznak ki bizonyos könyveket bizonyos életkorok számára. Hogy lőhetnek néha ennyire mellé. Az Ahány király, annyi mesét például „… szeretettel ajánljuk az óvodás és kisiskolás korosztálynak”. Kiscsoporttól negyedikig tehát. Vannak olyan történetek, könyvek, amiket élvezettel hallgat-olvas hároméves, tízéves egyaránt, de Simon Réka Zsuzsanna új mesegyűjteménye minden erénye ellenére nem tartozik ezek közé.
Hóbortos, vicces mesék hóbortos, vicces királyokról. Egyeduralkodók, mindegyiknek van valami stikkje, a hatalom személyiségromboló hatása köztudott. Gyerekkönyvben nem írunk zsarnokságról, terrorról, a trónra szintén jogosult személyek kiiktatásáról harmad-unokatestvérekig bezárólag, van, aki esetleg igen, de Simon Réka Zsuzsanna főleg nem ír ilyesmiről, nála a legnagyobb uralkodói túlkapás a kék szín betiltása, illetve kötelezővé tétele.
És ez jól van így: a kötet meséi ötletesek, szórakoztatóak. A szerző képes a viszonylag egyszerű alapreceptet (Végy egy királyt. Adj hozzá egy különleges tulajdonságot. Dúsítsd apróra vágott udvari klisékkel, keverj hozzá ízlés szerint alattvalói reakciókat. Fűszerezd csipetnyi ármánnyal, bonyodalommal, keverd, míg megnyugtató befejezés nem alakul belőle, majd öntsd le az egészet felhabosított, módjával cukrozott nyelvezettel. Díszítsd bőven hangulatfestő szavakkal, körmondatokkal.) úgy variálni, hogy a tízedik mese sem tűnik ugyanolyannak, mint a többi.
Király, aki kötelezővé teszi a nevetést, király, aki betiltja a spenótot, könyvgyűjtő és bújócskázó király; királyok, akik első hallásra-olvasásra szimpatikus rendeletekkel nehezítik alattvalóik életét. Minden történet azt bizonyítja, hogy a diktatúra, legyen bár vicces, infantilis vagy hupikék, csak diktatúra marad. Ez akár ún. eszmei mondanivalónak sem utolsó, ettől, vagy éppen ezért bátran ajánlanám a könyvet középsősnek, harmadikosnak, kisgimnazistának, nagypapának egyaránt.
Simon Réka Zsuzsanna úgy bánik a magyar nyelvvel, mint egy egzotikus vendéglő séfje a hozzávalókkal és fűszerekkel: bőven méri a jelzőket, nem sajnálja a különleges hangzású és illatú kifejezéseket. Minden meséjére igaz, hogy szókincsbővítésre, nyelvi kreativitás megalapozására remek anyag. A nevetés ebben a könyvben (alig két oldalról válogatva): bazsalygás, vihogás, rötyögés, hahotázás, heherészés, kacarászás, kacagás, röhörészés, höhörészés, viháncolás, retyegés. Ha létezik olyan, hogy túl szépen, túl igényesen, túl választékosan megírt szöveg, az Ahány király… mindenképpen az. Ha van határ a maximálisan igényes és a túlírt mesék között, akkor Simon Réka Zsuzsanna folyamatosan ezen a határvonalon egyensúlyoz – és néha lelép erre-arra. Egyrészről nagyszerű, dicséretre méltó a sok nyelvi lelemény, a költői képek plaszticitását fokozó jelzőarmada, a szinonimák garmada, másrészről az olvasót egy idő után verbális émelygés fogja el.
Különösen igaz ez az óvodáskort már elhagyott, önálló mesefogyasztókra. Az átlagos nyolc-tíz éves gyerekek bőven a kisiskolás korosztályhoz tartoznak még, tehát bőven benne vannak a kiadó által megjelölt célközönségben. Ám ez a réteg (többek között olvasástechnikai okok miatt is) inkább az egyszerűen, de legalábbis egyszerűbben megfogalmazott, izgalmas és fordulatos történetekre nyitott. Simon Réka Zsuzsanna a cselekmény bonyolításánál és kidolgozásánál sokkal több figyelmet fordított a szöveg cizelláltságára. Ez egy (óvodás) mesehallgató számára nem jelenthet gondot, a nagyobbaknak viszont túl sok a váratlan kifejezés, és túl kevés – bármilyen alantasan is hangzik ez – az akció.
Gyöngyösi Adrienn egyszerűen szép festményei bőven hagynak teret a könyvlapozgató gyerek fantáziájának. A kékre festett birodalom fölött szomorkodó kiskirálylány képe kivételes illusztrátori érzékenységről tanúskodik, de az érzékenység mellett finom humort is felfedezhetünk szinte minden alkotásban.
A fentieket összegezve és mindezek ellenére mégis sajnáltam, hogy nincs három-hatévesforma gyerek a környeztemben, akinek az Ahány király, annyi mese történeteit estéről-estére felolvashatnám. Játszhatnék a hangommal, tobzódhatnék szóvirágokban, ismétlésekben és fokozásokban, pöröghetnék a szöveg ritmusával. Kuncoghatnánk, somolyoghatnánk, derülhetnénk a meséken rogyásig.
Sebaj, ami késik, nem múlik, előbb-utóbb megkapom a nagymamaszerepet én is – a jó szövegeknek pedig nem jár le soha a zamatosságuk.
Simon Réka Zsuzsanna: Ahány király, annyi mese, rajzolta: Gyöngyösi Adrienn, Manó Könyvek, Budapest, 2013, 80 oldal, 2490 Ft
