Halmai Tamás
A Gangesz rabbija
„És fogta őt, visszavonult, és mondott neki három szót.
Amikor pedig Tamás a társaihoz ment, megkérdezték őt: Mit mondott neked Jézus?
Mondta nekik Tamás: Ha megmondok nektek egyet azokból a szavakból, amiket mondott nekem, követ fogtok ragadni, rám vetitek (azokat), és tűz jön ki a kövekből, s meg fog égetni titeket.”
Tamás evangéliuma, 13.
Elveszett
Leghamarabb az elveszett találja meg, ami elveszett. Először ezt kell tudtukra adni. Másodjára: hogy el se veszett. A harmadik lépcsőfokra kevesek lába hág majd. Oda, ahonnan széttekintve látszik: csak a fény lát.
Középpont
Józsua nem töpreng a gondolatain. Nincs dolga velük: vannak, legyenek, ne legyenek. Mint a mezők liliomai. Vagy a középpont, mely körbevesz.
A végtelen kert
Kerten kívül nyíló virág, áll a világban, e végtelen kertben.
Nem szeretni
Nem szeretni istenkísértés, gondolja. És Istent nem szeretni?, kérdezi valaki benne. Az lehetetlen, suttogja egy mindenség a választ.
Kérdés
Mit tegyek?, kérdezi valaki. Mit tennél a helyedben?, válaszol kérdéssel, mindannyiunknak.
Válasz
Ha van kérdés, válasz is van. De ha van válasz, mi szükség van kérdésre?, kérdezi Istent. De Isten nem válaszol, mert van válasz.
Vacsora előtt
Minél többet beszélünk, hogy megértsük egymást, annál több szó áll közénk, s annál kevésbé értjük egymást, panaszkodik valaki. Vegyüljetek el a szavak között, javasolja Józsua, és nevet, és bocsánatot kér, és megterít vacsorához.
A sóvárak
Nem jöhet, akit vártok, míg nem várjátok azt, aki jön, inti a sóvárakat.
A szeretetlenek
A mennyország mindig csak ölelésnyire van, inti a szeretetleneket.
A képmutatók
Isten szomorú, amikor félnek tőle, inti a képmutatókat.
A bűnös asszony
Mindig, amikor valaki szerelembe esik, elölről kezdődik az örökkévalóság, írja a porba, tibeti jelekkel, hogy zavarba ne hozza a bűnös asszonyt.
Buddha
Sokat gondol Buddhára. Buddha is őrá. Olyankor a szívük beszélget.
Miért halandó?
Miért halandó az ember?, kérdezi egy tanítvány. Mert Isten hazavárja, válaszol egy másik. Józsuára néznek, hosszan és reménykedve, mintha arra számítanának, hogy megfeddi őket: nem halandó; de Józsua hallgat, mert már ők is tudják.
A Gangesz rabbija
Az a szóbeszéd járja, hogy a Gangesz rabbija és a názáreti bódhiszattva egy és ugyanazon mágus. Mikor fejére olvassák a gyanút, Józsua előzékenyen elismeri, hogy mindenki ő.
Amikor baj van
Nincs baj, mert van szeretet, mondogatja, amikor baj van. (Amikor nincs baj.)
Az égbolt szíve
A madár az égbolt szíve, mondja. Mégis bennetek dobog.
A különbség
A különbség közted te vagy, tanítja a sokaságnak, a sok egynek, az egyetlennek.
Az igazságról
Hol találom az igazságot?, kérdezi egy tanítvány. Mi szükséged rá?, csodálkozik Józsua.
Lassú madár
A lassú madár is gyorsabb az égnél, mondja, és nem magyarázza meg, mert nem akar gyorsabb lenni a lassú madárnál.
A szeretet eseménye
A világ a szeretet eseménye, találja ki Józsua gondolatát az angyal.
Kezdetben
Kezdetben vala az Ige, és az Ige Istennél vala, és most is, és mindörökké, mert mindig kezdet van, és minden Ige, és minden Isten, mondja Józsua. És mindenki, teszi hozzá.
Farkasszem
Ha farkasszemet nézel a tükörrel, melyikőtök bírja tovább?, kérdezi a tanítványt. Holott bárány vagy, függeszti a kérdéshez, mielőtt elnevetné magát.
A karma megtisztítása
Úgy beszélj, hogy felejtsd el minden tegnapi szavad. Úgy szeress, hogy felejtsd el minden tegnapi bűnöd. Úgy élj, hogy felejtsd el, hányszor meghaltál már. Ez a karma megtisztításának útja, mondja, és tanítását másnapra elfújja a szél. – Hogy mindenkihez elérjen.
A paradicsomból kivezető út
Egy életen át keresitek a paradicsomból kivezető utat, s ezt a keresést hívjátok életnek, mondja Józsua, és a sokaság nem tudja eldönteni, hangjában neheztelésből vagy megbocsátásból van-e több, ezért kétezer éven át haboznak, szégyenkezzenek-e vagy örüljenek inkább.
Józsua megkísértése
Negyven napon és negyven éjjelen át böjtölt Józsua a pusztában. És háromszor kísértette meg az ördög, de ő megbocsátott neki, a gonosz pedig visszasomfordált Józsua elméjébe, és ott angyallá változott.
A költészet
A költészet elsorvadt zene, mondja. De a világnak hangokra van szüksége, és Isten csendjére, és rátok, dadogó holdonkívüliekre.
Ki történt?
Ki történt veled?, kérdezi egy boldog tanítványtól, de nem vár választ, mert ő adja meg a választ a kérdéssel.
Az olajfa
A szegényekkel mindenki együtt tud érezni. A mi dolgunk, hogy a gazdagokat is szánjuk, mondja Józsua, miközben megsimogatja egy olajfa törődött törzsét. És az olajfa beleremeg az egyetemes részvét érintésébe.
Idegen faj
S ha nem is ránk van méretezve az Isten és a megvilágosodás és a paradicsom? És nekünk, embereknek idegen nyelv a szereteté?, bizonytalanodik el egy tanítvány. Józsua megváltó gyöngédséggel csitítja: Ezek a kérdések szólnak az idegen faj nyelvén. De ez a faj csak az elmétekben létezik. És csak az elmétekben nem létezik.
Lázár feltámasztása
Ha szépen kéritek őket, szép választ adnak a mindenség erői, mondja Józsua, amikor Lázár feltámasztásának titkáról kérdezik. Nem nagyobb csoda-e egyetlen tiszta mozdulattal anyaggá dermeszteni a fényt, mint bevonni újra a szeretetenergia eleven örvényébe?
A megváltásról
Bűneitek eltöröltetnek, mert nincs bűn, mert a mindent kitöltő szeretet nem hagy helyet neki, szól Józsua tanítása a megváltásról. A világ pedig Isten maga, Isten pedig a szeretet maga, a szeretet pedig a világ. Nincs kiút, kedveseim, a paradicsomból.
A jó sáfár
Amit mondasz, azzá lesz a világ. Amit gondolsz, azzá leszel. De a világ is beszél és töpreng, mondja Józsua. És lesz életed, melyben a mai kardod sebez halálra; és lesz halálod, melyet a mostani életed hoz fejedre. A karmával csak a jó sáfárkodik jól.
Az utolsó ítélet napja
Az utolsó ítélet napja angyalünnep, mondja Józsua. És mikor jön el?, kérdezi egy reszkető. Halálod napján, mely újjászületésed napja lesz, fenyeget vigasztalóan a mester.
A mennyekről
Mester, mikor jön el a mennyek országa?, kérdezik a tanítványok. Józsua a homlokukhoz szól, úgy beszél: A mennyeket ne a térképen keressétek, és a ne a jövőtől várjátok. Itt van, mondja. Ez az, mondja. Amikor békesség van bennetek, akkor vagytok a paradicsomban.
A pokolról
A ki nem nyílt tekintet mindenben a poklot látja, teszi hozzá később.
Boldogok, boldogabbak
Boldogok, akik tudják, hogy az Atya: az Isten; és az Isten: a mindenség; és a mindenség: a szeretet. De még boldogabbak, akik tudás nélkül tartanak ki a szeretetben. Ez az út, és ez az igazság, és ez az élet, mondja alig hallhatóan, de földrészek figyelnek szavára, és bolygók térülnek közelebb, hogy megértsék a titkot, és kisgyermekek sereglenek a rétekre, hogy fűszálaknak adják tovább.
Költészet és teremtés
A szóvá tett világ: ez a költészet, mondja Józsua. A világgá lett Szó: ez a teremtés, magyarázza tovább. De a költészet is teremtés, és a teremtés is költészet. Szépségből vagytok, hogy jósággá lehessetek.
Megbocsátás
Józsua látja a jövőt. Az egyházakat, a felekezeteket, a hitvitákat és a boszorkányüldözést. Látja, mert túl van az időn. Mert nincs történelem, csak megbocsátás. És az ég közepére rejti a fényt, hogy bárki bármikor megtalálhassa.
Mágia
Ne kövessetek. Ne imádjatok. Ne istenítsetek, mondja. Egy vagyok közületek, mert a szeretet mágiája nem személyválogató.
Pilátus titka
Csak Pilátus tudja (mert őt nem vakítja el a látás), hogy nemcsak Józsua támadt föl: a kereszt sebei is begyógyultak.
Megjelent a Bárka 2017/3-as számában.
