Bárka-körkérdés 16.
Válaszol: Erdész Ádám
történész, levéltáros
Mi volt számodra a 2011-es év legnagyobb irodalmi (és/vagy kulturális) élménye?
Irodalmi és történeti szakirodalmi olvasmányaim közül is említhetnék egy-két, élményt adó kötetet, most mégis mást választok. Számomra az idei év legnagyobb kulturális élménye a Gyulai Várszínház nyári évada volt. Mint az elmúlt években, most is kimondottan gazdag programot kínált a Várszínház: a Shakespeare Fesztivál keretében - egyebek mellett - láthattuk a Bocsárdi rendezte Velencei kalmárt, az Örkény Színház János királyát. Különös élmény egyik estéről a másikra koreai, grúz, litván Shakespeare-interpretációkat nézni. A Gyulán már visszatérő vendégnek számító Oskaras Korsunovas Miranda című Vihar rendezése megrendítő, kegyetlen élmény volt, olyan, amelytől bizonyos pillanatokban már távolodna a néző, de a játék nem engedi. Mellesleg ez az előadás városkánkba hozott egy világpremiert. A sok kísérő rendezvény közül csak a Bárkában is megjelent Bereményi Gézával való beszélgetést említem.
Egy kisváros polgárának kimondottan nagy esemény, amikor másfél hónapon keresztül, jószerivel estéről estére kiemelkedő, de legalábbis izgalmas előadások sorát láthatja, mondjuk egyik este Szergej Medvegyev Fodrásznőjének sodró lendületű előadásának tapsolunk, másnap egy lényegesen statikusabb játék után a vár melletti Rondella teraszán azt latolgathatjuk, Závada Pálnak sikerült-e igazi drámát formálnia Móricz regényéből. Mindezek mellett egészen különleges színvonalú jazz és blues fesztivál volt, és el ne feledkezzek róla, ebben az esztendőben - mint minden második évben - ismét sor került az irodalmi humorfesztiválra, amelynek anyagát a Bárka olvasói az 5. számban olvashatták. A színpadon ennek is varázsa van, korábban előfordult, hogy egy-egy „nagy öreg" közepes szöveggel blattolt, ma már folyamatosan érezhető a feszültség, a szereplők mindegyike „ki akarja vágni a rezet" a kimondottan népes, barátságos és érzékenyen reagáló közönség előtt. - Az előadásokról sokat lehetne még beszélni, de egy szót megérdemel a színház igazgatója, Gedeon József is, aki az adott körülmények között előteremtette a forrásokat és megőrizte a színvonalat. Az utóbbi sem könnyű, amikor a sajtó nemegyszer a színvonalas átlagtól is elmaradó produkcióknak hozsannázik.
Mit olvastál az idei Bárka-számokban a legszívesebben, mire emlékszel vissza a leginkább?
A Bárkából jószerivel mindent olvasok, szeretem az interjúkat, a Műhely rovatban megjelent írásokat. Az idén számomra különleges érdekességet jelentett a 3. szám Műhely összeállítása, ahol is fiatal kritikusok a hatvanas-hetvenes évek mára elfeledett, hajdani sikerkönyveit tették mérlegre (Kránicz Gábor, Szabó Tibor Benjámin, Mogyorósi László).
A saját pályád, művészeted szempontjából mi(k) volt(ak) az elmúlt év legfontosabb eseménye(i), történése(i)? Szakmai szempontból hogyan tudsz visszatekinteni, hogyan zárod az évet?
Magam történész-levéltáros vagyok, így ez a válasz kicsit eltér a többiekétől. Az elmúlt évben napvilágot láttak a levéltárunkban hosszabb idő óta folyó polgárság kutatás eredményei. Kisvárosi polgárok címen terjedelmes forráskiadványt jelentettünk meg, a szerkesztés során arra törekedtünk, hogy egy dualizmuskori kisváros polgárságának gondolkodását, civilizációs környezetét a teljesség igényével bemutassuk. A forráskiadványt kicsit később követte egy tanulmánykötet a gyulai Ladics családról. Egy olyan polgár famíliáról, amelynek, félig-meddig a véletlennek köszönhetően, különlegesen gazdag iratanyaga maradt ránk. E két kötet fogadtatása kellemes meglepetés volt számomra.
A magam írásai közül legtöbb örömöt azok a tanulmányok szereztek, amelyekben sok-sok forrásmozaikból sikerült teljesen elsüllyedt, ám általam fontosnak gondolt történeteket rekonstruálni. Ami a tarisznyába került címen a történész Márki Sándor gondolkodását kialakító gyermek- és ifjúkori élményeket és hatásokat szedegettem össze (A múlt felfedezői, Gyula, 2011.). Pajkossy Gábor születésnapi kötetében (História mezején, Bp., 2011.) hasonló módszerekkel Egy könyvkötő és népes családja címen egy, a magyar művelődéstörténetben meghatározó szerepet játszó polgár família történetének „karrier előtti pillanatát" próbáltam rekonstruálni. Ezeket az írásokat a nyomozás érdekessége mellett azért is szerettem, mert formálódó nagyobb munkák részei.
Mit vársz a 2012-es évtől általában és a személyes életed, pályád alakulása szempontjából (lesz-e új köteted például?)
Úgy vélem, nagyon sok gonddal-bajjal fogunk küszködni. Ezt alighanem mindenki látja. A magam kutató munkájában talán két kötet jelenhet meg: egy forráskiadvány a történész Márki Sándor naplóiból, s bízom abban, hogy lassan lezárhatom a régóta készülő Kner-monográfiámat is. Az utóbbi a számomra legizgalmasabb és legkedvesebb munka.
