Bárka-körkérdés
Válaszol: Szilágyi Zsófia
Mi volt számodra a 2011-es év legnagyobb irodalmi (és/vagy kulturális) élménye?
Ha azt válaszolnám erre, hogy ezt az évet Móricz Zsigmonddal és szinte az ő korában töltöttem, úgy tűnhet, megkerülöm a kérdést: pedig nagy élmények értek, miközben a hagyatékban befejezetlen regényeket olvastam, vagy a Színházi Életben egy Nyugat-esten lebonyolított Miss Költő (!) választásról szóló cikket találtam (Móricz harmadik lett, bármilyen hihetetlen, kizárólag női szavazatok alapján, holtversenyben Kosztolányival). De olvastam azért kortárs irodalmat is, például nagy örömmel Grendel Lajos Négy hét az élet című regényét, meg izgalmas történettudományi munkákat, Zeidler Miklóstól Trianonról, Cieger Andrástól a dualizmus-kori korrupciós ügyektől, vagy Sipos Balázstól a sajtó és a hatalom Horthy-korszak-beli viszonyáról. Meg színházi élményről is beszámolhatok, Nyíregyházán egy irodalomtörténész barátom, Onder Csaba lett sikeres színházi szerzővé, Antal Balázzsal közösen írt Tirpákia Tündérkert című színdarabjával, amelyet a város közönsége nagyon szeret, és a magáénak érez, de egy „nem tirpáknak" is élvezetes.
Mit olvastál az idei Bárka-számokban a legszívesebben, mire emlékszel vissza a leginkább?
A legutóbbi élményemet emelném ki, Ilia tanár úr „dokumentumközlését" a 2011/6-os számból, amely voltaképpen egy róla készült, úgynevezett összefoglaló jelentés. Sokat gondolkodom azon, miként lehet érthetővé tenni azt a korszakot a mai egyetemisták számára - az ilyen írások segíthetnek ebben, miközben, paradox módon egy mai, a kultúra iránt közönyt megélő huszonéves még azt a következtetést is levonhatja, milyen felfokozott volt az érdeklődés, például, egy egyetemi speciális kollégium iránt...
A saját pályád, művészeted szempontjából mi(k) volt(ak) az elmúlt év legfontosabb eseménye(i), történése(i)? Szakmai szempontból hogyan tudsz visszatekinteni, hogyan zárod az évet?
Elfáradtam mostanra, talán ebből arra kellene következtetnem, hogy sokat dolgoztam. Nemcsak a Móricz-monográfiámat vittem el a befejezés közelébe, de folyóiratot és köteteket is szerkesztettem a Kalligramnál. A Palatinus Kiadóval is belekezdtünk egy közös vállalkozásba, remélem, sorozat lesz belőle hamarosan, hiszen január végére adom le a második kötetet - a XX. század elejétől terveink szerint egészen napjainkig állítok össze novellaantológiákat, most a század elejétől 1920-ig tartó időszakból készített válogatásom jelent meg. (Csaknem) elfelejtett szerzőket és kevéssé ismert novellákat fedezek fel, sorrendet találok ki, sosemvolt, izgalmas novellaciklusokat hozok létre, utószót írok - remélem, még éveken át.
Mit vársz a 2012-es évtől általában és a személyes életed, pályád alakulása szempontjából (lesz-e új köteted például?)
Szeretnék 2012-ben unalmasabb, kiszámíthatóbb országban élni, de, mivel nem költözöm sehova, erre kevés esélyem van. Terveim szerint befejezem a Móricz-monográfiámat, és abban bízom, hogy meg is jelenik. Várom is, hogy lezárjam már, meg félek is tőle, ilyen hosszú könyvet még sosem írtam, nem lesz könnyű elengedni. És amit még tudok: jövőre az ÉS-kvartett egyik tagja leszek, január végén már Grecsó Krisztián regényéről beszélgetünk, remélhetőleg közönség előtt, az Írók Boltjában, és aztán még hét hónapon át vitatkozunk havonta egy-egy könyvről. Április elsejétől pedig a Kosztolányi-kutatócsoport, hivatalos nevén az MTA-ELTE Hálózati Kritikai Szövegkiadás Kutatócsoport tudományos munkatársa leszek, a Kalligram Kiadónál megjelenő Kosztolányi Kritikai Kiadás munkálataiban veszek majd részt.
