Bárka-körkérdés
Válaszol: Csehy Zoltán
Mi volt számodra a 2011-es év legnagyobb irodalmi (és/vagy kulturális) élménye?
A 2011-es év egy negyedét Stuttgartban tölthettem Solitude-ösztöndíjasként, aminek kulturális hozadékai egy ilyen rövid válaszban szinte számba vehetetlenek. Tan Dun zseniális koncertjeitől kezdve Hans Thomalla Fremd című Medea-operájának bemutatójáig hosszan sorolhatnék kimagasló zenei élményeket. A hazai irodalomból különösen tetszett Krusovszky Dénes Crane-ciklusa A felesleges part című kötetből (Magvető, 2011), Nádas Péter még tavalyi Szirénéneke (Jelenkor), Kertész Imre Mentés máskéntja, illetve El Kazovszkij Homokszökőkút c. verskötete (Magvető, 2011). Különösen szerencsés évem volt alkalmi versszerkesztőként is (nagyon nehezen vállalkozom ilyesmire): Orcsik Roland remek és érzékeny-ironikus Mahler-kötetét (Mahler letöltve, Kalligram, 2011) és Szöllősi Mátyás egészen friss, szenzációs, a fogalmi költészetet realisztikus közelbe hozó Állapotok c. kötetét volt alkalmam ennek köszönhetően szinte a pirulós intimitásig megismerni. Németh Zoltán Tőzsér-monográfiáját csak pár napja kaptam meg, de már félig fel is faltam: az a pragmatikus látásmód, mely képes a szöveg ilyen fokú bölcseletével társulni, egyenesen ritkaságszámba megy. N. Tóth Anikó pedig készülő, egyelőre még kéziratos mesketéivel örvendeztette meg a családunkat: lányom egyenesen rajong értük. A tudományos könyvek közül szívesen olvastam Acél Zsolt Orpheus éneke című kiváló kötetét. Persze, alighanem még így is egy sereg mindent méltatlanul sikerült mellőznöm.
Mit olvastál az idei Bárka-számokban a legszívesebben, mire emlékszel vissza a leginkább?
A verseket gyakorlatilag az utolsó sorig elolvasom. Most, így hirtelen és konkrétan, Borbély Szilárd és Marno János szövegeire emlékszem. De eleve kedvemre való a Bárka bazárszerű sokszínűsége, illetve eredeti módon kiszámíthatatlan kiszámíthatósága, ahogy a legkülönfélébb alkotóenergiákat képes összehangolni.
A saját pályád, művészeted szempontjából mi(k) volt(ak) az elmúlt év legfontosabb eseménye(i), történése(i)? Szakmai szempontból hogyan tudsz visszatekinteni, hogyan zárod az évet?
Az említett Solitude-ösztöndíj termékeny közege (és verseim német fordításai) mellett a legfontosabb talán az volt, hogy lassan körvonalazódik egy új verskötet is, természetesen egészen más hangon, mint eddig. Elkészült végre tizenkét esztendeje kigondolt Amalthea szarva című fordításkötetem is (több mint 600 oldal!), mely az itáliai humanizmus 100 költőjét mutatja be Mussatótól kezdve Dantén, Petrarcán, Boccacción keresztül a Cinquecento utolsó latin mohikánjaiig. Atlantisznyi terület újrafelfedezéséről van szó, melynek emberpróbáló csúcsai éppúgy vannak, mint árnyas virányai. Összehoztam még valamit, de azt egyelőre nem árulhatom el, mert feleségemnek szánom a fa alá.
Mit vársz a 2012-es évtől általában és a személyes életed, pályád alakulása szempontjából (lesz-e új köteted például?)
Hogy mit várok? Szenvedélyt, tüzet, csábító érzékiséget: főleg a nyelvtől. Készítgetek egy verskötetet, de a jövő év még nem a kiadás ideje, az már most világos. Egy szubjektív kortársopera-kalauzzal is foglalkozom, több tanulmánykötet terve is felmerült: Cselényi László viharos és viharvert költészetének zenei olvasatáról, a szlovákiai magyar irodalom önreprezentációs kérdéseiről és antológiaszerkesztési elveiről, továbbá a magyar költészetben megnyilvánuló barátságretorika, homoszocialitás, illetve queer irányulás artikulációiról. És akkor még ott a humanista, neolatin irodalom körébe vágó feladatok sokasága is.
