Bárka-körkérdés
Válaszol: Németh Zoltán
író, költő, irodalomtörténész
Mi volt számodra a 2011-es év legnagyobb irodalmi (és/vagy kulturális) élménye?
Egy másik lap kérdésére adott válaszomban Csehy Zoltán Homokvihar (Kalligram, Pozsony, 2011) és Jacques Roubaud vala mi: fekete (Seláf Levente fordítása, Kalligram, Pozsony, 2011) versesköteteit emeltem ki a tavalyi év olvasmányélményei közül. Melléjük sorolnám Csobánka Zsuzsa Hideg bűnök (Kalligram, Pozsony, 2011) című verseskötetét, amelynek szerkesztője lehettem - a szerző szövegei rendkívül közel állnak hozzám. És akkor nem hagyhatom ki Nemes Z. Márió verseit sem, a Bauxit (Palimpszeszt - PRAE.HU, Bp., 2010) hihetetlenül inspiratív, mint ahogy Pollágh Péter mondatai A cigarettásból (Palimpszeszt - PRAE.HU, Bp., 2010), továbbá Krusovszky Dénes A felesleges part (Magvető, Bp., 2011), Orcsik Roland Mahler letöltve (Kalligram, Pozsony, 2011), illetve Rosmer János Hátsó ülés (Kalligram, Pozsony, 2010) című versesköteteit is többször átolvastam. Több fontos online folyóiratot is felfedeztem. Ilyen az Apertúra, a TNTeF, vagyis a Társadalmi Nemek Tudománya című „Interdiszciplináris eFolyóirat", a KULTer.hu, illetve a STUDIA LITTERARIA című debreceni irodalom- és kultúratudományi folyóirat online változata, s felhívnám még a figyelmet az egyre professzionálisabb PRAE.HU-ra is. A Pál Dániel Levente által levezényelt a Pálinkában oldott irodalomelmélet című rendezvényre is sokáig fogok emlékezni - ennek kapcsán L. Varga Péter Töréspontok (NAP Kiadó, Dunaszerdahely, 2011) című kötetére hívnám fel a figyelmet. Számomra nagy élmény volt továbbá, hogy 2011-ben a Szépírók Társasága A Könyv Utóélete programja részeként olyan irodalmárokkal rendezhettem beszélgetéseket Besztercebányán, a Hungarisztika Tanszéken, mint Elek Tibor, Mizser Attila, Bedecs László, Gerevich András, illetve a JAK felvidéki felolvasókörútja során Erdős Virág, Nagy Ildikó Noémi, Gerőcs Péter és Garaczi László is járt nálunk.
Mit olvastál az idei Bárka-számokban a legszívesebben, mire emlékszel vissza a leginkább?
A versek közül néhány kedvenc az idei Bárkából: Acsai Rolandtól A Rackajuh, Borbély Szilárdtól a Mária, Pollágh Pétertől a Nincs mit. A tanulmányok közül Fenyő D. György Széténeklés című írása József Attila Születésnapomra című versének újraírásairól. A kritikák közül pedig - és most elnézést kérek, de nem akarok hazudni - Bedecs László Valami, valahol című kritikája.
A saját pályád, művészeted szempontjából mi(k) volt(ak) az elmúlt év legfontosabb eseménye(i), történése(i)? Szakmai szempontból hogyan tudsz visszatekinteni, hogyan zárod az évet?
Ilyen évem sem volt és nem is lesz talán, hiszen három könyvem jelent meg. Feszített nyelvtükör címmel egy tanulmánykötet a dunaszerdahelyi NAP Kiadónál, a Boldogságtelep, vetélőgép című verseskötet a Kalligramnál, év végén pedig - szintén a Kalligramnál - a Tőzsér Árpádról írt Az életmű mint irodalomtörténet.
Mit vársz a 2012-es évtől általában és a személyes életed, pályád alakulása szempontjából (lesz-e új köteted például)?
A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája címmel készülök kiadni egy monografikus jellegű tanulmánykötetet. Ebben összegezném azokat az olvasási tapasztalataimat, amelyek szerint a posztmodern irodalom nem homogén minőség, hanem hasonlóan a modernizmushoz (klasszikus, avantgarde-neoavantgarde, kései) a posztmodern esetében is háromféle stratégiát érdemes elkülönítenünk (korai, areferenciális-nyelvjátékos, antropológiai).
Bárka-körkérdés
Válaszol: Banner Zoltán
művészettörténész, költő, előadóművész
Mi volt számodra a 2011-es év legnagyobb irodalmi (és/vagy kulturális) élménye?
Úgy látszik, nálam is eljött az ideje az újraolvasásoknak, mert a 2011-es év kiemelkedő olvasmányélménye Fülep Lajos Művészet és világnézet című tanulmánya volt, mivelhogy afféle önigazolásképpen hatott rám. Általában most már mindenben saját eszméim/rögeszméim megvalósulását keresem, ezért a legnagyobb kulturális élményem a brassói XVIII. Bartalis János Nemzetközi Szavalóverseny volt, novemberben. Az idén a kortárs erdélyi magyar költészet volt a kötelező témakör, s az a 35, különböző, de főleg fiatal életkorú ember, akiket a zsűri elnökeként végighallgathattam, némi kárpótlást nyújtottak azért, hogy bár évtizedekig törekedtem erre, nem sikerült ennek a közép-európai jelentőségű költői vonulatnak állandó pódiumot biztosítani.
Mit olvastál az idei Bárka-számokban a legszívesebben, mire emlékszel vissza a leginkább?
A Bárkában is főleg a versekre figyelek: lássam, kik, hogyan húznak el mellettem?! Sok emlékezetes verset közölt a folyóirat, de nem szeretnék egyetlen egyet kiemelni, hiszen különben is folyamatként, versfolyamként élem át/érzékelem a magyar költészet „tájnyelveit/nyelvtájait". És az az érzésem, hogy a Parnasszust leszámítva az összes magyar folyóirat közül a Bárkában jelenik meg a legtöbb vers.
A saját pályád, művészeted szempontjából mi(k) volt(ak) az elmúlt év legfontosabb eseménye(i), történése(i)? Szakmai szempontból hogyan tudsz visszatekinteni, hogyan zárod az évet?
Kivételesen kegyelemteljes esztendőt zárok. Talán meg sem érdemeltem. Négy művészeti monográfiám kézirata feküdt a kiadók asztalán, amiből három meg is jelent. A Körös Irodalmi Társaság engem kért fel a 2011-es Könyvhét megnyitójára, ily módon néhány alapvető rögeszmémet újra kifejthettem élőszóban, írásban és interneten. Két díjat kaptam: március 15-én Békéscsaba kultúrájáért, október végén pedig a Kriterion-koszorút Csíkszeredában. Év végére összeállítottam és szerkesztésre átadtam Elek Tibornak válogatott verseim kötetét, amivel 80. születésnapomon szeretném meglepni magam 2012 nyarán.
Mit vársz a 2012-es évtől általában és a személyes életed, pályád alakulása szempontjából (lesz-e új köteted például)?
Ez lenne 2012-ben az új kötetem, ami számomra azért fontos, mert költőként tulajdonképpen csak önmagam tartom számon önmagamat, ám ehhez is szükséges olykor egy kis „mérlegelés" (lásd: súlyemelők, birkózók és ökölvívók). Amúgy ez a kötet annak a számadásnak a része, második kötete, amelyet öt évvel ezelőtt előadóművészi múltam emlékirataival kezdtem el, s „pályám alakulásának" időrendje szerint most a vers következik; végül, majd, ha megérem, újabb öt év múlva a harmadik szólam, a művészeti írás/művészettörténet úti élményeit, tapasztalatait, emlékeit, „bölcsességeit" (vagy bölcselkedéseit/"bőcsködéseit") szeretném összefoglalni.
Válaszol: Zalán Tibor
költő, író, dramaturg
Mi volt számodra a 2011-es év legnagyobb irodalmi (és/vagy kulturális) élménye?
Nem tudok ilyen kérdésre válaszolni! Miért lenne egyik élmény nagyobb a másiknál? Minden élmény, a maga érvényességi pillanatában, a legnagyobb és az egyetlenegy. Azért megpróbálok visszagondolni egy-két dologra, nem nagysági élményszempontból, ami megmaradt bennem. Színházban dolgozó embernek nehéz elvonatkoztatnia attól, amin éppen dolgozott. Úgy emlékszem, élmény volt látni a Nórát az Ibsenben, Merő Béla rendezésében. Már csak azért is izgalmas és fontos és/vagy kulturális élmény volt számomra, mert a rendezővel három fordítás egybevetésével és kontaminálásával készítettünk egy negyedik variánst, melynek a szövegezésébe beszállt zt dramaturg is. Nagyszerű előadásnak tartom. Aztán, fontosnak gondolom vissza a Bizottság-sorozatot a Műcsarnokban, ahol Szőcs Géza költővel léptük fel közös esten, és - tőlem szokatlan módon - novellát olvastam fel (mely, reményeim szerint, hamarosan megjelenik az ÉS-ben). Élmény volt a Napút Zalán-Prágai-száma, illetve az Életünk Zalán-száma. Úgy tűnik, el lennék szállva magamtól? Most azt hiheted, csak magammal voltam elfoglalva az elmúlt évben. Pedig ez nagyon nincs így. Magammal a legkevésbé. Én ezt úgy érteném inkább, nem tudtam kifelé élni 2011-ben. Ami velem történt, az történt meg számomra a világban. Nem mentem sehova, nem jártam színházakba, irodalmi estekre, felolvasásokra, koncertekre, nem olvastam újságokat, nem ragadtam a tévé elé. Nem kerestem élményeket, törődtem belül, s még szerencse, hogy nem törtem össze teljesen.
Mit olvastál az idei Bárka-számokban a legszívesebben, mire emlékszel vissza a leginkább?
Erre a kérdésre tudnék válaszolni, csak éppen nem válaszolok! Miért emelném ki ezt vagy azt, ezt az írást vagy amazt? Miért sértsek meg bárkit is azzal, hogy szívesebben olvasom mások írásait az övénél. Ez a mentalitás a kritikusok sajátja, meg a pártíróké, akik egyre többen lesznek manapság, vagy mindig is ilyen sokan voltak, csak vagy én nem vettem ezt észre, vagy nem voltak ennyire agresszívek és hangosak, mint mostanra... Fontosabb, hogy olvasom a Bárkát, és örömöm van az olvasásában. Olyan lap, amilyet én is mindig szerettem volna szerkeszteni (szerkesztettem is egy ilyennek a versrovatát majd egy évtizedig, Kortársnak hívták, illetve társszerkesztettem egy hasonló másikat, Szivárvány elnevezés volt a homlokán, és Chicagóban-Budapesten szerkesztődött), amelyben egymás mellett szerepelnek azok, akik az utcán köszönés nélkül mennek el a másik mellett, más kormányok regnálása alatt tüntetnek vagy kapnak kitüntetéseket, amelyben nem számít, hogy ki hova tartozik, kit hova sorolnak, vagy ki hova dörgöli oda magát. Egyetlen dolog számít, hogy jó legyen a szöveg. A Bárkában, talán ezért is, mindig jó szövegek jelennek meg, néha nagyon fontosak is. Amikor átalakult azzá, ami most, egy jeles(en link) kritikus azt mondta, nem érti, hogy miért kell életre generálni egy újabb folyóiratot annyira vidéken, mint Békéscsaba. Halálra van ítélve. Nos, a Bárka csattanós választ adott az ilyen szirénhangokra. Az pedig, ahogyan az online-változatát megcsináltátok és működtetitek a lapnak, nem csak úttörő vállalkozás, hanem remek, mozgékony forma is. Mintha azt jelentenétek be vele és általa, hogy a vidék-főváros szembeállítás a világháló korában nemcsak idejétmúlt és kártékony, de valójában tarthatatlan is. Na, ez azért még nem dicséret volt.
A saját pályád, művészeted szempontjából mi(k) volt(ak) az elmúlt év legfontosabb eseménye(i), történése(i)? Szakmai szempontból hogyan tudsz visszatekinteni, hogyan zárod az évet?
Jól zártam ezt az évet, de nagyon megszenvedtem vele, magammal. Rendkívül sokat dolgoztam, sokat és szinte folyamatosan írtam. Megírtam a Fáradt kadenciák ciklus tizennégy darabját, melyek általában a folyóiratok élén jelentek és jelennek meg, örömömre. Hozzákezdtem az és néhány haiku című ciklus megírásához, melynek tucatnyi darabjával készültem már el. Írtam új drámát a Debreceni Csokonai Színháznak, a Stúdió K-nak, több bemutatóm is volt, Dunaújvárosban, Szabadkán, Újvidéken, Békéscsabán, Szombathelyen... Megjelent egy válogatott kötetem Szétgondolt jelen címmel az AB-ART Kiadónál. Az említett két folyóirat-különszám. Huzella Péterrel pedig egy közös lemezünk, A konszolidáció nemzedéke címmel. Soknak tűnik ez. Elfáradtam év végére, nagyon.
Mit vársz a 2012-es évtől általában és a személyes életed, pályád alakulása szempontjából (lesz-e új köteted például)
Inkább kíváncsisággal, mint várakozással megyek neki 2012-nek, általában nincs is véleményem róla, viszonyom hozzá, elvárásom feléje. Személyes életem nem osztom meg a nyilvánossággal, annak ellenére, hogy sokan azt gondolják, belelátnak, belém látnak a verseimen, szövegeimen keresztül, ám ez biztosan állítom, hogy hülyeség. Tehát ez ügyben sem tudok sok okosat mondani. Ami biztosnak tűnik a pályán: két új verseskötet, a Fáradt kadenciák és A holdtól megvakult kutya. Két színházi bemutató: a Kóbor csillag Debrecenben, a Szamár a templom tetején a Stúdió K-ban. Folytatni akarom végre a Papírváros című regényciklusomat, így reményeim szerint kevesebb verset írok, ami azt jelenti, kevesebbet szenvedek, mert a versírás - sokakkal szemben - nekem szenvedés, nem önkifejezés, sokkal inkább önlefejezés. Nagy és sok halakat akarok fogni Elek főszerkesztővel és Gáll Ádám festővel, vagy magányosan a Rábán, vagy a Himfai parkerdőben. És pótolni valahogy, amit elfelejtettem 2011-ben: sokat nevetni, legalább egy kicsit élvezni azt, amit úgy hívnak, ha jól emlékszem, hogy élet.
Válaszol: Kiss László
író, kritikus
Mi volt számodra a 2011-es év legnagyobb irodalmi (és/vagy kulturális) élménye?
Oravecz Imre Ondrok gödre című regénye. Nagyon szeretem Oravecz világát, de ezt a könyvét csak most olvastam el, békéscsabai estjére készülve. Csodálatosan gazdag szöveg, olyan elementáris részletekkel, amelyek után megszólalni is nehéz. Aztán Woody Allen legutóbbi filmje, a Midnight in Paris. És a lézerhárfa segítségével előadott KFT-dal, A vonat, az együttes december 28-ai nagykoncertjén.
Mit olvastál az idei Bárka-számokban a legszívesebben, mire emlékszel vissza a leginkább?
Fontos a 2011/3-as szám irodalomtörténeti blokkja, és mindig élvezetes az irodalmi humor fesztivál anyaga. Úgy emlékszem, Maros András Kímélet című novelláját és Limpár Ildikó olvasónaplóit gondoztam idén a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel.
A saját pályád, művészeted szempontjából mi(k) volt(ak) az elmúlt év legfontosabb eseménye(i), történése(i)? Szakmai szempontból hogyan tudsz visszatekinteni, hogyan zárod az évet?
Nagy kihívás volt az Élet és Irodalom egyik állandó tárcaírójának lenni. Mintha egy nagy elbeszélés díszletein dolgoztam volna egy éven keresztül. Azon dolgoztam. És ami a nagyon: a könyvhétre megjelent a negyedik könyvem, egyben első kritikakötetem, hála a FISZ-nek. Kis és egyéb világok a címe.
Mit vársz a 2012-es évtől általában és a személyes életed, pályád alakulása szempontjából (lesz-e új köteted például?)
Új kötetem biztosan nem lesz, miközben persze valami alakulni látszik. Ezzel a valamivel bíbelődöm egy darabig. Legyen ez az év olyan, mint az eddigiek: sulirobot, szerkesztői munka, s a mindig várt felolvasóestek, beszélgetések. A Bárka jóízű irodalmi vendégül látásai.
Válaszol: Erdész Ádám
történész, levéltáros
Mi volt számodra a 2011-es év legnagyobb irodalmi (és/vagy kulturális) élménye?
Irodalmi és történeti szakirodalmi olvasmányaim közül is említhetnék egy-két, élményt adó kötetet, most mégis mást választok. Számomra az idei év legnagyobb kulturális élménye a Gyulai Várszínház nyári évada volt. Mint az elmúlt években, most is kimondottan gazdag programot kínált a Várszínház: a Shakespeare Fesztivál keretében - egyebek mellett - láthattuk a Bocsárdi rendezte Velencei kalmárt, az Örkény Színház János királyát. Különös élmény egyik estéről a másikra koreai, grúz, litván Shakespeare-interpretációkat nézni. A Gyulán már visszatérő vendégnek számító Oskaras Korsunovas Miranda című Vihar rendezése megrendítő, kegyetlen élmény volt, olyan, amelytől bizonyos pillanatokban már távolodna a néző, de a játék nem engedi. Mellesleg ez az előadás városkánkba hozott egy világpremiert. A sok kísérő rendezvény közül csak a Bárkában is megjelent Bereményi Gézával való beszélgetést említem.
Egy kisváros polgárának kimondottan nagy esemény, amikor másfél hónapon keresztül, jószerivel estéről estére kiemelkedő, de legalábbis izgalmas előadások sorát láthatja, mondjuk egyik este Szergej Medvegyev Fodrásznőjének sodró lendületű előadásának tapsolunk, másnap egy lényegesen statikusabb játék után a vár melletti Rondella teraszán azt latolgathatjuk, Závada Pálnak sikerült-e igazi drámát formálnia Móricz regényéből. Mindezek mellett egészen különleges színvonalú jazz és blues fesztivál volt, és el ne feledkezzek róla, ebben az esztendőben - mint minden második évben - ismét sor került az irodalmi humorfesztiválra, amelynek anyagát a Bárka olvasói az 5. számban olvashatták. A színpadon ennek is varázsa van, korábban előfordult, hogy egy-egy „nagy öreg" közepes szöveggel blattolt, ma már folyamatosan érezhető a feszültség, a szereplők mindegyike „ki akarja vágni a rezet" a kimondottan népes, barátságos és érzékenyen reagáló közönség előtt. - Az előadásokról sokat lehetne még beszélni, de egy szót megérdemel a színház igazgatója, Gedeon József is, aki az adott körülmények között előteremtette a forrásokat és megőrizte a színvonalat. Az utóbbi sem könnyű, amikor a sajtó nemegyszer a színvonalas átlagtól is elmaradó produkcióknak hozsannázik.
Mit olvastál az idei Bárka-számokban a legszívesebben, mire emlékszel vissza a leginkább?
A Bárkából jószerivel mindent olvasok, szeretem az interjúkat, a Műhely rovatban megjelent írásokat. Az idén számomra különleges érdekességet jelentett a 3. szám Műhely összeállítása, ahol is fiatal kritikusok a hatvanas-hetvenes évek mára elfeledett, hajdani sikerkönyveit tették mérlegre (Kránicz Gábor, Szabó Tibor Benjámin, Mogyorósi László).
A saját pályád, művészeted szempontjából mi(k) volt(ak) az elmúlt év legfontosabb eseménye(i), történése(i)? Szakmai szempontból hogyan tudsz visszatekinteni, hogyan zárod az évet?
Magam történész-levéltáros vagyok, így ez a válasz kicsit eltér a többiekétől. Az elmúlt évben napvilágot láttak a levéltárunkban hosszabb idő óta folyó polgárság kutatás eredményei. Kisvárosi polgárok címen terjedelmes forráskiadványt jelentettünk meg, a szerkesztés során arra törekedtünk, hogy egy dualizmuskori kisváros polgárságának gondolkodását, civilizációs környezetét a teljesség igényével bemutassuk. A forráskiadványt kicsit később követte egy tanulmánykötet a gyulai Ladics családról. Egy olyan polgár famíliáról, amelynek, félig-meddig a véletlennek köszönhetően, különlegesen gazdag iratanyaga maradt ránk. E két kötet fogadtatása kellemes meglepetés volt számomra.
A magam írásai közül legtöbb örömöt azok a tanulmányok szereztek, amelyekben sok-sok forrásmozaikból sikerült teljesen elsüllyedt, ám általam fontosnak gondolt történeteket rekonstruálni. Ami a tarisznyába került címen a történész Márki Sándor gondolkodását kialakító gyermek- és ifjúkori élményeket és hatásokat szedegettem össze (A múlt felfedezői, Gyula, 2011.). Pajkossy Gábor születésnapi kötetében (História mezején, Bp., 2011.) hasonló módszerekkel Egy könyvkötő és népes családja címen egy, a magyar művelődéstörténetben meghatározó szerepet játszó polgár família történetének „karrier előtti pillanatát" próbáltam rekonstruálni. Ezeket az írásokat a nyomozás érdekessége mellett azért is szerettem, mert formálódó nagyobb munkák részei.
Mit vársz a 2012-es évtől általában és a személyes életed, pályád alakulása szempontjából (lesz-e új köteted például?)
Úgy vélem, nagyon sok gonddal-bajjal fogunk küszködni. Ezt alighanem mindenki látja. A magam kutató munkájában talán két kötet jelenhet meg: egy forráskiadvány a történész Márki Sándor naplóiból, s bízom abban, hogy lassan lezárhatom a régóta készülő Kner-monográfiámat is. Az utóbbi a számomra legizgalmasabb és legkedvesebb munka.
Válaszol: Darvasi Ferenc
kritikus, író
Mi volt számodra a 2011-es év legnagyobb irodalmi (és/vagy kulturális) élménye?
Idén is kisprózát és regényt olvastam elsősorban. Sok jó mű került a kezembe: gondolok itt Egressy Zoltán Szaggatott vonal, Balla D. Károly Tejmozi, Grecsó Krisztián Mellettem elférsz és Bodor Ádám Verhovina madarai című könyvére. Ezek voltak a kedvenceim. De örömmel olvastam Farkas Péter Johanna, Grendel Lajos Négy hét az élet, Kálmán Gábor Nova, Tompa Andrea A hóhér háza című regényét is.
A lírikusok közül Bálint Tamás, Borbély Szilárd, Farkas Wellmann Éva, Krusovszky Dénes, Marno János, Varga Zoltán Tamás és Zalán Tibor művei jelentették a legnagyobb élményt.
Az év felfedezettje számomra egyértelműen Turi Tímea volt, akiről bebizonyosodott a folyóiratpublikációi alapján, hogy kiváló, teljesen kiforrott hangú költő - remélem, minél hamarabb megjelenik a verseskötete.
Színházban keveset jártam idén, az Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik a semmiségbe (Nemzeti Színház), a Mesés férfiak szárnyakkal (Debrecen), a Roló (TÁP Színház), a Szutyok (Pintér Béla Társulat) és a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból (Nemzeti Színház) tetszett leginkább.
Az újabb filmek közül a Még egy év, Az élet fája, a Levegőt venni, az Akvárium, a Biutiful, a Feo Aladag rendezte Az idegen, a Köntörfalak, a Hiteles másolat, a Bibliotheque Pascal és A bőr, amelyben élek jelentett nagy élményt.
Mit olvastál az idei Bárka-számokban a legszívesebben, mire emlékszel vissza a leginkább?
Legjobban az V. Irodalmi Humor Fesztiválnak szentelt, 2011/5-ös Bárka-szám él bennem, és abból Garaczi László, Kiss Ottó, Muszka Sándor és Varró Dániel szövegei.
Az online-ról pedig kiemelném egyrészt Antal Balázs és Bódi Katalin olvasónaplóit, valamint Borbély Szilárd Lilla Presszó. Tar Sándor emlékére, Csobánka Zsuzsa Női kezek és Miklya Anna Huszonhat szürke pulóver című tárcáját.
A saját pályád, művészeted szempontjából mi(k) volt(ak) az elmúlt év legfontosabb eseménye(i), történése(i)? Szakmai szempontból hogyan tudsz visszatekinteni, hogyan zárod az évet?
Kétségtelenül az egyik legemlékezetesebb dolog, hogy megkaptam a Király István-díjat. Idén többek közt Bálint Tamással, Farkas Wellmann Évával, Grecsó Krisztiánnal, Lackfi Jánossal és Szvoren Edinával beszélgethettem irodalmi esteken. Amellett, hogy a BárkaOnline-t szerkesztem, illetve a nyomtatott Bárkába is besegítek, Varga Zoltán Tamással közösen szerkesztettem a Tanítvány folyóirat Test tematikájú számát. Ünnepi ebéd című novellám bekerült Az év novellái 2011 antológiába. Novellák mellett színház- és irodalomkritikákat, valamint interjúkat is publikáltam.
Mit vársz a 2012-es évtől általában és a személyes életed, pályád alakulása szempontjából (lesz-e új köteted például?)
Áprilisban, a Könyvfesztiválra jelenik meg a novelláskötetem a Palatinus Kiadónál. A könyv anyagát már lezártam, így a 2012-es év nagy valószínűséggel az útkeresésről fog szólni számomra.
Válaszol: Tőzsér Árpád
író, költő, műfordító
Mi volt számodra a 2011-es év legnagyobb irodalmi (és/vagy kulturális) élménye?
Inkább csak megérzés, mintsem dokumentálható empíria: a Goethe-értelmezésű világirodalom (Weltliteratur) az utóbbi néhány évtizedben szétesett, nem léteznek olyan tudatos, mégis természetes képződmények, mint amilyenek a korábbi világirodalmi kánonok voltak, amelyek világformáló mítoszokként is működtek. (Természetesen nem úgy határozták meg az irodamat, hogy az író e kánonok szerint írt, az alkotónak mégis az lehetett az érzése, hogy van, akinek a tekintete előtt él, dolgozik, hogy létezik valami irodalmi transzcendencia.) Ma az irodalomban is megrendültek az értékek, nincsen tétje az írásnak, minden megjelenhet (és meg is jelenik), és minden belefullad a szürke unalomba. A 2011-es esztendőben ez különösen így volt: „minden megjelent" és miden beleveszett a ködbe, mint az a bizonyos szürke szamár. Én legalábbis a most elmúlt évben nem érzékeltem nagybetűs Irodalmi Eseményt. Pedig mindenolvasó vagyok, még Michel Houellebecq A térkép és táját is elolvastam, a magyar Houellebecq-ekről nem is szólva. - A korrektség a politikában is unalmas, az irodalomban pedi méginkább az: olvasom az irodalmi portálokon és lapokban az év irodalmának a szemléit: a felsorolt írók és műveik szinte egytől egyig irodalmi „polkorrektségben" szenvednek, sterilek, kilúgozottak. Néhány nyugati irodalomban (a franciában leginkább) a neoavantgárd és intertextuális szövegkalandok után az írók most éppen visszahátrálóban vannak saját magukhoz, újra a szubjektum, az önéletrajzi műfajok hódítanak, Jacques Roubaud-tól Alain Robbe-Grillet-ig és Derridától Philippe Sollers-ig mindenki naplót, önéletrajzot és emlékiratot ír, attól várva a megújulást, de a magyar irodalomban még mindig a hetvenes évek végén és nyolcvanas években kidolgozott posztmodern „korrektség" a kánon. Éppen ezért a 2011-es év üdítő kivétele számomra a cseppet sem polkorrekt Kertész Imre Mentés másként című naplókönyve volt, amely ugyan könyörtelen igazságkeresésével gyakran maga is igazságtalan, de a szerző indulatai, félelmei, gyűlöletei annyira elemi erejűek, és irodalmilag, bölcseletileg annyira hitelesek, hogy a hatásuktól lehetetlen szabadulni. - Apropó, a 2011-es év legnagyobb irodalmi (és/vagy kulturális) élménye! Elképzelhető, hogy az Élet és Irodalomban a Radnóti Sándor és Bán Zoltán András kezdeményezte eszmecsere a „magyar politikai költészetről" nálunk is a szubjektum reneszánszának előhírnöke. Én legalábbis így fordítom le magamnak a dolgot. (A „politikai költészet" kifejezésnek ugyanis még mindig nagyon rossz a csengése.)
Mit olvastál az idei Bárka-számokban a legszívesebben, mire emlékszel vissza leginkább?
Rokonszenves a lap elfogulatlansága, egyetemes „akciórádiusza", az, ahogyan szerkesztési elveiben és gyakorlatában semmilyen „korrektségről" (itt főleg a szekértáborokat s a témákat illető „korrektségekre" gondolok) nem hajlandó tudomást venni.
A saját pályád, művészeted szempontjából mi(k) volt(ak) az elmúlt év legfontosabb eseménye(i), történése(i)? Szakmai szempontból hogyan tudsz visszatekinteni, hogyan zárod az évet?
Szerénytelennek hathat, ha ezek után elmondom, hogy 2011-ben nekem is megjelent egy naplókönyvem, pontosabban a 2009-es Szent Antal disznaja című „naplók naplójának" a második kötete, de hát így igaz: megjelent! A könyv kritikai visszhangja nem volt ugyan olyan hangos, mint az első köteté, de azért elégedett lehetek: az Élet és Irodalomtól a Vigiliáig jó néhány irodalmi fórum, s Szilágyi Zsófiától Gerold Lászlóig számos jó tollú kritikus reagált rá.
Mit vársz a 2012-es évtől általában és a személyes életed, pályád alakulása szempontjából különösen. (Például lesz-e új köteted?)
A 2012-es évtől azt várom, hogy... Trójában ne legyen háború. Egy elmélet szerint ugyanis a világtörténelem hatvan-hetven évenként átrendeződik (rendszerint háborúk, forradalmak formájában), s most, ha jól számolom, a második világháborútól számítva éppen a kritikus években járunk. Az elkövetkező esztendőben egyébként, ha minden jól megy, új verskönyvem jelenik meg a Kalligramnál, s tisztázom-írom a naplóim harmadik kötetét is. A meglévő naplófeljegyzéseim sajtó alá rendezésében 2010-ig kívánok elmenni, amely, ha elgondolom, hogy az Érzékek csőcseléke (ez a címe második naplókönyvemnek) a 2000-dik évvel zárult, s egy-egy kötet cca három évet ölelhet föl s ugyanolyan időközökben jelenhet meg, én meg, sajnos, immár hetvenhat éves vagyok, elég optimistán, sőt nagyképűen hangzik.
Válaszol: Szilágyi Zsófia
irodalomtörténész, kritikus
Mi volt számodra a 2011-es év legnagyobb irodalmi (és/vagy kulturális) élménye?
Ha azt válaszolnám erre, hogy ezt az évet Móricz Zsigmonddal és szinte az ő korában töltöttem, úgy tűnhet, megkerülöm a kérdést: pedig nagy élmények értek, miközben a hagyatékban befejezetlen regényeket olvastam, vagy a Színházi Életben egy Nyugat-esten lebonyolított Miss Költő (!) választásról szóló cikket találtam (Móricz harmadik lett, bármilyen hihetetlen, kizárólag női szavazatok alapján, holtversenyben Kosztolányival). De olvastam azért kortárs irodalmat is, például nagy örömmel Grendel Lajos Négy hét az élet című regényét, meg izgalmas történettudományi munkákat, Zeidler Miklóstól Trianonról, Cieger Andrástól a dualizmus-kori korrupciós ügyektől, vagy Sipos Balázstól a sajtó és a hatalom Horthy-korszak-beli viszonyáról. Meg színházi élményről is beszámolhatok, Nyíregyházán egy irodalomtörténész barátom, Onder Csaba lett sikeres színházi szerzővé, Antal Balázzsal közösen írt Tirpákia Tündérkert című színdarabjával, amelyet a város közönsége nagyon szeret, és a magáénak érez, de egy „nem tirpáknak" is élvezetes.
Mit olvastál az idei Bárka-számokban a legszívesebben, mire emlékszel vissza a leginkább?
A legutóbbi élményemet emelném ki, Ilia tanár úr „dokumentumközlését" a 2011/6-os számból, amely voltaképpen egy róla készült, úgynevezett összefoglaló jelentés. Sokat gondolkodom azon, miként lehet érthetővé tenni azt a korszakot a mai egyetemisták számára - az ilyen írások segíthetnek ebben, miközben, paradox módon egy mai, a kultúra iránt közönyt megélő huszonéves még azt a következtetést is levonhatja, milyen felfokozott volt az érdeklődés, például, egy egyetemi speciális kollégium iránt...
A saját pályád, művészeted szempontjából mi(k) volt(ak) az elmúlt év legfontosabb eseménye(i), történése(i)? Szakmai szempontból hogyan tudsz visszatekinteni, hogyan zárod az évet?
Elfáradtam mostanra, talán ebből arra kellene következtetnem, hogy sokat dolgoztam. Nemcsak a Móricz-monográfiámat vittem el a befejezés közelébe, de folyóiratot és köteteket is szerkesztettem a Kalligramnál. A Palatinus Kiadóval is belekezdtünk egy közös vállalkozásba, remélem, sorozat lesz belőle hamarosan, hiszen január végére adom le a második kötetet - a XX. század elejétől terveink szerint egészen napjainkig állítok össze novellaantológiákat, most a század elejétől 1920-ig tartó időszakból készített válogatásom jelent meg. (Csaknem) elfelejtett szerzőket és kevéssé ismert novellákat fedezek fel, sorrendet találok ki, sosemvolt, izgalmas novellaciklusokat hozok létre, utószót írok - remélem, még éveken át.
Mit vársz a 2012-es évtől általában és a személyes életed, pályád alakulása szempontjából (lesz-e új köteted például?)
Szeretnék 2012-ben unalmasabb, kiszámíthatóbb országban élni, de, mivel nem költözöm sehova, erre kevés esélyem van. Terveim szerint befejezem a Móricz-monográfiámat, és abban bízom, hogy meg is jelenik. Várom is, hogy lezárjam már, meg félek is tőle, ilyen hosszú könyvet még sosem írtam, nem lesz könnyű elengedni. És amit még tudok: jövőre az ÉS-kvartett egyik tagja leszek, január végén már Grecsó Krisztián regényéről beszélgetünk, remélhetőleg közönség előtt, az Írók Boltjában, és aztán még hét hónapon át vitatkozunk havonta egy-egy könyvről. Április elsejétől pedig a Kosztolányi-kutatócsoport, hivatalos nevén az MTA-ELTE Hálózati Kritikai Szövegkiadás Kutatócsoport tudományos munkatársa leszek, a Kalligram Kiadónál megjelenő Kosztolányi Kritikai Kiadás munkálataiban veszek majd részt.
Válaszol: Iancu Laura
költő
Mi volt számodra a 2011-es év legnagyobb irodalmi (és/vagy kulturális) élménye?
Az, hogy az irodalmi Nobel-díjat Tomas Tranströmer költő, saját értelmezésemben: a költészet kapta meg.
Mit olvastál az idei Bárka-számokban a legszívesebben, mire emlékszel vissza a leginkább?
A Bárkát nem interneten, hanem papíron olvasom. Verset közlő lapjait behajtom, kedvenc soraimat aláhúzom. Előfordul, hogy egy-egy képet kivágok és az íróasztalom fölé ragasztom, vagy könyvjelzőnek használom. A honlapot a friss irodalmi hírek és a helyszíni tudósítások miatt látogatom (kivált az utóbbiak terén pótolhatatlan a portál). És, ami még egyedibbé (és szükségessé) teszi a Bárkát, az az egyetemes magyar irodalomban gondolkodó látószöge.
A saját pályád, művészeted szempontjából mi(k) volt(ak) az elmúlt év legfontosabb eseménye(i), történése(i)? Szakmai szempontból hogyan tudsz visszatekinteni, hogyan zárod az évet?
2011 (szakmai szempontból) olyan nagyon zsúfolt esztendő volt, mintha csak egyetlen téli napból állt volna össze. Észre sem vettem és már beesteledett. Ilyenkor, ha belegebedek sem tudok hátra nézni, mérlegelni. Mintha nem is volna, amit látni, hiszen csak éltem és végeztem a dolgomat. Mindkettő elmúlik, elillan. Az elsötétedő esztendő utolsó napjain egyetlen gondolat foglalkoztat, éspedig az, vajon lesz-e folytatás?!
Mit vársz a 2012-es évtől általában és a személyes életed, pályád alakulása szempontjából (lesz-e új köteted például?)
A folytatást.
költő
Mi volt számodra a 2011-es év legnagyobb irodalmi (és/vagy kulturális) élménye?
Torkomban dobogott a szívem, mikor Kiss Ottó Jönnek a királyok című versét olvastam. Úgy vélem, remekmű.
Mit olvastál az idei Bárka-számokban a legszívesebben, mire emlékszel vissza a leginkább?
Nem konkrét műveket neveznék meg, hanem a lapra jellemző „termékeny eklektikát", ez nekem a szabadság friss levegőjét jelenti. Ilyen közegben minden írás jelentős és túlmutat önmagán.
A saját pályád, művészeted szempontjából mi(k) volt(ak) az elmúlt év legfontosabb eseménye(i), történése(i)? Szakmai szempontból hogyan tudsz visszatekinteni, hogyan zárod az évet?
Magamban folyamatosan keresem a versgondolatot, olykor találok is, sokszor a vers is megszületik. Nem ragaszkodom a szonetthez, de általában az lesz belőle, és jelenti az eseményt pályámon. Ha publikálni is sikerül: pozitív visszacsatolás.
Mit vársz a 2012-es évtől általában és a személyes életed, pályád alakulása szempontjából (lesz-e új köteted például?)
Lehet, hogy munkát kell keresnem, mert a rokkantnyugdíjam megszűnik. Szeretnék olyat találni, ami összeegyeztethető az irodalmi tevékenységemmel.
Válaszol: Bíró-Balogh Tamás
irodalomtörténész, filológus
Mi volt számodra a 2011-es év legnagyobb irodalmi (és/vagy kulturális) élménye?
Szépen gyűlnek polcomon a Kosztolányi kritikai kiadás kötetei, idén kettő jelent meg, az Esti Kornél és a Spanyol műfordítások. Szívesen olvastam Grecsó Krisztián és Kiss Ottó új regényeit. A Beszélő februári novellakonferenciáján én voltam Centauri, decemberben a Hovatovább fesztiválon pedig Parti Nagy Lajos; mindkét felolvasás jól sikerült, azt mondták. És örülök a hírnek, újra összeáll a Black Sabbath, az eredeti felállással.
Mit olvastál az idei Bárka-számokban a legszívesebben, mire emlékszel vissza a leginkább?
Szakmai érdeklődésem egyre inkább az irodalmi személyesség kérdései felé fordul, így kifejezetten szeretem a Bárka nagyinterjúit olvasni (pl. Háy, Grecsó), a levéltári anyagokat, a levelezésekkel foglalkozó írásokat (még tavalyról a Simonyi-Sarusi-közlést, vagy idén Korpa Tamás Szilágyi Domokos levelezésértelmezését), a félmúlt „elfeledett" regényeinek újraolvasását, vagyis Kránicz Gábor, Mogyorósi László és Szabó Tibor Benjámin tanulmányát (még ha vitatkozni is lehet velük, de hát ez nem baj), de a legemlékezetesebb, mert a legmegdöbbentőbb az utolsó lapszámban volt Ilia Mihály közleménye a titkosszolgálat által megrajzolt profilképéről.
A saját pályád, művészeted szempontjából mi(k) volt(ak) az elmúlt év legfontosabb eseménye(i), történése(i)? Szakmai szempontból hogyan tudsz visszatekinteni, hogyan zárod az évet?
Nem unatkoztam. Az év elején netnaplót írhattam a Literán, kaptam jót és rosszat közben és utána. Tavasszal jelent meg a többszáz Radnóti-dedikációt közreadó dolgozatom, minden olvasóját név szerint ismerem. Nyáron találtam egy teljes írói hagyatékot, a fiatalon meghalt Lovass Gyuláét, életművének sorsa jól példázza az irodalmi felejtést. Ugyancsak nyáron a Szépírók Társaságának Ir(T)ás táborában, Visegrádon, megismertem pár embert. Négy év kihagyás után ősszel újra elkezdtem prózát írni. Télen pedig azzal szembesültem, hogy még tovább romlott az egyetemi hallgatók műveltségi színvonala és művelődési szándéka, ugyanakkor megszaporodtak a Facebook-bejelölések és lájkolások, amiknek persze semmi közük a vizsgaidőszakhoz és a jegybeíráshoz.
Mit vársz a 2012-es évtől általában és a személyes életed, pályád alakulása szempontjából (lesz-e új köteted például?)
Nem fogok unatkozni. Vannak adósságaim (a Kosztolányi-levelezés első kötetének sajtó alá rendezése, cikkek, tanulmányok), melyeket megpróbálok törleszteni. Összeállt egy kötetnyi Kosztolányival foglalkozó tanulmányom, de hogy lesz-e belőle könyv jövőre, azt nem tudom. Az sem (csak) tőlem függ, hogy pályám hogy alakul. Következő decemberben erről többet tudnék mondani.
Válaszol: Tóth Krisztina
költő, író
Mi volt számodra a 2011-es év legnagyobb irodalmi (és/vagy kulturális) élménye?
Egy művet nehéz kiemelni, legyen mindjárt három. Lator László A megmaradt világ című memoárkötete, Bodor Ádám Verhovina madarai című regénye és Kemény Lili madaram című verseskötete. (Szilveszter hajnali körkérdés az olvasóhoz, hogy melyik a kakukktojás, haha. )
Mit olvastál az idei Bárka-számokban a legszívesebben, mire emlékszel vissza a leginkább?
Kiss Judit Ágnes verseire, Markó Béla két csodálatos versére, most visszakerestem, Tollaslabda és Visszatartás a címük. Háy János Háromszögek című szövege jaj, nagyon szíven ütött, Pollágh Pétert pedig mindig örömmel, kíváncsian olvasom, a Sugár és a Nincs mit című versei is nagyon jók voltak, rafináltan eszköztelenek, jellegzetesek.
A saját pályád, művészeted szempontjából mi(k) volt(ak) az elmúlt év legfontosabb eseménye(i), történése(i)? Szakmai szempontból hogyan tudsz visszatekinteni, hogyan zárod az évet?
Pixel címmel prózakötetem jelent meg, Szabó Magda-Szobotka Tibor Emlékdíjat kaptam.
Rövid, zavart és ijedt csend után próbálom megtalálni a hangot a következő könyvhöz. Kezdem látni a szereplőket, érezni az életüket, a díszleteket. De az ember nem naptári években gondolkodik, én is csak akkor szoktam, ha születésnapom van, vagy körkérdést tesznek fel. Olyankor picit megrémülök, hogy hú, már megint eltelt egy év. Tanulhatom meg az új dátumot. És mire megszokom, már megint nem az lesz! 2012? Ugyan már, kétezernél elvesztettem a fonalat. Olyan rémhírt is hallottam, hogy 27% lesz az Áfa. Minden író el fogja szúrni, ezt borítékolom. Könyvelők Nagy Szelleme, te számlatömbökben lakozó, adószámokban rejtező, segíts rajtuk!
Mit vársz a 2012-es évtől általában és a személyes életed, pályád alakulása szempontjából (lesz-e új köteted például?)
Új kötetem biztosan nem lesz. Készen áll ugyan egy novelláskötet, ami még a Pixel előtt összeraktam, de van bőven idő a megjelenésre. Most leginkább az izgat, hogy alakul az aktuális szöveg: még nem látom a körvonalait.
Válaszol: Csehy Zoltán
költő, műfordító, irodalomtörténész
Mi volt számodra a 2011-es év legnagyobb irodalmi (és/vagy kulturális) élménye?
A 2011-es év egy negyedét Stuttgartban tölthettem Solitude-ösztöndíjasként, aminek kulturális hozadékai egy ilyen rövid válaszban szinte számba vehetetlenek. Tan Dun zseniális koncertjeitől kezdve Hans Thomalla Fremd című Medea-operájának bemutatójáig hosszan sorolhatnék kimagasló zenei élményeket. A hazai irodalomból különösen tetszett Krusovszky Dénes Crane-ciklusa A felesleges part című kötetből (Magvető, 2011), Nádas Péter még tavalyi Szirénéneke (Jelenkor), Kertész Imre Mentés máskéntja, illetve El Kazovszkij Homokszökőkút c. verskötete (Magvető, 2011). Különösen szerencsés évem volt alkalmi versszerkesztőként is (nagyon nehezen vállalkozom ilyesmire): Orcsik Roland remek és érzékeny-ironikus Mahler-kötetét (Mahler letöltve, Kalligram, 2011) és Szöllősi Mátyás egészen friss, szenzációs, a fogalmi költészetet realisztikus közelbe hozó Állapotok c. kötetét volt alkalmam ennek köszönhetően szinte a pirulós intimitásig megismerni. Németh Zoltán Tőzsér-monográfiáját csak pár napja kaptam meg, de már félig fel is faltam: az a pragmatikus látásmód, mely képes a szöveg ilyen fokú bölcseletével társulni, egyenesen ritkaságszámba megy. N. Tóth Anikó pedig készülő, egyelőre még kéziratos mesketéivel örvendeztette meg a családunkat: lányom egyenesen rajong értük. A tudományos könyvek közül szívesen olvastam Acél Zsolt Orpheus éneke című kiváló kötetét. Persze, alighanem még így is egy sereg mindent méltatlanul sikerült mellőznöm.
Mit olvastál az idei Bárka-számokban a legszívesebben, mire emlékszel vissza a leginkább?
A verseket gyakorlatilag az utolsó sorig elolvasom. Most, így hirtelen és konkrétan, Borbély Szilárd és Marno János szövegeire emlékszem. De eleve kedvemre való a Bárka bazárszerű sokszínűsége, illetve eredeti módon kiszámíthatatlan kiszámíthatósága, ahogy a legkülönfélébb alkotóenergiákat képes összehangolni.
A saját pályád, művészeted szempontjából mi(k) volt(ak) az elmúlt év legfontosabb eseménye(i), történése(i)? Szakmai szempontból hogyan tudsz visszatekinteni, hogyan zárod az évet?
Az említett Solitude-ösztöndíj termékeny közege (és verseim német fordításai) mellett a legfontosabb talán az volt, hogy lassan körvonalazódik egy új verskötet is, természetesen egészen más hangon, mint eddig. Elkészült végre tizenkét esztendeje kigondolt Amalthea szarva című fordításkötetem is (több mint 600 oldal!), mely az itáliai humanizmus 100 költőjét mutatja be Mussatótól kezdve Dantén, Petrarcán, Boccacción keresztül a Cinquecento utolsó latin mohikánjaiig. Atlantisznyi terület újrafelfedezéséről van szó, melynek emberpróbáló csúcsai éppúgy vannak, mint árnyas virányai. Összehoztam még valamit, de azt egyelőre nem árulhatom el, mert feleségemnek szánom a fa alá.
Mit vársz a 2012-es évtől általában és a személyes életed, pályád alakulása szempontjából (lesz-e új köteted például?)
Hogy mit várok? Szenvedélyt, tüzet, csábító érzékiséget: főleg a nyelvtől. Készítgetek egy verskötetet, de a jövő év még nem a kiadás ideje, az már most világos. Egy szubjektív kortársopera-kalauzzal is foglalkozom, több tanulmánykötet terve is felmerült: Cselényi László viharos és viharvert költészetének zenei olvasatáról, a szlovákiai magyar irodalom önreprezentációs kérdéseiről és antológiaszerkesztési elveiről, továbbá a magyar költészetben megnyilvánuló barátságretorika, homoszocialitás, illetve queer irányulás artikulációiról. És akkor még ott a humanista, neolatin irodalom körébe vágó feladatok sokasága is.
Válaszol: Podmaniczky Szilárd
író
Mi volt számodra a 2011-es év legnagyobb irodalmi (és/vagy kulturális) élménye?
A Borremans-kiállítás a Műcsarnokban. Érdemes ráguglizni a képeire, fantasztikus pali. Írtam is róla egy kritikát.
A másik: Rinus van Alebeek fölfedezése. Író, hangművész, performer. A Próbaföltámadás című darabomhoz kerestem zenét, egy olyan embertől, aki 1956-ban született Európában, merthogy az őrangyal szereplőm akkor disszidált az országból, nem bírta nézni, mi történik a magyarokkal, és átkérette magát Hollandiába. Így került a darabba személyileg és zeneileg Alebeek. Érdemes meghallgatni őt is a neten.
A harmadik: Carver: Katedrális. És egyáltalán az egész amerikai irodalom újra fölfedezése. Régen olvastam. Ahogy érdemes megnézni a Mozart és a kaméleonok elején Capote életrajzi vallomását.
Mit olvastál az idei Bárka-számokban a legszívesebben, mire emlékszel vissza a leginkább?
A Humorfesztes anyagok mindig érdekesek. Mínusz ego!
A saját pályád, művészeted szempontjából mi(k) volt(ak) az elmúlt év legfontosabb eseménye(i), történése(i)? Szakmai szempontból hogyan tudsz visszatekinteni, hogyan zárod az évet?
Írtam egy csomó drámát, abból az Albert Einstein paprikás krumpli szép pályát futott. Még Pasadenában az Einstein Papers Projektbe is készült fordítás, bár nem tudom, mi lett a sorsa. A fütyülő disznó című bordalos darabom is jót lett, csak még nem találta meg a helyét. A Kisgyerekek emlékiratai, ami ősszel jelent meg, eddigi könyveim között a legkeményebb volt a számomra. Amint halott gyerekek szavai életre kelnek az íróban, ő maga hal bele a megszületésükbe. Nem tudtam, hogy ennyire erős művészetpszichológiai effektek működhetnek írás közben.
Mit vársz a 2012-es évtől általában és a személyes életed, pályád alakulása szempontjából (lesz-e új köteted például?)
Például: Balatoni borozó. A BB történetét dolgozom föl a kezdetektől a rendszerváltásig - sztorikon keresztül. És rábukkantam egy gyönyörű diagyűjteményre, még az előző balcsis könyv egyik szereplőjénél, aki a BB gépészmérnöke volt. Fotótörténeti gyűjtemény. És van egy csomó regénytervem, ha bármelyikbe bele tudnék fogni, akkor az egyúttal azt is jelentené, hogy él a könyvpiac, vagy pedig azt, hogy a cinizmuson és lobbiérdekeken túl más is működik az irodalmi mecenatúrában. Bármelyikre vevő vagyok.
Válaszol: Magyari Barna
költő
Mi volt számodra a 2011-es év legnagyobb irodalmi (és/vagy kulturális) élménye?
Számomra az idei év legnagyobb élménye az volt, hogy a nehéz gazdasági helyzet ellenére a kortárs magyar irodalom talpon maradt. Az irodalmi lapok többsége továbbra is működik, s még mindig vannak olvasók, akik igénylik, hogy írjunk.
Mit olvastál az idei Bárka-számokban a legszívesebben, mire emlékszel vissza a leginkább?
Mint költő, elsősorban a lírikusok műveit követem figyelemmel a Bárkában is. Idén is nagy örömmel olvastam Tóth Krisztina, Kiss Ottó, Zalán Tibor, Nagy Mihály Tibor és mások verseit. De a Bárka nagyon közel áll hozzám, így szinte mindig a teljes lapszámot átolvasom.
A saját pályád, művészeted szempontjából mi(k) volt(ak) az elmúlt év legfontosabb eseménye(i), történése(i)? Szakmai szempontból hogyan tudsz visszatekinteni, hogyan zárod az évet?
A mai (gazdasági és morális) válságokkal teli világunkban minden kulturális lehetőségnek, publikálásnak, fellépésnek, meghívásnak örülni kell. Ha ezt szem előtt tartom, akkor mozgalmas évet tudhatok magam mögött. Idén volt negyedszázada, hogy verseket publikálok. A jubileum kapcsán többek között felléphettem egykori mesterem és kedvenc költőm, Simonyi Imre szülőfalujában, Simonyifalván. Vésztőn is jól sikerült estet tarthattam Negyedszázada költő címmel. A legemlékezetesebb mégis talán a szarvasi szereplésem volt, ahol a Vízi Színház Színpadán a Bárka-est keretében több százan hallhatták verseimet.
Mit vársz a 2012-es évtől általában és a személyes életed, pályád alakulása szempontjából (lesz-e új köteted például?)
Szerencsére mostanában elég sok irodalmi folyóirat (Hitel, Bárka, Parnasszus, Magyar Napló, Napkút, Műút stb.) fogadta el verseimet közlésre. Szeretném, ha ez a folyamat jövőre sem állna meg. Mivel utoljára 2006-ban jelent meg kötetem, jó lenne egy új könyvet is kiadni. De a legfontosabb számomra az, hogy 2012-ben se érezzem hiábavalónak az irodalmi alkotást.
Válaszol: Berniczky Éva
író
Mi volt számodra a 2011-es év legnagyobb irodalmi (és/vagy kulturális) élménye?
A szenvedélyes olvasók táborába tartozom, mindig az éppen soros könyvbe szerelmesedem bele halálosan. Ezért szinte bizonyos, hogy az ez évi olvasmányaimra Ulickaja fogja feltenni a koronát, lévén néhány napja az Imágóba vonulok vissza határtalan élvezettel. Egyrészt az orosz nagyregények a gyengéim. Másrészt kortárs mű, ami igencsak vonzó, alaposan megpakolva irodalmi, zenei, képzőművészeti utalással, érdekes, izgalmas és ismerős korszakot jár be. Még csak a felénél tartok, s máris lenyűgözött, képzelem, milyen lelkes leszek a vége felé! Számomra igazi csemege. De ha nyáron kérdeztetek volna, akkor ugyanilyen elragadtatással éltettem volna Grecsó Krisztián Mellettem elférszét, az év egyik legsikerültebb darabját. A telepek világa olyan meggyőző erővel kel életre benne, olyan hitelesen rajzolt figurákkal, hogy miközben olvassuk, egyből jobb embernek érezzük magunkat, megtisztít és nemesít. Kevesen tudnak olyan jóízű könnyedséggel mesélni manapság, mint G. K. Talán ez a titka annak, hogy miközben a Mellettem elférsz kimondottan olvasóbarát, egyúttal a magas irodalmat gazdagítja. Irigylésre méltóan nagy dobás.
Persze fontosnak tartom Lator László A megmaradt világát is. Már akkor elhatároztam, hogy mindenképpen beszerzem, amikor részleteit hozta a Mozgó Világ. Lator László számomra minőségi etalon, minden műfajban, bármihez nyúl, abban nem csalódom. Jó érzés azzal a tudattal élni, hogy az, aki mindent tud a versről, a Versember, ahogyan magamban nevezem, ez a hamisítatlan européer, a mi vidékünkről származik. Mesél is róla múltidéző könyvében gazdagon, a legparányibb részletről sem feledkezve meg, értőn, ízesen, rokonszenves empátiával megidézve az itt élő népeket.
Erről jut eszembe, hogy a vers se maradjon ki, Jenei Gyula Az időben rend van c. kötete is helyére rakta bennem a szétszórt viszonyulásokat. Csak úgy beleolvastam, azon melegében, amikor meghozta a postás egy forró nyári napon, és nem voltam képes letenni. A maga eszköztelenségével, visszafogottságával kimondatlan mélységekig jut, s vele együtt gyanútlan olvasója is. Az egy érzés leltározhatatlansága c. ciklus versei olyan elkerülhetetlen kötelet feszítenek létezés és elmúlás közé, amelyen mindenkinek át kell egyensúlyoznia, katartikus élmény megélni, amint a tériszony őszinteséggé szelídül.
Ha már őszinteség (bár ez esetben vérlázítóan kegyetlen), akkor a Mentés máskéntot sem hagyhatom ki. Mint mindig, ezúttal is magával ragadott Kertész Imre tisztánlátása és kérlelhetetlensége. Egy ponton túl azon kaptam magam, hogy nem naplóként olvasom, hanem szépprózaként. Szerintem tökéletesen beleillik a Kertész-regények sorába.
Még egy szívemhez közel álló olvasmányomat mindenképpen meg kell említenem, aztán gyorsan abbahagyom. Farkas Péter szenvedésregényére gondolok, a Johannára. Rendkívül izgalmas szöveg, mind témaválasztásában, mind leírásaiban, mind filozófiájában, felfogásában. A test biológiáját ilyen művészi szintre emelni nem akármilyen teljesítmény.
Mit olvastál az idei Bárka-számokban a legszívesebben, mire emlékszel vissza a leginkább?
Rossz szokásomhoz híven mindig hátulról kezdem olvasni a folyóiratokat. A Bárkánál ez szerencsére be is jön, erősnek és igen tág merítésűnek tartom a kritikarovat kínálatát. Általában végigolvasom valamennyi darabját. Aztán a szépirodalmat nem különben. Ha lehet kívánni, akkor még több Podmaniczkyt. Üdítőn friss a humora, finoman abszurd csavarjaival sajátos hangulatot visz a leghétköznapibb történetbe is. Nagyon élveztem a 2011/3. számban megjelent filmnovelláját, a Csodálatos utazást.
A saját pályád, művészeted szempontjából mi(k) volt(ak) az elmúlt év legfontosabb eseménye(i), történése(i)? Szakmai szempontból hogyan tudsz visszatekinteni, hogyan zárod az évet?
Semmi különös, visszahúzódó menetrendre álltam, ez az év a csöndes háttérmunka, a feltöltődés éve volt. Ez most így jó nekem. Azt gondolom, nem muszáj mindent megírni, valamit elég megélni. Aztán majd meglátjuk, mi lesz, és főleg milyen lesz a gyűjtögetés hozadéka.
Mit vársz a 2012-es évtől általában és a személyes életed, pályád alakulása szempontjából (lesz-e új köteted például?)
Egy gyerekeknek szánt kéziratomat simogatom éppen. Hogy lesz-e belőle kötet? Ki tudná azt megmondani. Szeretem a meglepetéseket.
A 2012-es évben több empátiát, türelmet, egymásra figyelést és nagyvonalúságot várok tágabb és szűkebb környezetemtől, akárcsak magamtól.
költő
Mi volt számodra a 2011-es év legnagyobb irodalmi (és/vagy kulturális) élménye?
Ilyenkor az év nagy eseményeit kellene mondani kötelező jelleggel. Számomra a legnagyobb élményt Thomas Mann Varázshegye, és, hogy Békéscsabánál maradjak, Szilasi László Szentek hárfája című regénye okozták. Most tanítok középiskolában először 10. évfolyamban magyart, így a legfontosabb számomra az újraolvasás. Megvallom őszintén, valamelyik kötelezőt szívesen lapozom át ismét, de van olyan is, amit, remélem, nem kell többé a kezembe vennem. Tudom, hogy az utóbbi megjegyzés gyalázatos egy szakos tanártól.
Mit olvastál az idei Bárka-számokban a legszívesebben, mire emlékszel vissza a leginkább?
Elég nehéz kérdés! Pörgős év volt a Bárkánál. Ha választanom kellene a számok közül, talán az 5., humor-számot emelném ki. Mivel távol élek Békéscsabától, ezért különösen szeretem a BárkaOnline-t, mert úgy érzem, hogy ezen keresztül a Bárka-köz szerves része lehetek/maradhatok.
A saját pályád, művészeted szempontjából mi(k) volt(ak) az elmúlt év legfontosabb eseménye(i), történése(i)? Szakmai szempontból hogyan tudsz visszatekinteni, hogyan zárod az évet?
Januárban 2. helyezett lettem a Bárka irodalmi pályázatán, Szegeden egy antológiában, a Szeged effektben jelentem meg. Ezen kívül a Kortársban, a Tiszatájban, a Székelyföldben, a Spanyolnáthában, a Szépirodalmi Figyelőben publikáltam. A legbüszkébb a BárkaOnline-os írásaimra vagyok, ezt emelném ki. Ez az, ami számomra új volt, ez a 2011-es év legfontosabb dolga, ami a szakmát érinti. Október óta nem írok verseket, a nyárig írtak már elkeltek, jövőre hozzák a folyóiratok. Nem olyan régen gyerekverseket is írtam, amit mindig is szerettem. Egy új dolgot, egy komplexebb „valamit" csinálok, az köti le az időmet. Elégedetten abszolválom az évet, és sajnálom, hogy ezekre a kis írásokra csak ritkán van szükség.
Mit vársz a 2012-es évtől általában és a személyes életed, pályád alakulása szempontjából (lesz-e új köteted például?)
Nem tervezek kötetet, és valószínű, hogy a megkezdett kötet megírását is félreteszem, tavaszig minden bizonnyal. Az előbb említett „valamit" csinálom, sokat dolgozom vele és remélem, hogy nyár vége felé testet ölthet majd. Persze ez rengeteg pénzt emészt fel, a megvalósításához próbálok pályázni az anyagi támogatás reményében. Nem szeretném elárulni, hogy mi az, mert annyira kétes, hogy nem biztos, hogy lesz belőle valami.
Válaszol: Vámos Miklós
író
Mi volt számodra a 2011-es év legnagyobb irodalmi (és/vagy kulturális) élménye?
Tóth Krisztina és Márton László új novelláskötete.
Mit olvastál az idei Bárka-számokban a legszívesebben, mire emlékszel vissza a leginkább?
A prózarovatban olvastam néhány meghökkentő szöveget. Nevet csak azért nem említek, mert biztosan kifelejtenék valakit.
A saját pályád, művészeted szempontjából mi(k) volt(ak) az elmúlt év legfontosabb eseménye(i), történése(i)? Szakmai szempontból hogyan tudsz visszatekinteni, hogyan zárod az évet?
Szép, tartalmas, de túl rövid ív volt. Egy regényt kalapálgattam, lényegében ez minden. A címe: Szitakötő.
Mit vársz a 2012-es évtől általában és a személyes életed, pályád alakulása szempontjából (lesz-e új köteted például?)
Az Európa kiadó folytatja úgynevezett életműsorozatomat, megállapodás szerint évente két kötetet adnak ki. Ha újat írok, az is a sorozatba kerül. Tavasszal az Anya csak egy van jön ki, ha jól számolom, ez lesz a 37. kiadása. Ősszel pedig - remélem, elkészülök - a fentebb említett Szitakötő.
Válaszol: Hartay Csaba
költő
Mi volt számodra a 2011-es év legnagyobb irodalmi (és/vagy kulturális) élménye?
A Podmaniczky Szilárd által megálmodott és létrehozott www.librarius.hu internetes irodalmi oldal egyre nagyobb népszerűsége. Olyan szerzőkkel írunk ide naponta, mint Benedek Szabolcs, Böszörményi Gyula, Vámos Miklós, Ughy Szabina, Darabos Enikő, Szeles Judit, Szerbhorváth György, Györe Balázs, Bakos András, Zelei Miklós, és persze Podmaniczky Szilárd. Olvasmányélményeim közül a legfontosabb Kertész Imrének a Mentés másként című kötete, a szinte évente újraolvasott Márai naplók, és persze a kortársaimtól kapott friss verseskötetek is, de szépirodalmon kívül szívesen olvasok történelmi tárgyú műveket, ezen belül leginkább a Szovjetunió sztálini korszakáról született könyveket keresem, nemrég jelent meg Donald Rayfieldtől a Sztálin és hóhérai, mindjárt a végére érek. Néhol elég száraz a szöveg, de rengeteg olyan infót tartalmaz, amit máshol még nem olvastam erről a sötét korszakról.
Mit olvastál az idei Bárka-számokban a legszívesebben, mire emlékszel vissza a leginkább?
Általában a verseket figyelem minden irodalmi lapban, így a Bárkában is. Vannak kedvenc szerzőim, akiket várok, szeretek, olvasok mindenhol. A Bárkánál viszont elég gyakran előbukkannak fiatalok, újak, általam eddig ismeretlenek is. Az ilyen versek mindig izgalmasak, ezeket szívesen olvasom a lapban.
A saját pályád, művészeted szempontjából mi(k) volt(ak) az elmúlt év legfontosabb eseménye(i), történése(i)? Szakmai szempontból hogyan tudsz visszatekinteni, hogyan zárod az évet?
A 2011-es Szép versekben való megjelenés egyértelműen nagy öröm, és számomra az ezzel járó budapesti dedikálás és felolvasás is fontos eseménye volt ennek az évnek. Valamint idén szeptemberben meghívottként felolvashattam a 100 ezer költő a változásért világméretű esemény hazai rendezvényén is. A folyóiratközlések is jól alakultak, de ez inkább átcsúszik 2012-re. Tíz lapnál vár megjelenésre versem, prózám.
Mit vársz a 2012-es évtől általában és a személyes életed, pályád alakulása szempontjából (lesz-e új köteted például?)
Díjakat, serlegeket és nyereményeket várok, természetesen. Valójában egy éve írom az önéletrajzi prózámat, melynek egyes epizódjait péntekenként adom közre a Librariuson, ezt szeretném 2012-ben befejezni, összerendezni, és talán 2013-ban könyv formájában megjelentetni. Verseim is gyűlnek, de nem érzek különösebb kényszert, hogy hónapokon belül új verseskönyvet adjak ki. Egy karcsú kötet persze elvileg összejönne, de jót tesz a verseknek az idő, a szelektálás. Várok a megfelelő lehetőségre. Mostanában egyre inkább az internetes megjelenés igazolódik be. A saját blogomon vagy a Librariuson egy-egy írásomat órák alatt több százan is elolvassák, míg egy verseskötet jó, ha ennyi példányban elfogy évek alatt. Ennek ellenére természetesen könyvpárti vagyok, hiszen a könyv fizikai létét nem helyettesítheti egy olyan valami, az „internet-izé", amit a nagymamám például képtelen felfogni. De igazából nekem sem megy. Mert a könyv a polcon van. Az internet hol? A spájzban? Kicsit komolyabban: a statisztikák ellenére hiszem, hogy a net nem öli meg a könyvet.
Válaszol: T a r j á n T a m á s
irodalomtörténész, irodalom- és színházkritikus
Mi volt számodra a 2011-es év legnagyobb irodalmi (és/vagy kulturális) élménye?
Lehet, hogy nincs érzékem a „legnagyobbságra"...? Vagy a legnagyobb élmények említésének csak a legnagyobb (szakmai és morális) megrázkódtatások említése mellett lenne hitele?
Ha mégis választanom kell, Bodó Viktor Liliom-rendezésének (Schauspielhaus Graz) budapesti vendégjátékát, Molnár Ferenc színművének európai nívójú megszólalását emelem ki.
Mit olvastál az idei Bárka-számokban a legszívesebben, mire emlékszel vissza a leginkább?
Szakmai ártalom: mindig a kritikai rovattal kezdem. Interjúk, áttekintő beszámolók, elemzések, műbírálatok terén a folyóirat (a szépirodalmi résszel elegánsan összehangolt) szemleanyaga országosan is elsőrangú.
A saját pályád, művészeted szempontjából mi(k) volt(ak) az elmúlt év legfontosabb eseménye(i), történése(i)? Szakmai szempontból hogyan tudsz visszatekinteni, hogyan zárod az évet?
Mint minden évet, a 2011-est is a mulasztások lelkifurdalásával zárom. Annak ellenére is, hogy egy tanulmányokat, esszéket tartalmazó és egy színikritika-kötetem napvilágot látott (Hegyre szőlőt; Godot-ra tárva). A napi feladatoknak örömmel teszek eleget, de gúzsba kötnek. Legalább közeli tervként azonban nem mondtam le a Tersánszky J. Jenő Kakuk Marciját bemutató, fejben régóta formálódó könyvemről.
Mit vársz a 2012-es évtől általában és a személyes életed, pályád alakulása szempontjából (lesz-e új köteted például?)
A szellemi éghajlat egészét nézve az általános lehűlésben valamennyien vacogni fogunk. De az ember serkenti a vérkeringését, ahogy bírja. Egyetemi oktatói munkámban új projektek indulása ad okot bizakodó várakozásra. Az előkészítettséget nézve akár két új kötetem is megjelenhetne - nem tudhatom, a körülmények kedvezőek lesznek-e. Reményi József Tamással régebben írt paródia-gyűjteményünk egyike (sőt talán nem is csupán egy) e-könyvvé formálódásával kecsegtet. Az irodalmi paródiák közül a legelsőket még töltőtollal, vonalas papírra vázolgattam. Nem hittem volna, hogy valaha egy elektronikus gépecske lapján látom viszont őket.
