Versek

„Ketten ülünk – és bámulom. / Fűszeres, finom, délolasz. / Lehetnék az, akire várt, tudom;  / De az én falvam szikár még, dúlt, kopasz.” Farkas Kornél versei. 

„Uram, tudhattad volna, / hogy tudhattam volna, / hogy Uram.” Halmai Tamás Iancu Laura-paródiája. 

„és csakugyan a zsebembe’ / félig anyám félig apám / és egészében Isten műve / befele varrt hazám” – Iancu Laura verse.

„de hiszen én is mindig a jó oldalt keresem csak / mint ahogy te is sajnos a rádió ostromakor bent voltál / mint sorkatona és én csak remélem hogy nem lőttél ki / de igazából csak azért remélem mert...

„Kialszanak a kósza csillagok, / a napsugár az égen fölragyog, / és akkor is és ott is nélküled, / magányom összezúzott kék üveg.” Nagy Mihály Tibor utolsó versei a Bárkából. 

„Tébolyának most adja épp jelét. / Életerejét nagy hordókba tölti, / árnyékban tölti el az életét. / Az ember robajló aknamezőre lép.” Simon Adri versei a Bárkából. 

„Cilinderéből a nyúl kiszimatol, / a közönség olcsó varázslatra vár. / Valami egyszerű, bársony-sima soul / búg a háttérben, mint rezgő szalmaszál.” Farkas Gábor versei a Bárkából. 

„mint régi szobám a harmadikon / a költözés előtt, mikor már platóra hordtuk / mindenünk, s én csak néztem az elhasznált / falakat, milyen fülledten állhattak éveken át / a tárgyaim mögött” – Becsy...

„Add vissza az Istennek ami megtarthatna még / mondta Pedig nem volt köze Istenhez Hozzá sem / Senkihez nem volt köze A semmihez volt köze” – Zalán Tibor versei a Bárkából. 

„gyertek dőljetek le ránk / pihenjetek meg rajtunk // boldogan éltünk mi is / amíg meg nem öltetek” – Visky András versei a Bárka éléről.